|
Ajándékok, könnyek és remény
Hayna sosem járt túl gyakran moziba. Életében talán tíz filmet láthatott összesen, ellentétben azokkal, akik évente ötvenet néznek meg. 2005 ilyen téren elég "termékeny" év volt, mivel a Harry Potter és a tűz serlege, és a Narnia krónikái is érdekelte. S ha már mozi, akkor feltétlenül a legelső vetítésre szükséges elmenni, ami ugyebár nagy szervezésimunkákat igényel, legalábis Haynának, aki mindig előre tervezett, és a történések általában a legprecízebb összeállításban követték egymást. A telefontársaságok minden esetre jól jártak vele... Már úgy tűmt, hogy a pszihiátria is jól fog, mikor Evelynne hatodszorra kérdezte, hogy jöhet-e egy ismerőse, hetedszerre jelentette be, hogy mégsem ér rá, és Nathanael nyolcadszori kérdezésre sem tudott konkrétat mondani.
Drea csak akkor nyugodott meg, mikor már az autóban ültek, és a változatosság kedvéért Gabriel vezetett. Azonban Nath és Vely velük tartott, a doboslány ismerőse sehol, Lissa, Leigh, Amy és a szervezőhölgy pedig jólesően nyomorgott a fennmaradó helyeken.
A jegyeket már egy hete lefoglalták, tehát ez nem okozott gondot, az viszont annál inkább, hogy szokásukhoz híven majdnem lekésték a kezdést...
- És most tessék nagyon élvezni a filmet, mert különben lassú tüzön fogom megpirítani mindannyiótokat - adta ki az utasítást Gabriel, aztán vigyáz, kész, tűz, víz... Hoppá, ezt elrontottam.
Azt talán nem részletezem, hogy a film miről szólt, mert vagy ismered, vagy nem. A lényeg, hogy a megható jeleneteknél meghatódtak, a poénos beszólásokon kacarásztak picit, egyébként meg a szereplőkkel együtt izgultak, ahogy szokás.
Közben legalább öt liter pattogatott kukorica pusztult el csak úgy magától...
- Utálom a happyend sztorikat - jelentette ki fapofikával Hayna.
- Persze, mert te Jadis oldalán harcoltál volna! - vádaskodott Vely.
- Mi mást lehet tenni? - sóhajtott a lány színpadiasan - Egyébként... Vélemény?
- Jó volt, ahogy a könyv is - mosolygott Amy.
- Imádom a telet... - suttogta Helly, aki szemmel láthatóan még mindig a film hatása alatt volt - Bár... Azért jó, hogy happyenddel végződött...
- Háborúból a háborúba... Ez az író se volt normális - nyujtott nyelvet Vely, majd magárakapta cuki kis farmerdzsekiét és a társaság élén a kocsi felé indult.
- Azért bazinagy német tankok ellen harcolni cseppet másmilyen feeling - dünnyögte Nath.
- Sokat meséltek a nagyszüleim... - tűnődött Drea - Egyáltalán nem lehetett kellemes, de töriórán is nagyon utáltam tanulni. Bár a többi tananyaghoz képest még leányálomnak mondható...
Ezzel egy időre le is zárult a beszélgetés. Valószínűsíthetően mindenki a film történésein merengett. A búcsúzásnál is csak egy-egy "Hello"-t nyögtek, aztán indult ki-ki a maga dolgára. Főként aludni...
Ragyogó napsugaras, felhőtlen égbolttal ébredt december tizenharmadika.
- Eszter írta, hogy esik a hó náluk - heveredett el Hayna a nappali piszkosfehér kanapéján. Lissa ábrándos tekintettel nézett fel a tv képernyőjéről...
- Milyen rég láttam havat...
- Négy napja a moziban - nyujtott nyelvet a sötét úrnő. - Egyébként meg huszonnégy éve született a földre egyetlen drága Istennőm, úgyhogy ezt most mindenkinek tudnia keeell!
"Itt ragyog a nap és forr a tenger ^^" - pötyögte be a mellette heverő hordozható számítógépbe, ami a sok használat miatt már úgy nézett ki, mintha forgószél és terrorcselekedetek sujtották volna.
Hópihe says: Nap süt kéka zég ződ a pááázsit
Haynicacica (that's a little angel) .,;*Happy 13. December -birthday 24 of Only Goddess-..., says: Annyira azért nem...
Hópihe says: Akkor nem.
Haynicacica (that's a little angel) .,;*Happy 13. December -birthday 24 of Only Goddess-..., says: No bye, majd este (ill neked reggel) folytatjuk az eszmecserét, de én most a világ legszebb-legdrágább-legbájosabb-leglegebb nőjének fogom játszani a kedves kislányt...
