2005/11/08
YINE SENSIZ 1991
Kıl Oldum Takmış takıştırmış Sürmüş sürüştürülmüş Bir dağınıklık, bir rüküşlük Kıl oldum abi Giyinmiş rengarenk Perperişan hali Üstelik çorabı da kaçmış Kıl oldum abi Kaçacak yer ararım Görsem karanlıkta Başına güneş mi geçti Ne oldu sana? Kendine gel kendine Dönde bir bak haline Aynalara küsmüsün Kıl oldum abi |
Rabja lettem Kicicomázta magát, kirittyentette, Az arcát is jól kifestette, Micsoda õrültség, micsoda téboly, Testvér, tisztára rabja lettem. Színkavalkádot visel, A viselkedése megõrjíti az érzékeket Ráadásul még a harisnyája is elszakadt, Testvér, a rabja lettem. Menedéket keresnék, Ha a sötétben veled összefutnék, A nap eltakarja az arcod, Mi történt veled? Térj észre végre, Fordulj meg és vess egy pillantást magadra, A tükörképem megrémít, Testvér, a rabja lettem. |
Szöveg: Alpay Aydın Zene: Tarkan
Kimdi? Hadi canım sende, olmazki böyle Küsen, kızan kıran kimdi söyle Yine beni terkedip giden kimdi? Kimdi, kimdi? Kimdi söyle Yalan dolan dolu sözlerinle Deli deli bakan gözlerinle Beni beni dertlere salan kimdi? Kimdi, kimdi? Kimdi söyle Yaktın beni sen kor ateşinle Üzdün beni bitmez hasretinle Seviyorum, bırakmam diyen Kimdi, kimdi Kimdi söyle Kahır keder dert hepsi sende Kalmadı sabır tükendi sende Dayanamam, çekemen of bitti Bitti, bitti, Bitti, böyle Nazın, cazın hiç bitmedi gitti Sazın, sözün de zamani geçti Güle güle sanada, artık bitti Bitti, bitti, Bitti, böyle |
Ki volt az? Gyerünk, édesem, ez így nem mehet, Sértõdött, dühös, megbántott, mondd ki volt? Ki volt az, aki megint elhagyott engem? Ki volt az? Ki volt az? Ki volt az, mondd meg! Hazugsággal teli szavaiddal, Õrült pillantásiddal Engem pokolra ki kergetett? Ki volt az? Ki volt, mondd? Megperzseltél tüzes parazsaddal, Megöltél véget nem érõ álmodozásoddal, Ki volt aki azt mondta szeretlek, és soha el nem hagylak, Ki volt az? Ki volt az?Ki volt az, mondd? Szomorúság, fájdalom, kín jár veled, Nincs már türelem, vége van bennem, Nem bírom elviselni, ó, vége van! Vége vége vége Vége csak így. Szeszélyeid véget nem értek, És az idõ csak a szavakkal telt el, Istenhozzád, vége van már Vége vége vége Vége csak így |
Szöveg: Tarkan
Zene: Ozan Çolakoğlu
<!--[endif]-->
Söz Verdim |
Minden egyes kopogáskor, azt hiszem, te vagy, Egy remény él bennem, hogy hozzát futhatok, Vágyam nem ért véget, ez az mi úgy éget, A napokat számolva telnek éveim. Hiányozni fogsz, Mindig szerteni foglak, Szavamat adtam, Hogy várok rád Úgy tûnik, sohasem ér véget, Olyan nehéz nélküled várni, Reményeim a holnapra tekintenek, Karjaim téged ölelnének, Szemeim téged kívánnak, Reményeim a holnapra várnak. Törõdtél te vele, hogy érzek? Mióta elmentél, búcsút intettél, valami okból Egyetlen levél vagy szó sem jött felõled, És most hirtelen, mi az oka, hogy Mindenkit rólam kérdezel? Nem, ez nem lesz így jó, nem lesz így jó. Nem értékeltél engem eléggé, Most már nem számít, most már nem számít. Nincs értéked már. Törõdtél tele vele, hogy érzek? Eljöttél hogy megkérdezd hogy vagyok? Nem lehet olyan távolságból? Megnézted-e valaha is lázam a kezeddel? Ez a fejezet réf lezárult, nem nyithatom ki újra. Nem térek vissza múlthoz soha, szóval ne is kérd. Rájöttem, hogy minden hazugság, nem versz át, Nem hiszek már a szerelemben, (nem már nem) Nem, így nem lesz jó tovább. Nem lesz ez így jó. Nem értékeltél engem. Már nem számít, már nem számít. Nincs már értéked. Ölelj magadhoz Nem vagy mellettem a legnehezebb idõben Ilyen hajnalból nem születik új nap, Olyan mintha az éjszakák szomorúsággal telnének meg Nagyon vágyom