2.rész

Másnap gyönyörűen sütött a nap. A lányok már korán felkeltek, mert ma jönnek a harcosok, és még pár dolgot el kellett intézniük. Molly nem nagyon segített a nővérének, inkább elkezdte írni az új könyvét, de 2 perccel később megjelent Lye és pár alkalmazott.

LYE: Molly menjünk, üdvözöljük a csapatokat, főleg a tavalyi győztes csapatot.

MOLLY: ha muszáj….*sohajt egyet*

LYE: *mosolyog* Na gyere!

A   szállodában minden csapatot üdvözöltek, de már csak egy maradt hátra, a Yusuke Urameshi csapat.  Molly meglátta Kuramát , egyre jobban vert a szíve, legszívesebben odament volna hozzá és összevissza csókolta volna. Amikor feleszmélt Kurama már előtte állt és nyújtotta a kezét. Molly odanyújtotta a kezét… kezet fogtak…és gyorsan el is engedte a kezét.

YUSUKE: régen láttalak Lye! Látom nőttél előről!

Akkor egy jó nagy monokli keletkezett a szeme alattJ

LYE: Te pedig egyáltalán nem változtál! *odafordul a többiekhez* Szia Kuwabara, Hiei , Kurama!

KURAMA: Még mindig nagyon gyönyörű vagy!*udvarolgat*

LYE: Bocsi, de nekem már van férjem és gyerekeim is! Szóval szállj le rólam!

KUWABARA: ki ez a szépség Lye?

LYE: Ő itt az ikertestvérem Molly.

KUWABARA: Nagyon hasonlítotok…de tényleg, csak neked barna hajad van, Mollynak pedig szőke.

LYE: Csak így tudnak megkülönböztetni!

KUWABARA: *odamegy Mollyhoz* Van mobilod? Mert akkor megadhatnád a számodat!? *sunyi vigyor*

MOLLY: Lye inkább meg nézem hogy minden rendben megy e!

LYE: Jól van!

KURAMA: Lye van itt játékterem?

LYE: Van, persze! A folyó végén találod!

KURAMA: kösz*elmegy*

LYE: Látom nem változott!

YUSUKE: Még mindig iszik, állandóan csak a lányok után fut, szóval nem változott.

LYE: *sóhajt egyet* na jó gyertek megmutatom az új stadiont!

Molly pont a játékteremben volt, direkt próbálta elkerülni Kuramát, de nem jött össze… Kurama ott flörtölgetett egy lánnyal. Inkább felment a szobájába. Lezuhanyzott, lefeküdt az ágyára. Lye eléggé kitolt vele, mert Kurama szobája pont mellette volt. Nem tudja mi történik vele, de átment Kurama szobájába. Látta , hogy mélyen alszik. Leült az ágy szélére, és egyre jobban közeledett hozzá, végül megcsókolta. Felkelt Kurama.

KURAMA: Te…te…te meg mit csinálsz?

MOLLY: Jaj bocsi, kérlek bocsáss meg, nem akartam, kérlek bocsáss meg!

KURAMA: Menj ki a szobámból! Most azonnal!!!

MOLLY: Sajnálom! Nem akartam! *kimegy a szobájából*

Ez után az esett után nagy ívben elkerülték egymást. A csapatoknak még 1 hétig lehetett készülődni a nagy összecsapásra. Gyönyörű idő volt. Molly kiment egy kicsit futni.  A tengerparton futott, látta hogy valamilyen gusztustalan lény közeledik hozzá.  Beleütött Mollyba teljes erejéből és a lány hozzácsapódott egy nagy sziklának.  De gyorsan felállt , a két keze között létrehozott egy vörös színű fénygömböt és azt hozzádobta, azonnal megsemmisült. Körülnézett, remélte, hogy senki sem látta meg, de valaki ezt mind végig nézte…