Hópihe says: Jó "játszadozást" :P
Haynicacica (that's a little angel) .,;*Happy 13. December -birthday 24 of Only Goddess-..., says: Ezt megjegyzem... :D:D
Drea fáradtan arrébblökte a megviselt használatitárgyat. Helyette egy díszpárnát hozott közvetlen kapcsolatba cuki kis buksikájával, majd a másik párnán alvó Lullaby akaratlan bántalmazása után (miszerint puszta véletlens égből gyengéd rugással ajándékozta meg), feltekintett az éppen megérkező Amyre, és ártatlan pislogással gügyögött egy "Jó reggelt, kedveském"-et.
- Nektek szintén - foglalt helyet barátnője mellett Amy, és reggeli üdvözletként rámosolygott a két lányra.
Hayna lustán felült, közelebbhúzódott Amyhez, és vékony karjait a nő dereka köré fonta.
- Happy birthday, Istennőm - suttogta teljes átéléssel.
- Ezek után már csak az lehet, drágám - felelte Amy egy kacsintás kíséretében. Hogy teljes legyen a jelenet, Dreácska megkapta a szokásos színpadi csókot az állára, hogy aztán pipacsszínre piruló pofikáját Amy sötét tincsei közé rejtse, és Lissa udvarias vigyorgással magukrahagyja őket.
De az a színpadi csók is annyira élethű volt: ahogy pillantásukban őszinte/színlelt vágy lobbant, ahogy egymáshozsímultak - Hayna már bánta, hogy nem tett többet... Ez egy csodaszép pillanat lehetett volna meseszerű lovestoryjuk kezdéseként.
Aztán jött a zuhanás, a cseppet sem rideg valóság, meg ott maradt az ölelés, és ők ketten - csak legjobb barátnőknek.
- Na, sépségem, ezen pillanatban elbúcsúzok tőled - sóhajtott Amy - Hiányod egész nap kisért majd...
- Muszáj volt megtörnöd a pillanat varázsát?! - nyafizott skizofrén Hayna Adreana Aquacea, aki épp az "én-vagyok-az-úrnő-akinek-engedelmeskedni-kell" című személyiségét alakította.
- Nem. Direkt csináltam.
- Óh, Istennő, akaratod számomra szent - rebegte Drea immáron angyali kislányként, és végrevalahára lekászálódott a kanapéról. - További csodaszép szülinapocskát...
- Meglesz...
Az Istennő távollétében Hayna olyan gonosz tervekben mesterkedett, mint például egy szívbőljövő szép születésnapi meglepetés. Manuela, a szobalány bűntársként vett részt ezen cselekedetben. Akár még Lullabyt is felelőssé tehetnénk, de mivel ő jó kiccica volt, egyenlőre nem bántjuk...
- Elkényelmesedett amerikaiak... - dünnyögte a szobalány - A kisasszony barátnője biztos nem számít ilyen ajándékra... Talán még életében nem evett, csak génkezelt ételeket...
- Evett már, biztosíthatlak - vetette ellen Hayna, és lapozott egyet az ősrégi magyarnyelvű újságban. - Nézd csak, valahogy így fog kinézni - azzal rábökött egy látványra is csábító tortára, melyen a túrótól a málnáig minden megtalálható volt.
- Szép, szép...
- És elhiheted, az íze egészen különbözik a boltokban megvásárolható, előre elkészített édességektől.
- Tudom én, lánykoromból még emlékszek néhány igazi ízre... - s következett egy újabb történet a dél-amerikai szobalány életéből.
Hayna szívesen hallgatta, főleg, hogy emiatt nem is unatkozott a torta készítése közben. Még néhány spanyol dalt is volt szerencséje megismerni, miközben málnát és vizet forralt, pürésített, fagyasztott, citromot kopasztott, tortalapot formált, túrómálnamasszát kenegetett, és beszeretkezte az egészet a sütőbe. Kétségtelenül jól szórakozott a hozzávalók és a szobalány társaságában. Végül a cukrászati remekmű besétált a hőmérsékletcsökkentésre alkalmas szekrénybe, Manuela nekilátott a padló felmosásának, Drea pedig felhívta Velyt.
Minden Tökéletesre sikeredett.
S mikor Hayna elkészült a két óra rövidségű kényeztető pezsgőfürdéssel, mikor Manuela végighúzta a felmosórongyot az utolsó csíkon, mikor Lullaby éppen elásta az alomban a végtermékeit, és a ház idősebbik úrnője egy szál törölközőben libegett ki ajtótnyitni Velyéknek, pedig Lissa már megtette - ettől a pillanattól tíz perc, ötvenegy másodperc, huszonhárom század másodperc csúszásban, 17:31:48-kor megérkezett a huszonnégy éves Istennő.
- Jaj de drágák vagytok - érzékenyült el a nyakába ugró Hayna-Lissa-Vely-Zana-Gabriel tömörüléstől. - Úgy szejetlek titeket...