utánad, az éjszaka csak kifogás. Ölelj magadhoz, ölelj magadhoz, Magányom a reggeli tiszta égen, Az elsõ éjszakán, hogy nem vagy velem, A fájdalmammal, a könnyeimmel, Ölelj magadhoz engem. Rendben, édes, keress meg Felügyelõ õ vagy szeretõ? Ez a tekintet-börtön véget nem ér, Kifárasztott ezzel a kérdezõsködéssel, Elegem lett a végén. Tehát, a nõ bajjal jár, Tehát, mi van abban ha kezelni tudom? Rendben édes, keress meg! Ez szerelem? Gyötrelemnek tûnik. Lehet a viselkedésed ennél rosszabb is? Ha bárki más lett volna, rég elment volna, Nem mûködik a dolog, nem mûködhet, Rég elköszöntek volna A szavaid rég elhagytak volna téged. Nem adom fel (Soha) Ó, a szemeid Ó, a szemeid, melyek megfosztanak engem magamtól, ködfátyol mögött találom Ó, a szavaid, Ó a szavaid, melyek megfosztanak engem magamtól, Akár egy folyó, mely a szívembe fut, Soha, soha nem adom fel, nem hagylak el, Nem élhetek nélküled, Nem élhetek szerelem nélkül, Soha, soha nem adom fel, nem hagylak el, Nem élhetek nélküled, Nem élhetek valaki nélkül Ó, a hajad, Ó, a hajad, mely lángra lobbant engem, A szél ezer szikrát szétfújt. Sokat fogsz engem keresni Senki sem tud úgy bánni veled, ahogy én Senki sem tud úgy szeretni, ahogy én Szándékosan rabszolgád lettem, Azt hiszed indiai anyagból vagy Sokszor fogsz engem keresni, sokszor Sokat fogsz rám várni, sokat Sokszor fogsz engem keresni, sokszor Nagyon fogsz hiányolni, nagyon. Nagyon nagyon nagyon Minden nap egy másik, új szerelem, Minden szava hazugság, minden pillantása, Nem tudom, szeret-e vagy sem, De találtam már másat. Azt mondtuk, szerelem, hát szerettünk, Van szerelem, kilóra mérem, Azt mondtad, kössük le magunkat, hát megtettük, Méterre kimértem, Most az összes óhaj-sóhaj Semmit sem ér már, Fogdd a cuccod, Mindenki megy a saját útján. Minden nap egy másik, új szerelem, Minden szava hazugság, minden pillantása, Nem tudom, szeret-e vagy sem, De találtam már másat. Köszönj Szemeid a múltat kérdik, Mintha az emlékek megdorgálnának engem, Hiba volt elengedni téged, Csak most érti meg bolond szívem, Értem, hogy még mindig nem felejtetted el, Én vagyok a bûnös, bármit mondasz is, igaz, Beszívtam hiányod, mint a levegõt, Lélegzetemben hallod megbánásom. Nem kérhetem, hogy mosolyogj rám megint, Nem kérhetem, hogy újra ölelj, A szerelemem kedvéért, egyetlenem, legalább köszönj nekem. Most már elég Talán egyszer szerelmesek voltunk, De mondd meg, mi maradt belõle? Ezer gyûlölet lépett a helyébe, Elfeledtem már, nagyon régen Éveket adtam neked, Lábad elé tettem szerelemem, Ha tudtam volna hinni a szavaidnak, Talán újra szerethetnélek. Gyerünk, tépd szét a képeket, Gyerünk, égesd el a leveleket, Semmi emlék nem maradhat tõled. Most már elég, Vége van Nem remélek már, hazugságaid végeztek velem. Én voltam az, akit becsaptak, Én voltam, az akit megbántottak, Túl késõ a megbánáshoz, A végén én nevettem Gyerünk, tépd szét a képeket, Gyerünk, égesd el a leveleket, Semmi emlék nem maradhat tõled. Most már elég, Vége van Nem remélek már, hazugságaid végeztek velem Újra nélküled A nap újra nélküled nyugszik le, Az éjszaka újra nélüled száll le A fájdalmaim várnak, Az éjjelemet újra magány szövi át Mindenütt, mindenhol ott az emléked, Minden dal rád emlékeztet, Ó, miért ez a magány? Nélküled az évek nehezen telnek majd Hol vagy? Kivel vagy? Ó, hozd vissza a szerelemem, annyi hiányzol! Megértettem, hogy nem jössz vissza, Hogy fogok nélküled, szerelem nélkül élni? Könnyes szemmel várok, Adj valami reményt, könyörgöm. Hol vagy? Kivel vagy? Ó, hozd vissza a szerelemem, annyira hiányzol! |
|