Az elfeledett múlt

by Inu-sama

A középkori Japán:

A kis csapat Egy tisztáson vágott át, amikor hirtelen egy szellem ugrott
elő a sűrüből.Méregcsíkok voltak rajta, és nagyon gyorsan
mozgott.Olyannyira gyorsan, hogy még Miroku a fekete lyukkal sem volt
képes beszippantani.Inuyasha előrántotta a Tetsuaigát, támadni
készült, de a szellem sokkal gyorsabb volt.Inuyasha mire észbekapott,
már a földön volt.Ekkor a szellem Kagomét vette célba.

Kagome:Áááááá!Valaki segítsen!

Kagome megpróbálta lelőni a szent nyilvesszőivel, de még csak meg
sem súrolta velük a szellemet.A szellem csapott eggyet, Kagome a
földre került, és nem mozdult.

Inuyasha:Kagome!

Kagome látta még amint Inuyasha kettévágja a szellemet, és ahogyan
futnak felé a barátai. De már csak halk hangokat halott, és becsukta a
szemét.

Tokyo(Jelen):

Kagome mikor kinyitotta a szemét, egy fehér kórteremben találta
magát.

Kagome:Ki vagyok?És hogyan kerültem ide?

Látta ahogy egy nő az ajtó előtt beszélget egy piros kimonóba
öltözött,derékig érő fehérhajú fiúval.

Kagome anyja:Higgye el így lesz a legjobb neki.

Inuyasha:Értem! A szent ékkő nálunk van!Annál a szellemnél volt az
összes darab, nyílván Naraku Inkarnációja volt.

Kagome anyja:Isten önnel.

Inuyasha:Viszlát!Üzenem neki hogy legyen boldog!

A kórteremben:

Kagome anyja:Kicsim!Felébredtél?Jobban vagy?

Kagome:Igen,de ki maga?

Kagome anyja:Én vagyok az édesanyád!Nagypa!Souta!Gyertek be!

Souta:Nővérem!

Nagyapa:Kagome!

4 héttel később otthon:

Kagome:Most hogy láttam Yuka-t és Ayumi-t kezdenek visszatérni az
emlékeim.Csak még mindig nem tudom hogy ki lehetett az a piros
kimonós fiú.

Kagome anyja:Áááá!Senki egy közeli barát volt csak!

De ezt Kagome nem nagyon hitte el.Álmában ugyanis mindig látta
maga előtt a fiút, ahogy fut felé és kiabálja a nevét.

Már lassan 1 év telt el így,és Kagome emlékezete szép lassan
visszatért.De a fiúra nem volt képes emlékezni.

Egy nap, mikor éppen a szent fa alatt ült és tanult a szeme akaratlanul
a szentély felé fordult.

Elindult felé, és mikor pelépett,egy mágikusan lezárt kutat talált.A kutat
a nagyapja zárta le(nem tudom miért éppen most sikerült az öregnek).

Kagome egyszercsak hangokat halott a háta mögül.Egy mágikusan
lezárt doboz rázkódott a polcon.

Kagome:Mi a .....?

A doboz hirtelen kettérepedt, és a tartalma kiszóródott a földre.Agyag
volt.Egy 3 méteres monstrum katona agyagból.

A monstrum elindult Kagome felé.

Kagome:Segítség!Valaki segítsen........

Középkori Japán:

Inuyasha hirtelen magára hagyta Mirokut és Sangot, és a kút felé
kezdett szaladni hihetetlenül gyorsan.

Miroku/Sango:Inuyasha,hová mész?!

Inuyasha:Csak ne érjek oda későn!

Jelen:

Kagome a ház felé rohant amikor a kútból erős zörejek jöttek!Erre még
a monstrum is megállt.A varázsigék lejöttek a kút tetejéről, a kút fedele
pedig széthasadt de olyan erővel hogy Kagome hátraesett tőle.

Mikor kezdett eloszlani a füst,egyre ismerősebb kezdett lenni az alak,
ami a füstben állt.Piros kimonó,derékig érő hosszú fehér haj,kutyafülek.