- Engem a legjobban, ugye? - pislogott Haynicacica.
- Hát persze...
- Féltékeny vagyok! - toporzékolt Evelynne. - Hűtlen cafka!
- Én cafkám - szorította magához Drea már-már fulladozó barátnőjét, és ribanczosan három puszit nyomott a szép arcocskájára - Huszonnégy éves cafkám...
- "Hiszen van még időm, s akkor örökké tiéd leszek..." - dúdolta Amy az egyik Nightwish dalt, melyet még a cseppnyi barátikör egyik tagjától -talán Velytől- halllott.
http://mahenv.uw.hu/forever_yours.wma
Drea szemében megcsillant valami öröm féle...
- Sör, bor, pálinka, valami más? - kínálta Evelynne a csábítóbbnál csábítóbb italokat sokkal részletesebben is - Saileah úrfi éppen rózsákra hugyozik, de ő is jön nem sokára...
Amy értetlen tekintetét észrevéve Hayna röviden és tömören elregélte a Rózsavécének elnevezett helyiség legendáját. Vely még néhány szóval megtoldotta, de az igazi hírt Nath hozta:
- Óh, mennyei, mint a rózsa a jég-hajnal budiján... Üdvözletem - vetette oda Amynek, majd kényelmesen leeresztette sejhaját egy székre. - Lehet röhögni - jelentette ki, és villantott a lányokra egy fogkrémreklámvigyort.
- Hajnal?
- Jég? - kiáltott fel a két házigazda, és a személyükre való egyértelmű célzás okán megdobálták naranccsal a vicceskedvű fiatalembert.
- Mondom jég-hajnal!
- Hajnal-jég! - csatlakozott Gabriel.
Hayna felegyenesedett, és végignézve a társaságon hűvös-komolyan megkérdezte:
- Kit is ünnepelünk e szép délutánon...?
- Az Aquacea -- Wind-Airy villa harmadik úrnőjét - dünnyögte Nath érdektelenül.
- Lullabyt...? - csodálkozott az eddig természetellenesen csendes doboslány.
- Nem-nem, nem a villa, a világ úrnője - suttogta Hayna - Happy birthday to you, happy birthday to you...
- Jahhh, az Istennő egészségére! - emelte Evelynne pezsgővel telített poharacskáját, minek utána halk csilingelő hanggal összekoccant a sok üveg, és "Egészségére..." szavacskák hallatszottak.
Manuela apró sós süteményeket, kókuszgolyókat, egyéb finomságokat, és hozzávaló tányérokat meg evőeszközöket pakolt le az asztalra. Lissa azonnal lecsapott a legelső sajtos rudacskára...
- Pipariii! - csillogtatta meg frissen szerzett finn nyelvtudását.
- Azaz süti - tájékoztatta Gabriel a jelenlévőket, és közben büszkén mosolygott, hogy a szőke lány ezt a kifejezést tőle tanulta meg.
- Fogadd szeretettel szerény ajándékomat...! - szólt ünnepélyesen Hayna, mikor a szobalány újra megjelent: kezében tálca, a tálcán torta, a tortán hívogató málnaszemek... - Ezzel a két kezemmel csináltam... Valódi fagyasztott málnából - tette hozzá halkan, jól megszokott angyali mosolyával.
- Ó... Legyen áldott a kicsi kacsód - suttogta Amy meghatottan, ahogy tenyereibe fogta a nevezett testrészeket, és hosszú másodpercekig gyönyörködött a kecses kis ujjakban, a fémesen csillogó gyűrűkben, valamint az ezüstfeketére lakkozott körmökben...
- Köszönöm az áldást, Istennő.
Amy az arcához szorította a hűvös kezecskéket. Elmerengett rajta, hogy vajon ezek mindig ilyen fagyosak-e, és milyen szomorú, hogy nincs, aki melengetné őket... Olyan magányosnak látszik ez a "kislány", pedig nyilvánvaló, hogy legalább száztizenhárom hektóliter szeretethiánya van, ha nem több... És ahogy a szeretethiányos kislány félig lehajtott fejjel, valami megmagyarázhatatlan alázattal nézte Amyt, úgy tűnt, megszűnt körülöttük minden...
Hayna csak mosolygott. Jéghideg ujjaiba kellemesen bizsergető energia áramlott... Milyen forró volt Amy arca, mennyire szépséges a mosolya, igéző a tekintete, hogy vágyott rá Hayna, hogy megérintse azokat a puha ajkakat, hogy ujjai a sötét tincsek közt játszadozzanak, hogy egészen halkan súgja: "Gyere el velem arra a helyre, amit kettőnknek álmodtam, és akkor nem találhatnak ránk... Boldogak leszünk..." De egyelőre ezek csak vágyak maradtak.
