A Beagle
	A beagle az egyik legősibb vadászkutya. Jellemzően nyúlvadászatra használják. Általában falkában vadászik, mára Európában szinte mindenütt betiltották ezt a típusú vadászatot. A fajta nem marad munka nélkül, ez után sem. Kivételes intelligenciája lehetőség teremt arra, hogy más fajtájú vadászatra is kiképezzék. A beagle magabiztos és kitartó nagyon jó jelző kutya. Őrző - védő munkára alkalmatlan, hiányzik belőle az agresszivitás legkisebb szikrája is. Kis mérete, rövid szőrzete, természete, kitűnő családi kutyává teszi. Igényli a gazda szeretetét, gondoskodását. Egyedül kennelben tartani, számára egyenlő a pusztulással. Játékos, és odaadó társa az embernek. Mindig becsempész, egy kis vidámságot hétköznapjainkba.
	Forrás: www.ebmester.hu
	A Beagle története és leírása - Az ideális családtag
	A faj eredete sok évszázadra nyúlik vissza. Már a III. században írnak a bretonok beaglejéről, amelyet hajtóvadászatra használtak. A XVI. században nyulat hajtottak vele. A XVII. és XVIII. században a szegényebb polgárok tudatosan tenyésztettek ki nyulászó (harrier) kutyákat. A harrier kopók számtalan tulajdonsága összeolvadt néhány jól megkülönböztethető fajtává, köztük a mai beagle elődjévé. A beagle az angol arisztokrácia fényűző falkavadászatainak kopói mintájára születtek. A szegényebb rétegnek nyugodtabb, lassúbb, könnyebben kézbentartható kopóra volt szükségük. Pont amilyen a beagle.
	A beagle középtermetű, szilárd testalkatú, erőteljes, mozgékony fajta. Kellemes megjelenésű, nagyon bizalomgerjesztő. Szinte vonzza a tekintetet. Szeme sötétbarna, élénk értelmes. Nyaka könnyedén ívelő, közepesen hosszú, izmos. A fülei bársonyosak és hosszúak. A mellkasa mély, háta egyenes. Ágyéka erős, nem kiemelkedő. Farka hosszú, egyenesen, terrieresen tartja. Mellső végtagjai egyenesek, izmosak, combjai erősek. Szőre sima, dús, közepes hosszúságú. Intelligens, jó idegzetű eb.
	Családba kifejezetten ajánlják, végtelenségig türelmes, legendásan szelíd. Elfogadja a falkavezért, valamint a gyerekek védtelenségét ezért őszintén barátságos. Gyermekek iránti odaadó szeretete révén vált a legmegfelelőbb családi kutyává. Lakótelepi lakásban is tartható lelkiismeret furdalás nélkül. Mozgékony fajta, ám a napi séták eleget tesznek az igényeinek. Kopó ösztönei miatt amint alkalmat lát a vadászatra, próbál eleget tenni neki. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a szabadban kezelhetetlen. Olykor makacsságra is hajlamos, de ez csupán vadászösztöneinek tudható be. Nagyon értelmes, a felmerülő problémákat egyedül is megoldja. Ragaszkodó, engedelmes olyan fajta aki a rangsor iránt nem mutat különösebb érdeklődést. A tudomány sok területén alkalmazzák a beaglet. A világ számtalan tudományos intézete nagy számban tenyészti. A viselkedéskutatás, valamint az onkológia különböző területein "szolgálja" a tudományt mint kísérleti állat.
	Forrás:
	www.origo.hu
	Fajtaismertető - Beagle mozaik
	A beagle egyike a legősibb vadászkutyáknak. A rómaiak számos sportot vettek át az antik görögöktől, köztük a falkavadászatot is. A fajta egy régi, tapasztalt tenyésztője, Otho Paget Xenofónra hivatkozva írja, hogy Angliában már a rómaiak előtt tartottak vadászkutya falkákat. Írásos dokumentumok bizonyítják, hogy Pwyll, Wales hercege – Artúr király kortársa – fehér színű kutyákból álló falkát tartott fent. A „hound” típusú kutyákat a mai értelemben vett fajták kialakulása előtt két csoportra osztották: a „gaze” vagy „greyhound” a szemével vadászott, míg a sima „hound” az orrát használta a vad felkutatására. Erzsébet hercegnő korában minden valamirevaló angol gentleman rendelkezett saját falkával, de ekkoriban még nem a róka volt az elsőszámú zsákmány. A nagyobb növésű „buck hound” szarvasvadászatokon segédkezett, a kicsi „beagle” pedig nyúlra vadászott. A beagle elnevezés talán a francia „be’ geule” kifejezésből ered, mely körülbelül tátongó szájat jelent; ezzel a kutya folyamatos hangadására, csaholására utalhattak. De az is elképzelhető, hogy a fajta elnevezése a kutya kis méretére vonatkozik, a régi angol „begele” vagy a francia „beigh”, esetleg a kelta „beag” szó alapján. Állítólag már 1475-ben a kutyafajta megnevezésére használták a „beag” szót. A XVIII. század közepére a rókavadászat egyre népszerűbbé vált a fiatal nemzedék körében, mely izgalmasabbnak találta ezt a fajta vadászatot. Ekkor a korabeli beagle-nek két típusát különböztették meg: a Southern Hound lassú volt és nehézkes, hosszú fülekkel és mély hanggal, míg a North Country Beagle ennek éppen az ellentettje. A XIX. század közepének egyik híres falkája Essexben élt, Parson Honeywood tulajdonában. Ezek a kutyák jelentik a modern beagle kialakulásának kezdetét, a rákövetkező idők minden híres falkája e kutyák hagyatéka. Sokan azt gondolják, hogy a beagle-t a foxhoundból „kicsinyítették” a tenyésztés során, pedig pont az ellenkezője történt. A beagle nemcsak a legrégibb fajták egyike, de a bloodhound és az otterhound mellett a legközelebb áll az ősi hound típushoz.