Mikor az alak előrántotta a kardját,Kagome már biztos volt abban hogy
ezt a fiút látta álmában is.

Inuyasha:Keh!Látom te soha nem boldogulsz egyedül!

Inu suhintott a Tetsuaigával,mire az agyagszellem elpusztult.

Kagome:Ki..... ki vagy te?

Inuyasha:Az mindegy amúgy sem szabadna itt lennem.

Kagome:Azt már nem!Legalább gyere be és egyél valamit.

Inuyasha:Nem lehet.

Kagome:Na!Nincs túl sok kaja itthon, de ha jó akkor csinálok neked
instant kaját jó???Hisz te mentettél meg!

Inuyasha:Azt mondtad instant?Ööööö....Na jó de csak egy percre!

A házban

Kagome anyja:Maga mit keres itt!Nem megbeszéltük hogy.......

Nagyapa:A kúton át biztos nem jöhetett!Én magam pecsételtem le!

Inuyasha:Sajnálom hogy ki kell ábrándítanom,de semmit sem érnek!
Majd az öreg kezébe nyomta a cetliket.

Kagome:Összedobok egy Instant tésztát jó?

Inuyasha:Öööö.....Jó!"Vajon miért ilyen kedves?Hisz gyakorlatilag már
nem is ismer!"

Kagome:Jó étvágyat!De még a nevedet sem tudom!Pedig olyan
ismerősnek tűnsz!

Inuyasha:Szabad?-nézett Inu kérdően Kagome anyjára

Kagome anyja:Mostmár úgyis mindegy!

Inuyasha:Nézd! Az én nevem Inuyasha!

Kagome:Nagyon ismerős nekem még a neved is!

Inuyasha:Valaha eggyütt kutattuk a szent ékkő szilánkjait!Tessék!

Inuyasha Kagome kezébe adta a kis fénylő golyócskát.

Kagome:Ez az a szent ékkő?Fura olyan érzésem támadt mint mikor a
szent fa alatt ülök!

Kagome:Itt maradhatnál éjszakára!

Inuyasha:Mi?Már így is túl sokat mondtam!Nem lehet.

Kagome:De igenis itt maradsz!

Inuyasha:Jól van!Jól van!

Aztán persze az 1 éjszakából 1 hét,abból pedig 1 hónap lett.

Inuyasha és Kagome nagyon jól kijöttek,de Kagome semmire sem
emlékezett,se Inu-ra,Sangora,Mirokura!

Egy éjszaka mikor Inuyasha nem aludt még el,meghalotta Kagomét.

Kagome:I-I-Inuyasha!

Inuyasha:Rólam álmodik?De mit?

Kagome:Fekszik!

Inuyasha:Áu!Ez az emlék várhatott volna még egy kicsit.

Kagome:Csókolj meg!

Inuyasha:Mi?

De Kagome még mindig aludt.Inu habozott ugyan de megtette.Nagyon
gyengéden hogy fel ne ébressze a lányt.Kagome erre elmosolyodott
álmában,és aludt tovább.

De nem telt bele sok idő,Kago ismét megszólalt.

Kagome:Inuyasha hogy hogy nálad van az ékkő és nem változtál
szellemé a segítségével?

Inuyasha:Milyen furcsákat tudsz te álmodni KAGOME!

Kagome ezt a mondatát már nyitott szemmel mondta,Inu felé fordulva.

Inuyasha:Honnan tudod te ezt?Csak nem?

Kagome:De!Visszatértek az emlékeim!

Inuyasha:De boldog vagyok!És mióta?

Kagome:Hát öööö......Mikor megcsókoltál akkor!-mondta Kagome fülig
vörösen.

Inuyasha:Mi?Te fent voltál?És...és? KEH!

Kagome:Most meg mivan?

Inuyasha:Akkor én megyek is szellemé válni!

Kagome:FEKSZIK

Inuyasha:Miért csinálod mindig ezt velem?

Kagome:Most aludj!Holnap indulunk vissza a középkorba!

Inuyasha:KEH!

Inuyasha nagyon boldog volt!Kagome talán mégjobban!

Másnap:

Kagome anyja: Jajj kicsim olyan boldog vagyok!