Amy felvágta a tortát, és tudja az ég, mit kívánt... Vely csak egy szeletet, mert már reggel óta nem evett semmit.
- Nagyon finom! - vélte a társaság minden tagja egytől egyig.
- Ha már mással nem tehetem, ízekkel hatok a nyelv érzékeire... - mondta Drea, és helyeslésre várva körbepillantott.
- Tuti, hogy egy Hayna-hajszál nem maradhatott ki a receptből... - gonoszkodott Gabriel - Aki hamarabb megtalálja, azé a királylány keze, és fele országom...
- Úrnő - helyesbített Zana.
- Enyém-enyém! - hadarta Amy - Aki megtalálja... Sokat fizetek ám érte...
Erre Nath felállt, megkerülte az asztalt, kitépett egy szálat Drea hajából, méghozzá világoskéket, és nagylelkűen odahajította a torta maradékának a közepére.
- Ott van - bökött rá Evelynne - Hayna, hozzám jössz feleségül?
- De én Lauri felesége akarok lenni! - nyávogott a lány, s közben kényesen hátradobta sötét hajzuhatagát - Ő szeret engem! És én is őt! Annyira szexxxi! A Dö Rászmusz a világ legjobb együttese! Ökör, illetve örök álom nekem!
"Símulj hozzám
Csak egyszer, ez minden, amire vágyom
Körülfonva a felismerésben egy napon.
Engedj el...
A szerelem oly mélyen él bennem,
Örök álom nekem..."
http://mahenv.uw.hu/ever-dream.wma
- Ezt b@szhatom, b@zdmeg! - kesergett a kérő jól felhasználva a szavak bő választékát.
- Nem ismerlek - közölte Helly.
- Én meg túl jól ismerlek, mert sejtettem, hogy ezt fogod felelni dicső udvaribolondunknak - kacsintott Zana, és tovább kortyolgatta csendesen a vörösboros 100%-os narancslevét (új -de nem ajánlott- találmány, copyright by Zana Flower).
- Ugye majd megyünk Rááászmusz koncertre? - folytatta Hayna a megkezdett paródiát - Valami dögös rucit kell fölvennem, és jó plázagótul kinéznem, mer az annyira marha jó, hogy ász.
- Méghogy én vagyok részeg - dünnyögte Ms. Udvaribolond Carry.
- Haynát csak az érzelmek részegítik - magyarázta Lissa.
- Hogy ő meg Gabriel?
- Lauri, te eszement! - csattant fel Haynika - És ámen.
- Nem vagyok Lauriii! - tört ki Vely szívszaggató ál-zokogásban, és nagy-nagy sértettségében a következő pohár sör is símán lecsusszant a torkán. Két percen belül, feledve bánatát, vígan rákezdett az Oops I did it again című klasszikusra Csildren of Bödön módra.
http://mahenv.uw.hu/oops.mp3
- Ez életem egyik legszebb születésnapja - nyilatkozta Amy Lee az udvaribolond és énekes mellett újságíró szerepet is betöltő doboslány kérdésére.
- Hepi börszdéj tu júúú! - hallatszott innen is onnan is az ünneplő társaságból.
- És most megyünk shopingolni, mert kell egy karkötő - határozott Drea minnyájuk sorsa felől.
- Shopping! - pattant fel a székről Nathanael, és örömtáncot lejtett - Lauri, Rasmus, Oops I did it again, shoping, mi kell ide még?!
- Jóóózan ééész - állapította meg Gabriel jó ritmusosan.
- Vagy egy üveg...
- Sör!
- És mégegy!
Tehát az iszákos férfiak békésen sörözgettek tovább, viszont a lányok vihorászva ömlöttek ki az utcára egy jó kis shopingtúra reményében.
Mindezt csupán Hayna és Helissa hitelkártyája bánta...
Zana csak egy kiskutyás kulcstartót vásárolt, mert állítása szerint "Úgy nézett rám a polcról, hogy nem volt szívem otthagyni". Evelynne hozzájutott a századik pár dobverőjéhez, egy újfajta sminkkészlethez, és egy űűűberszexi hatású parfümhöz, Amy szerényen választott egy művészien megalkotott éjszakai fényképet (mert az olyan ihletébresztő), Lissa egy fehér kővel kirakott virágokból összefonódó övet, egy ecsetkészletet, egy Narniás rajzfüzetet, egy rakat könyvet, Hayna egy halom színes cukorkát, különböző kristályköveket a gyüjteményébe, egy jó meleg sálat a magyar és finn tél hidege ellen, egy dizájnos vécékefét és végül, de nem utolsó sorban egy karikát a bal kezére tiszta szín ezüstből.
- Nos, Istennő, ezennel huszonnégy éves lettél - vigyorgott, s e szent pillanatban a szent karikát a szent kezére ráncigálta.
