Vérző kút ( Bleed Well )

Meg kell ölnöd magadban a démonokat. Amik sikítanak
Megtöltött fegyverrel, bűnnel nyitod fel Szemüket
A szerelem elemészti az élőket és magasztalja a holtakat
Szívünk szívében a halállal egybekeltünk

Vérző kút a lélek amit Az őrült szenvedélynek árulsz
Csókolj és mondd, kicsim átkozottul Jól vagyunk
Vérző kút a szív ami elmebeteg okokba fullaszt
Ölj meg és mondd, kicsim átkozottul jól vagyunk A pokolban

Nem a szerelem veszett el az akaratától, hallottalak sírni
És azoktól a szavaktól felépült egy templom oltalmazni a kínt
Ha a halál a válasz a szerelem gyötrelmeire
Akkor kedvesem álomszerű hangjába vérzek

Cianid nap (Cyanide Sun)

Tudni kellett volna mennyire nehéz
abbahagyni a sírást a többiektől távol
Kirekesztett lelkek összefonódtak az
összes útvesztős hazugságban
Halott vagyok tőled, egy árnyék halálra ítélt
Szerelmem, örökké a sötétségben
És minden valótlannak az igaz te vagy
Olyan közel a szívemhez
Az otthonom hiábavalósággá vált
Álmaim ölelő emlékei messze vannak
Egy utolsó ölelés a szerelem holttestétől
Ez minden mit akarok
A cianid nap alatt
Lebegtünk a sír tengerén
könnyeinkből épített tutajunkon
Keressük az utat eltűnni egy
pillanatra legmélyebb félelmeink elől
Belefojtanálak a homály
Folyójába
Örökké a szívemben

Szerelem hideg vérben (Łove in Cold BLood)

Kanyargó szerelem tajtékzik körbefogva
a halál kutatásában
Vérben ázva az imádott és szeretett
akaratot adja bele
Szerelem hideg vérben
Lélegeztess édes fájdalommal
Szerelem hideg vérben
Vezess el a gyötrelmeimtől
A szerelem macskatekintetű szemei
A sötétségben ragyognak hálójában
Démonná válunk mennyei bölcsességgel
Utolsó lélegzetünket vesszük
Kedvesem vigyél haza
A koponyákból és csontokból épült kastélyba,
énekelj egy dalt, ami emlékeztet hová tartozom
A karjaidba, szerelmem, hideg vérben





Dal vagy öngyilkosság (Song or Suicide)

A sajnálat újjáépít, ahogy kilépek a fényből
A gyötrelem erősít, ahogy búcsút mondok magamnak
Fájdalommal gyógyítom be sebeim
És rólad álmodom
És sírva életet lehelek magamba