Kagome:Köszönöm anya!

Kagome anyja:Mindent elraktál?

Kagome:Igen!

Kagome anyja:Nos akkor fuss a barátodhoz!Úgy látom már vár!

Így is volt.Inu a falnaktámaszkodva figyelte a földet.

Kagome:Indulhatunk?

Inuyasha:Persze csak még......

Kagome:Hmmm?

Inuyasha megcsókolta Kagomét,aki hagyta a fiúnak.Kiélvezte a csók
minden pillanatát,amelyre már nagyon régóta vágyott.

Inuyasha:Mostmár indulhatunk!

Középkorban:

Mikor a faluhoz értek, az első dolog amit Kago meglátott az a
veszekedő Miroku, és Sango volt.

Sango:Ne merj mégegyszer hozzámnyúlni szerzetes!Te disznó!

Miroku:Lennél a gyermekeim.....

Sango:Áááááááá!-Puff!

Ezután egy szép tenyérnyom díszelgett Miroku arcán.

Kagome elnézve őket nagyon boldog lett!

Kagome:Miroku!Sango!

Miroku nagyon meglepődött a közelgő Kagome láttán!Még Sango keze
is megállt a levegőben.

Miroku/Sango:Kagome?

Sango:De jó téged újra látni Kagome!Annyira boldog vagyok!

Shippo:KAGOME!

Kagome mikor a hang irányába nézett nem is tudta első látásra ki
szalad felé!

Kagome:Shippo?SHIPPO!

Shippo egészen megváltozott.Már nem rókakölyök volt,igazi szellem!

Kagome:Kaede anyó hol van?

Mindenki leszegte a fejét!

Kagome:Mi a baj?Csak nem!

Inuyasha:De!Miután elmentél pár napra rá elment,meghalt.

Kagome:Jajj ne!-mondta könnyes szemmel.

1 Hónappal később:

Kagome lett a falu miko papnője!

Inuyasha:Kagome velem jönnél 1 percre?

Kagome:Persze!

Leültek a szent fa alá.

Inuyasha:Én,nos ööö,

Kagome:Mi?

Inuyasha:Szeretlek!

Kagome:Én is szeretlek Inuyasha,de neked Kikyo melett a helyed.

Inuyasha:Nem!Ő már nem az akibe beleszerettem!Csak téged
szeretlek!

Heves,forró csókban olvadtak össze,úgy érezték hogy ez életük
legboldogabb napja!

1 hónap múlva:

Kagome hirtelen csak úgy össze esett!Inuyasha futott vele ahogy csak
bírt a falu bölcséhez(mivel Kaede már nem élt).

Bölcs:Hmmm....Kagome voltál fiúval úgy 1 hónapja!?

Kagome:Öööö....Igen-mondta Kagome fülig vörösen.

Bölcs:Nos,kisassony,gyemeket vár.

Kagome:Mi?

Bölcs:Behívjam Inuyashát?

Kagome:Miért pont őt?

Bölcs:Ugyanmár!Nyilvánvaló hogy a gyerek tőle van!

Kagome:Öhm...jó!

A bölcs kiment,fél percre rá bejön Inuyasha.

Inuyasha:Mi baj?A bölcs azt mondta hogy téged kérdezzelek.

Kagome:Vegyél feleségül különben elmegyek!

Inuyasha:Mi?

Kagome:Megígéred hogy feleségül veszel?

Inuyasha:Persze Kagome!Hozzám jönnél feleségül?

Kagome:Igen!És lesz egy kisbabánk!

Inuyasha:Mi?

Kagome:Nem is örülsz?

Inuyasha:Hogy örülök e?-fölkapta Kagomét-Én vagyok a legboldogabb
a világon!

Epilógus:

8 hónap múlva Inu elvette feleségül Kagomét,és kisfiúk született
(gondolom sejtitek mi lett a neve).Miroku és Sango is összeházasodott
(Ezután Sangot valahogy már nem zavarták a tapik).Nekik kislányuk
született akit Koharunak neveztek el.

Ezek után mindenki boldogan élt amíg meg nem halt,de ezt már máskor
mesélem el.

THE END