- Te igaz hívem vagy - szólott az Istennő, s megáldotta leghűségesebbik angyalát - Ez jutalmat érdemel...
- Mégpedig? - tudakolta Vely.
- Lenne pár ötletem - motyogta Drea, de azt inkább magában tartotta, hogy mi...
A víg shopingolás csak addig tartott, míg Amy meg nem pillantotta Hayna kezecskéjén az órát, amint annak rövidebb mutatója a hatos felé közeleg... Ekkor azonban hirtelen rádöbbent, hogy őt fél hétre várják a White Lily nevű étteremben egy vacsorával ünnepelni meg a születésnapját.
- De éjfélre hazaérek, lányok - igérte örökbefogadott gyermekeinek. Ennek örömére Vely felajánlotta sofőri szolgálatait. Az utazás első huszonöt percében Hayna már-már jobban félt, mint azon a bizonyos hajnalon, a továbbiakban pedig inkább próbált álomtalan álomba merülni. Nem ment.
- Látszik, hogy két hete kaptad meg a jogosítványodat - közölte kegyetlenül, remegő hangon, miután Zanát is kitették a Saturnus hotel*****-nál, és az Aquacea--Wind-Airy villa felé vették az irányt.
- És még a kulcscsontom is fáj - tette hozzá nyafizósan.
- És az Istennő is elment! - sorolta Lissa az önsajnálás további okait. - Az ég is kezd esti szürkére váltani, a tengerben meg só van.
Drea később segítség nélkül is talált elég okot a szenvedésre, és ha véletlen mégsem, akkor teremtett. Elkeseredetten bámulta az adventi koszorú negyedik gyertyáját, és arra gondolt, hogy tizenkilenc év alatt senkinek nem sikerült megszerettetnie vele a karácsonyt. Sőt, egyre több sebet okoztak a szívének a csillogással és szeretettel érkező ünnepek. Megint magányosan fogja tölteni az egészet, és egyedül fekszik majd a plafont csodálva, hogy könnyebben sorolhassa magában a fájdalmas tényeket. Amy meg persze elmegy...
Na és ott a meghívás Eszteréktől huszonnegyedikére. Hayna rendkívül hálás volt ezért, de kérdésként merült fel benne, hogy őket egyáltalán családjának tekinti-e... Egy magyar nyelvű dal jutott eszébe: egy azok közül, melyeket "fogadott bátyja" szerettetett meg vele.
"Hol vagyok otthon: nem tudom
De ha fáradt leszek, és elbukom
Símítsd le arcomról a rémálmok ólomporát
Az éjjelt virraszd át..."
http://mahenv.uw.hu/orok_aprilis.mp3
"Április... Bár lenne már április!"
Lassan a CD-lejátszóhoz botladozott, és belökte a My kind of christmast Christina Aguilerától. Ilyenkor történt az, hogy cseppet szégyellni kezdte a zenei ízlését...
- Angyalok, a szívünk a magasba emelkedik - ásított bele a dallamba, aztán leült a földre, hátradőlt, és kinyujtózott. Hirtelen valami nyugalmas derű szállta meg a gondolatait.
- Gyere, jöjj elő, bárhol vagy - danászta Lissa hamisan - Az Istennőnek tervei vannak Leigh-jel... - és belépett a szobába.
- Megjött a Drága? - pattant fel Drea a puha szőnyegről, és alig kerülve ki Lissát egyenesen az étkezőbe röppent. - Aloha, Kedvesem - rikkantott vidáman. - Sok dolgod volt? Kérsz valamit?
- Öt perc nyugalmat...
Az énekesnőn valóban látszott a fáradtsággal kevert idegesség, vendéglátóján meg a kitörésre váró nagyhalom energia. Hirtelen összenéztek, megfogták egymás kezét, majd a hosszú pillanat végetértével egyszerre sóhajtottak fel. Amy megadóan lehunyta a szemét.
- Ha szánsz rá egy fél estét, van egy ötletem - ajánlotta Hayna, gyengéden magáhozhúzta barátnőjét, és nyugtatóan végigsímított a hátán.
- Neked mindig mindenre van ötleted - intézte szavait Amy a konyhai szék karfájához, aztán lehetőségeinek megfelelő határozottsággal bólintott, és besétáltak a szobába.
- Helyezkedj el a lehető legkényelmesebben... Érezd otthon magad - adta ki az első utasítást Drea, miközben nagyjából elsötétítette a szobát, meggyujtott néhány gyertyát, berakott valami nyugis zenét, és a többi. Annak idején elvégzett pár tanfolyamot, melyeken különböző módszereket tanítottak a teljes ellazulásra, ő azonban inkább saját megszokásaival próbálkozott.
Könnyed citrom-és levendulaillat töltötte be a levegőt. Manuela nem sokára meghozta az előzőleg "megrendelt" teákat is, Hayna pedig, mint aki jól végezte dolgát, ledobta magát Amy mellé.
