Az Észak-Amerikában és egész Európában honos ezerjófű a tárnicsfélék családjába tartozik, védett növény. Magyarországon szintén gyakori látvány erdőségekben, bokrosokban, szikeseken és nedves réteken is. Gyógynövénytúrákon megfigyelhetjük pirosas-rózsaszínes virágait, melyek csak napsütésben nyílnak ki.

Az ezer hasznú fű

A virág formáján alapuló elnevezéssel nem mindenki ért egyet, azzal azonban igen, hogy e növény rendkívül sokoldalú. Egy 1792-es házi orvos-szótárból tudhatjuk meg az igazságot a kis ezerjófűről: "Igazán hívattatik ezer jó fínek, mert ember ennek hasznait, ha ezeret számlál-is, elegendőképpen el nem számlálhatja", azaz se szeri se száma a növény gyógyhatásainak.

Étvágyjavító, emésztést serkentő, epeműködést előmozdító hatása miatt főként bélrenyheség és májbántalmak ellen ajánlják. A benne található szekoiridoidoknak köszönheti erősítő, serkentő hatását, mely miatt a népnyelv gyakran illette a "földepe névvel". Ugyanezen tulajdonságnál fogva a kis ezerjófű fontos alapanyaga különböző keserű likőröknek, gyomorkeserűknek.

Ezzel egyetért Magyarország híres füves embere, Gyuri bácsi is, aki májtisztítás mellett még asztmára és allergiára is ajánlja. Puffadás ellen, vagy lábadozás, legyengültség esetén ánizzsal, édesköménnyel keverve elsőrangú szer lehet teája. Kamillával keverve anorexiásoknak ajánlják. Bár az ezerjófű igen keserű, íze nem kellemetlen (ellentétben a sokkoló cickafarkkal), inkább a komló keserűségére emlékeztet.

Májtisztításra, emésztőrendszeri rendellenességre: 1g növény forrázunk le 1 csésze vízzel. Lefedve áztassuk 10 percig, majd szűrés után fogyasszuk étkezések előtt egy órával. Az ókorban ezt használták malária kezelésére, a középkortól hideglelést gyógyítottak vele (innen másik neve, a hideglelésfű), és már a 10. századtól különböző boszorkány ellenes mágiára használták.

Gyakran alkalmazták e növényt lázcsillapításra. Külsőleg vérzéscsillapító, baktériumölő-sebgyógyító, így sebek tisztítására használják a föld feletti részeket megfőzve, sőt ez a főzet állítólag hajmosásra is alkalmas (hajhullás, fejtetű ellen).

Hajmosáshoz: 30-50 g szárított növényt 1 l vízbe szórunk és 2-3 percig forraljuk.
Napi 1-2-szer bedörzsöljük vele fejbőrünket. Culpepper azt mondta róla: ez a növény annyira biztonságos, hogy nem lehet elhibázni a használatot, "ha belső bajunk van, belsőleg fogyasszuk, ha külső sérülésünk, borogassuk be vele".

Kitűnőnek találta továbbá az ezerjófű port borban bevéve viperamarás ellen. Tíz napnál tovább egyfolytában nem tanácsos kis ezerjófű teát fogyasztani, mivel gyomor- vagy nyombélfekélyt okozhat. Külsőleg alkalmazva azonban nem kell félnünk tőle, sőt, a növényből készült krém vagy testápoló a bőrhibákat és szeplőket is hamar eltünteti.







Forrás: nepszava.hu