A helyi lakosok életmódját meghatározta az erdő közelsége, az állandó alkalmazkodás a természet kihívásaihoz. Ugyanakkor az erdő jelentette az egyik legfontosabb megélhetési lehetőséget is, a szénégetést. Az itt készített faszén messzi területekre is eljutott, még az Alföldre is szállították. Századunk közepén a falun átfutó hegyi patakra támaszkodva, még vízi kendertörő malom is működött, és sokaknak nyújtott megélhetést a kenderfeldolgozás. Az emberek vászonruhában jártak, a törülközők, lepedők, terítők és zsákok is vászonból készültek. A munkához szükséges köteleket is maguk készítették. Mindehhez kender termesztésére volt szükség. A kender termesztése és feldolgozása különösen az asszonyoknak adott egész éves munkát. Mint minden községben, Mályinka határában is volt kenderföld. Az idősebb helybeliek ezt a helyet még ma is így emlegetik.

A második világháború után a lakosság jelentős része a környező bányákban és gyárakban vállalt munkát. Napjainkban ezek leáldozásával a lakosság megélhetése veszélybe került. A település elöregedett, a fiatalok nagy része elköltözött. A 600 lakosú település válságba került.