- Annak a tudatában fogyaszd ezt az italt, hogy perceken belül megnyugtatja és felfrissíti az idegrendszeredet... - jegyezte meg mosolyogva. - Egészségedre.
- Köszönöm. De tényleg.
Drea örömmel tapasztalta ötletének hatásait. Alázattal figyelte Amy minden mozdulatát: ahogy a teáspoharat ajkaihoz emelte, ahogy a gyertyalángokat nézte, ahogy arca kezdett átváltani feszültből békéssé.
- És most gondolj valami szépre... - és a teáspoharat -bár nem a légáramlat segítségével- sűrű ásítások közepedte az asztalra juttatta.
- Mi elég szép?
Hayna tenyerei közé vette Amy egyik kezét, és elgondolkodva húzta végig ujjait az életvonalnak nevezett töréseken. Vajon mi elég szép?
- A csillagfényes tavaszi éjszakák, amikor semmi más nincs, csak a holdfény, és a végtelenbe nyúló sötétség... - kezdte kissé határozatlanul. - Képzelj el egy tökéletes strandot sellők nélkül. Képzelj el egy tökéletes rejtekhelyet idő nélkül... - idézte egyik kedvenc Nightwish dalát.
http://mahenv.uw.hu/lagoon.mp3
- Mondd, milyen lehet szabadon szállni a mindent beborító sötétségben...? Az angyalok biztosan tudják.
- Körülötted feltámad az energia, és bizsergeti a sejtjeidet... Szinte érzed, ahogy formát öltenek képzeleted szárnyai... Emelkedsz, szállsz a csillagok felé, és tudod, hogy el fogod őket érni... Érzed, ahogy a tavaszi szellő meglebegteti a hajadat. A virágok illata elkábít, és te lebegsz...
Hangja furcsán símogató volt, és határozott, mintha a szilárd létben mindezt már átélte volna. Ennyire még sosem hitt a repülés érzésében...
- És nem vagy egyedül...
Amy gyengéden megszorította a lány kezét, és hálásan rámosolygott.
- Valaki vigyáz rád...
Nyugodt, csendes dallam hallatszott.
- És akiket szeretsz, ott repülnek melletted, ez a kötődés erősebb mindennél...
- Csak... Csukott szemmel annyira sebezhetőnek, és átlátszónak érzem magam... - szólalt meg Amy egészen félénken. Hayna mutatóujját barátnője ajkaira helyezte, majd lágyan végigsímított azokon.
- Tudod, ott repül veled egy angyal is, aki azért született, hogy rád vigyázzon... Nem kell félned... Ha lezuhannál, ő kapna el, ha bántanának, ő védene, és egyébként is ő szeret téged a legjobban a világon...
- Kicsi angyalom... - suttogta Amy. Lassan Drea felé fordult -úgy félig lehunyt szemekkel-, karjaival átfogta a lány derekát, és közelebb vonta magához. Ő pedig, bár kissé meglepetten, de azért boldogan viszonozta az ölelést. Még egy fejezettel több teljesült a végtelenségig írt álmaiból. Talán Amy idegrendszerét sikerült kissé helyrerázni, de mintha abban az ölelésben egy cseppnyi tudatalattiból érkezett szenvedélyt fedezett volna fel... Minden esetre próbálta a pillanat varázsát megőrizni. Amy gyengéd ujjait, melyek az ő fekete-világoskék tincseibe merültek, arcának, testének forróságát, illatát...
- Így jó? - kérdezte halkan. Gondolom már kitaláltad, hogy igenlő választ kapott. Meg egy megcsörrenő telefont az asztalon. - Hogy az a jó...
- Csak fél estéről volt szó - érvelt Amy az elektromos kütyü mellett, és lassan feltápászkodott az ágyról. - Mindjárt jön Leigh...
- Akarod mondani hozzák.
- Akarom.
- Én is! Légy az enyém ma éjjel! - szemeiben fellobbanó szenvedéllyel ismét közelhajolt barátnőjéhez, majd a szinte már rémült arckifejezés láttán hozzátette - Csak vicceltem.
- Kegyetleeeen!
- Tudom, hozzám képest Hitler angyal volt az ördögök közt - nyujtott nyelvet Dreácska, majd dobozba hajigálta a gyertyákat, elhúzta a sötétítőket, és szólt Manuelának, hogy a többit rendezze el ő.
Leigh megajándékozása csak egy homályos pillanatnak tűnt a felgyorsult életben. Haynának később a fényképek segítségével se nagyon ugrottak be a jelenetek, mikor Amy, mint fiatal anyuka, fogadott gyermekének színes papírba csomagolt dobozokat adott át. Az ezt követő reggel viszont annál inkább belevésődött az emlékezetébe.
