Nagyon régóta zenéltek együtt, megtennétek hogy pár szóval jellemzitek egymást?

Kefír: Én kettővel tudom, de az igaz. „Nagy” gyerek.

Szamóca: Kis gyerek, de fejlődőképes.

Mikor tudatosult bennetek, hogy beléptetek a (magyar) sztárok világába?

Kefír: Már az első koncertünkön. Ott nem fütyültek ki minket nagyon. Túlságosan. Itt sem, de tényleg az első alkalomkor még egyáltalán nem igazán ivódtunk be a köztudatba, és mégis sikerünk volt, az akkor nagyon jól esett. Ez – azt hiszem – ‘93-ban volt.

Sok rajongótok szívében ott vagytok, de hogy jut hely az ő számukra a ti szívetekben?

Szamóca: Arra gondolsz, hogy van-e valakink?

Nem erre gondoltam, de most már nem úszod meg a kérdést.

Szamóca: Az az igazság, hogy sok pályatársunk is mondta már, de mi nem hittük el nekik, hogy így három lemezzel és ennyi fellépéssel a hátunk mögött nagyon nehéz egy állandó kapcsolatot kialakítani és fenntartani. És emiatt szenvedünk mind a ketten.

Erről szólnak a dalok is.

Szamóca: Pontosan. A következő lemez is hasonló témakörben készül, mint az eddigiek, de nem lesz ennyire szomorú. Igyekszünk optimistábban hozzáállni a dolgokhoz.

Kefír: Nem mindenki fér a szívünkbe, de mindenkit szeretünk, aki szeret bennünket és szereti a zenénket.

Elmondjátok, hogyan születnek a dalaitok?

Szamóca: Akkor a legjobb, ha van valami ötlet, mondjuk már az autóban gyorsabban hajt az ember hazafelé, mert van valami a fejében, és gyorsan ki szeretné írni magából. Nem ritka, hogy ilyenkor leesünk a számítógép elé, és reggelig fel sem állunk mellőle. Hirtelen összejövünk, mert most valami nagyon gyorsan jön a maci, és mi ott vagyunk a barlangnál, megvárjuk, megismerkedünk vele.

Maci?

Kefír: Mi „maci”-nak hívjuk az ihletet.

Mennyire valódiak a könnyek és az örömök, amelyek a szövegek mögött rejtőznek?

Kefír: Teljesen igaziak a könnyek. Valódi történetek vannak megírva.

Szamóca: Azért is születnek nehezen. Látod. A három lemez a kilenc év utolsó három évében született. Idő kellett ahhoz, hogy végigéljük ezeket a dolgokat. A következő lemezünkre sem kell már sokat várni. Habár az előzőhöz képest több idő volt az elkészítésére, egy, vagyis másfél év. Reméljük, hogy jobb lesz, mint az előző lemezünk, sőt az előző három együttvéve.

Mi az amit az elfoglalt, rohanós életetek mellett a legjobban értékeltek?

Kefír: Az őszinteséget.

Szamóca: Szabadidőt.

Nektek az is van?

Kefír: Hát, ha már hat órát tudunk naponta aludni, az már soknak számít.

Szamóca: Kevés van, nagyon kevés. Olyankor kipihenjük a munkát vagy akkor is dolgozunk. Nekem van egy reklámcégem. Azért olyan értékes a szabadidő, mert nincs. Ha van, akkor az sokba kerül.

Ezzel biztosan nem vagy egyedül.

Kefír: Hát igen, én is éppen építkezek, kezdem kiépíteni a cégeimet! De nem! Én általában pihenni szoktam. Azért, ahogy Szamóca is mondta, arra nagyon kevés idő jut. Az egész hét elmegy a zenekar ügyes-bajos dolgaival, aztán ha van egy pici szabadiőm, akkor elintézem a saját dolgaimat, ha még mindig van, akkor is dolgozom, és csak aztán szoktam leülni tévézni.

Nyaraltatok egyáltalán valahol a nyáron?

Szamóca: Sehol. Szerettünk volna nyaralni, volt két hét szabadságunk. Én dolgoztam végig, Kefír is dolgozott végig. Én kipróbáltam magam egy tök új szerepben. Videóklippet rendeztem a Kerozin együttes új dalához.

Kefír: Az egész nyarunk fellépésekkel telt, szeretünk fellépni. Ahogy Szamóca is mondta, volt két szabad hetünk, de azt is végigdolgoztuk. Én akkor készítettem a kislemezhez a zenei anyagot.

Miért csináljátok ezt az egészet?

Szamóca: Mert kilenc éve elkezdtük, szerettünk volna egyáltalán színpadra kerülni és lemezt megjelentetni. Úgy látszik szerencsénk volt, most pedig meglovagoljuk a szerencsénket. Továbbra is csináljuk, amit 9 éve elkezdtünk.

Volt valami a kilenc év során ami még benneteket is meglepett?

Kefír: Volt. Nagyon sok olyan dolog volt.

Szamóca: Szakmailag soha nem ismertek el minket. Elbuktunk KI MIT TUD-on, azóta slágerlistás dalokkal, a Pop rock fesztiválokon úgyszintén elbuktunk.

Kefír: Három Pop rock fesztiválon indultunk a Vele minden jó és az Éjfél után című dalokkal, de soha senki nem értékelte.

Szamóca: Ifjúsági-zenei vetélkedőkön többször is megbuktunk. Szakmailag mi rosszak vagyunk.

A három album, és gondolom a közönség is bizonyítja, hogy ez nem így van.

Kefír: Igen, úgy látszik, a közönség szeret minket, és nekünk ez a fontos. Folyamatosan szembetalálkozunk az emberek szeretetével. Külföldi, szlovákiai bulikon, itt nagyon hálás a közönség. Otthon is jó bulik vannak, de itt ritkábban látnak bennünket.

Vétek benneteket nem ismerni.

Szamóca: Pedig vétek volt megváltoztatni az előző nevünket. Egyébként ahol most ülünk, itt már jártunk a T-boys-zal, a régi zenekarunkkal, úgy hat évvel ezelőtt. Öt éven keresztül volt T-boys a nevünk, viszont a kiadónk azt mondta, hogy már túl sok boys nevű zenekar létezik, és ezért változtassuk meg. Mi pedig azt mondtuk, hogy vétek lenne megváltoztatni, és dacból maradt rajtunk ez a V-tech név, de azóta megszerettük.