	Vadászkutya bársonyos fülekkel
	Simogatták már Önök egy beagle fülét? Én igen. Belenézni meleg barna szemébe, simogatni selymes fülét és elfogadni áradó szeretetét, hálás pillantását. Mondhatom jó érzés. Nem tudom, helyesen teszem-e, de bevallom semmit nem tudok a beagleről. Kezdtem töredelmes vallomással beszélgetésünket Holovitz Lajossal budakalászi házuk nappalijában, miközben sorra elhelyezkedtek körülöttünk a Gála kennel kutyái. Láttam a szemén; ennél azért többet várt egy kutyás lap főszerkesztőjétől. A hirtelen beállt csöndet Szöszi szöszmötölése oldotta; kiderült, az ő foteljébe ültem. De megengedte, maradhatok. Az úgy kezdődött, hogy évekkel ezelőtt – mint oly sok családban – náluk is lezajlott az a beszélgetés, amelynek a témája: KUTYA KELL az immár tízéves gyereknek, Péternek. Ne legyen nagy testű, ám legyen kedves, gyerekszerető, lakásban is tartható. Hosszú válogatás után jött Lili a beagle, meséli a kezdeteket Zsuzsa asszony. Szerencséjük volt; Lili szép. Sorra nyerte a kiállításokat. Mi lehet jobb egy beaglenél? Hát két beagle. Lehet fokozni, ma már négy kutyával élnek Holovitzék. Lili, Panka és lányaik, Sára és a bicolor Szöszi, „aki” rózsaszín nyelvével szorgalmasan tisztogatja szemüvegem. A lányok saját tenyésztésűek. Az évek során hat alom született a Gála kennelben. Lelkiismeretes tenyésztőhöz illően a fedező kanokat (összesen három volt) hosszú előtanulmányok után választották ki. Legyen szép, egészséges és ne legyen hülye. Figyeljük a választott kan utódait. Csirke, aki egyébként fantasztikus – ezért is lett a neve Fantasy – Olaszországba került. Maguknak megtartott Bizsut elkunyerálta egy osztrák tenyésztô. Kinyílt a világ, négylábú barátaik révén kétlábú ismeretségek, barátságok kötődnek. A beagle vidám kutya, jókedvet visz a házba. Egy tüneményes eb. Kis termetű, erőteljes felépítésű, kellemes megjelenésű kutya. Színe fekete-vörös-fehér, illetve vörös-fehér. Marmagassága 33–40 cm. Súlya 8–10 kg. Régi fajta; már a III. századi krónikák is megemlítik a bretonok beagle-ét mint kiváló hajtókutyát. A mai populáció közvetlen elődei a XVIII–XIX. században alakultak ki, mint a kisebb földbirtokosok, szegényebb polgárok igénytelen falkakutyái. Évszázadok során munkában edződött, igénytelen, ellenálló, szilárd szervezetű állat. Szerencsésen megőrizte hajdani vadászősei legtöbb jó tulajdonságát, jellemvonását. Környezetéhez kiválóan alkalmazkodik, higgadt, jó idegzetű. Végtelenül békés természetű. Falkakutya, hosszabb-rövidebb üldözés során falkában száguldva hajtja, helyesebben hajtotta a vadat, elsősorban a rókát és a nyulat. Az arisztokraták látványos falkavadászatainak kopói mintájára született, csak éppen a lényegesen szerényebb körülmények között zajló gyalogvadászat céljaira tenyésztették ki. Napjainkban világszerte mindenekelőtt kísérleti állatként használják, de kedvtelésből is tartják.
	Forrás:
	www.kutya.hu