Már eleve egy gyönyörű szóval köszöntötte: "Bassza meg!" Ezután a következőképp folytatta: "Ma megöngyilkolom magam, vagy megöngyilkolom magam, esetleg még meg is öngyilkolhatnám magam. De búcsúként talán lesokkolom Amyt... Hogy lehet egy huszonnegyedike ennyire borzalmas? Egyetlenem, ne menj el, nem akarok nélküled, Eszterékkel ünnepelni!"
Szörnyű idegállapotban vészelte át a reggeli tennivalókat. Helly csak nézett nagy szemekkel, Lullaby meg inkább menekült a sötét Úrnő kíméletlen talpai alól...
Hayna döntő lépésre szánta el magát. Egy idejig csak állt a vendégszoba bejáratánál, aztán háromszori mély lélegzetet vett, és belekezdett a végzetes cselekedetbe. Erősen remegő kilinccsel nyúlt a kézért. Vagy fordítva. Abban a pillanatban ennek egyáltalán nem volt jelentősége, hiszen az esze legmélyén tudta, hogy az életét készül elcseszni. Egy másik hang meg azt súgta, hogy érdemes megpróbálni.
- Amy... - motyogta rekedtesen. Lassan becsukta maga után az ajtót. Végignézett a bepakolt bőröndökön, az üres polcokon, a vörösszínű takaróval leterített ágyon... Egy vendégszoba, melyben néhány röpke pillanatra élet költözött, aztán egészen megüresedik. Elhagyatottabb lesz, mint valaha volt.
- Óh, már nemsoká elkészülök - csukta be Amy az utolsó szekrényajtót, majd helyet foglalt egy utazótáskán, és szép szemeit vendéglátójára függesztette.
- Nos, csak gondoltam tartok egy kis búcsúbeszédet - kezdte Hayna és elvigyorodott.
- Csak ne legyen túl megható, mert még a végén itt maradok - mosolygott a nő.
- Márpedig annak szánom - ellenkezett Drea. Szemei ismét körbecikáztak a szoba berendezésein, végül megállapodtak a szeretett nő arcán. - Nagyon hiányozni fogsz, de nyilvánvaló, hogy a karácsonyt a családoddal töltöd majd... Csak azt szerettném mondani, hogy boldoggá tett, hogy mellettem voltál, és ennyivel szinte minden vágyam teljesült... Köszönök neked mindent...
Amy zavartan annyit kérdezett:
- És mi az, ami még nem?
Drea az ablakhoz sétált, és az égre emelte tekintetét, melyen esőfelhők gyülekeztek. Egyszerűen képtelen volt Amyre nézni. Mondjon el mindent?
- A csöpögős romantikus regényekben csillaghulláskor szoktak ilyeneket kívánni - sóhajtott. Végül mégis erőtvett magán, és visszafordult. Amy lassan felállt az alkalmi ülőhelyről. - Az én vágyam... Egyszerűen túl sok... Annyira sosem voltam jó, hogy mindezt megérdemeljem - hangja kissé megremegett, de pillantását mostmár nem bírta, és nem is akarta levenni barátnője arcáról, ami most csodálkozást és értetlenséget tükrözött.
- Egyszer biztosan teljesül; Nem hiszem, hogy olyat tudnál mondani, amiben nem lehet hinni - vetette ellen. Drea kétkedően rázta a fejét.
- Tudnék.
- Nos, halljuk - mosolygott Amy. Hayna mintha a tekintetéből azt is kiolvasta volna, hogy "Rajta, kívánj bármit, teljesítem". De elképzelhető, hogy ez is csak vágy volt.
- Biztos, hogy tudni szeretnéd...? - kérdezte egészen halkan. A megvalósulás gondolatába enyhén beleborzongott. Ezernyi kétely meg az őszinte rajongás és szeretet harcolt a szívében egymás ellen. Ha veszít a játékban, belehal.
- Egészen biztos.
- Szóval... - Hayna határozatlanul lépett egyet előre. A lendülettől a hajából pár tincs Amy vállára lebbent. Karjait gyengéden a nő derekára fonta. Mindezt több borda, és egy kulcscsonttöréssel. A fájdalomtól kénytelen volt felszisszenni. - Minden vágyam, hogy...
Amy hátrahajtotta a fejét, hogy pillantása ne váljon el a nála pár centivel magasabb Haynáétól. Kissé ijedtnek látszott. Kezeit összekulcsolta a lány válla körül, de éppen csak úgy, hogy ne okozzon vele felesleges fájdalmat.
- Oké... - lehelte, majd lassan lehunyta a szemeit.
Hayna elbűvölten nézte a gyönyörű arcot, a meg-megrebbenő szempillákat, a résnyire nyílt ajkakat... A testi fájdalmat (miszerint a kulccsontja nincs még meggyógyulva) felváltotta valami sokkal erősebb. Egy kis gombóc, ami felcsúszott a torkán és egyre nőtt. Alapból nem volt szomorú, de úgy érezte, senki nem tudja abban meggátolni, hogy elbőgje magát. Esetleg valaki mégis. Azt az egy személyt viszont a karjaiban tartotta, és szerény véleménye szerint az ember tenyerében vergődő riadt kismadár lett volna rá a legmegfelelőbb hasonlat.
Mostmár úgyis teljesen mindegy, gondolta elkeseredetten. Egy szerelmi vallomás nem ilyen. Meg külömbenis, ő egy kibírhatatlan és főleg szeretetre méltatlan lány. De ha már End of All Hope, azt azért megmutatja, milyen az a megtörhetetlen szerelem, amit élete értelme iránt érzett, érez, és érezni fog az idők végezetéig.
Nem a szenvedély járta át a testét, mikor Amy ajkaihoz ért. Ez egy másik érzés volt. Valahogy édes és keserű egyszerre. Amy már nem tűnt olyan merevnek. Nem mozdult, csak szorosan hozzásímult barátnőjéhez. Egyszerűen nem tudták olyan apróságok érdekelni, mint a kulcscsonttörése annak a személynek, aki... Felébresztette őt. Felébresztette...?
Hayna úgy ölelte őt magához, mintha az élete múlna rajta. Türelmes és gyengéd volt minden mozdulata, ahogy ujjaival a hátán újra és újra végigsímított, ahogy ajkát az ajkához préselte, ahogy nyelvvük lassú táncot járt... És nem is volt már az olyan nehéz.
Évezredek teltek el, míg Amy ellenállása teljesen feloldódott. Tétova mozdulatokat tett, melyekkel azt próbálta jelezni, hogy már minden rendben van. Bal karjával egészen magáhozölelte Haynát, másik kezével vállát, haját, arcát érintette...
Csak tíz perc volt, hogy két lány élete 180 fokos fordulatot vegyen, és elkezdődött valami, amire nem léteznek szavak, de ha mindenképp muszáj megfogalmazni, a hozzá legközelebb álló kifejezés úgy hangzik, hogy "Csillagszerelem".
A tíz perc leteltével mint egy éji álom rebbent el a nehézségek árán odacsalogatott varázs. Drea egy utolsó csókot lehelt szerelme ajkára, aztán fokozatosan visszaépült kettőjük közé a vékony, de mégis létező fal. Amy az ágyra rogyott. Úgy tűnt, mintha kissé megszédült volna. Valami megfejthetetlen kifejezéssel arcán bámulta a szemközti falat.
- Amy...? - szólalt meg a szekrénynek támaszkodó Hayna.
- Vagy valaki más - felelt a nő. Aztán csak úgy ok nélkül elmosolyodott. - Nem akarok veled beszélni.
- Soha többé?
- Arról ne is álmodj. Az... tényleg teljesíthetetlen.
- Csak egy szó erejéig, kérlek... Nem kell, hogy válaszolj.
Amy bólintott.
- Ez most megint olyan lesz, mint a csillaghullásos kivánságok...
- Majd máskor Hayna, majd máskor.
- Nos tudod, valamikor volt nekem ez az izé, amiről biológiaórán azt tanítják, hogy a vérkeringést működteti - fájdalmasan felsóhajtott - Ha kell, ha nem, a tiéd... És köszönök mindent, de azt úgyis tudod. Akkor...
Hayna tett egy lépést az ajtó felé, ami újabb hirtelen reakciót váltott ki Amyből. Egy pillanat alatt felpattant, és szó szerint a lány karjaiba vetette magát.
- Akkor jó utat - fejezte be Drea a megkezdett mondatot. Amy az ablak felé fordult; kezét barátnője szívére tette, mintha csak kiváncsi lett volna, milyen áldás/átok érte, mikor megkapta ezt az "ajándékot".
Így álltak egy darabig, de aztán az órák negyed tizenegyhez értek, ez pedig azt vonzza magával, hogy Gabriel belépett, és megkérdezte, hogy "Elkészültek a hölgyek?"
- Nekem... Össze kell pakolnom - vágta ki magát Hayna - A 13:30-as géppel indulok Budapestre.
- Akkor hát Kellemes Karácsonyt, és Boldog Újévet, ha nem találkoznánk - suttogta Amy. - Ég veled, Angyalom...
- Veled is, egyetlen Istennőm, Amy Lynnn Lee - utolsó szavai könnyekbe fúltak.
Gabriel vetett rá egy értetlen pillantást, majd felkapta Amy táskáit, és elindult a bejárat felé. Hayna dermedten bámult az ajtóra, ahol Amyt utoljára látta. Alig vette észre, hogy térdrerogyik, csak nézett előre, és nem volt benne egészen biztos, hogy ébren van. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
