VIZSGALAT BOKSA SÁMÁN ÉS HÁROM TÁRSA,

BADHUR, DELKO ÉS NUWES SÁMÁNOK ELLEN

A VESZPRÉM-MEGYEI THEPEY (TÁPÉ) FALUBAN

Magister Ompudus, a kománok bírája, fráter Sycardus a prédikátorok rendjébõl mint az ország inkvizitora és Gellért királyi orvos, a veszprémi egyházmegyében Thepei (?) faluban, Lúdvég királyi tiszt, Kerecsnuk nevezetû birtokán, megidézték a "mágusok fõpapját" (pontifex maximus magorum) Boksa sámánt három társával, Badhur, Delko és Nuwes "diakónusokkal" együtt, akiket a Szent Márton monostor (1) tisztelendõ apátja azzal vádol, hogy az általa épített fizgoi (?) kápolnát a bessenyõk falvaiban, az ottani kondások pogány szertartásokra használják. A fentnevezett vádlottak végzik a babonát terjesztõ összejöveteleken a ceremóniákat, tizedeket szednek a néptõl a sertésszaporulat idején, sértik az apátság érdekeit. Szent László személyét babonaságukba belevonják, ördögi versenyekkel töltve ünnepét, keresztséget szolgáltatnak a régiek szokása szerint.

A tanúkat megesketik az Evangéliumra, hogy sem gyûlölet, sem félelem nem tartja vissza õket az igazság megvallásától. Orbán szûcs bizonyságot tett, mondván: Én nyolcvan éves vagyok és soha sem hallottam, hogy a fizgoi kápolna, amelyben Szent László hajdani nagynevû (preclarus) királya Magyarországnak nyitott volt forrást, hogy ez a kápolna a Szent Márton apátságé lett volna. Arról sem hallott és semmit sem tud, hogy õsei vagy szülei tizedet vagy akármilyenféle ragáliát fizettek volna a nevezett monostornak. Csak Szent Márton napján vitt és visz mindenki személye megváltásában egy kenyeret, és akik korai vagy késõi gyengeség miatt járni nem tudnak, azok is küldenek (2), akiknek adományát botokra rójják (3). Megkérdeztetve a tanú, hogy hol nyerte a keresztséget, azt a választ adta. hogy a fizgoi Szent László kápolna elõtti forrásnál. Megkérdeztetvén. hogy mikor történt ez, válaszol mondván: biztos határozottsággal nem tudja, de kevés idõvel azelõtt, mielõtt szülei házasságra vezették volna. Arra a kérdésre, hogy ismeri-e a papot, aki megkeresztelte, igenlõleg válaszolt és azt mondotta, hogy a makkoltatók fõpapja keresztelte sokadmagával együtt. Arra a kérdésre, hogy emlékszik-e milyen szertartással keresztelték, elmondotta, hogy a haját elõl lenyírták, a forrásban megmosták a fejét, mellét és hátát megkenték olajjal és kapott egy bõrbõl való övet. Arra a kérdésre, hogy az említett Boksa mágus és segédei (famuli) végeznek-e keresztelési szertartásokat, a tanú igenlõleg válaszolt. Tudakozódva afelõl, hogy ismeri-e a sámánok szertartásait, a tanú azt válaszolta, hogy csak azokat, amelyeket a "lovas szentek" ünnepein végeznek és Szent László napján. Ama kérdésre, hogy kik a "lovas szentek", az volt a válasz, hogy a tavaszé Szent György, az õszé Szent Márton. Kérdeztetvén, hogy milyen szertartásokat végeznek ezeken a napokon, azt válaszolta, hogy a bessenyõk régi szokásai szerint ünnepelnek nagy vigalommal. Arra a kérdésre, hogy hallotta-e, vagy tudja-e, miszerint a nevezett vádlottak Szent György napján adományokat szednek "vulgo gorgoi dicta" a sertés szaporulatok után, a tanú nemlegesen válaszolt. Csak azt tudja, hogy a "gorgolo" vesszõcskéket ezen a napon osztották szét a makkoltatók, akiknek a nép sört, bort, és egyéb ételeket adományozott. Arra a kérdésre, hogy Szent László király napját milyen szertartásokkal ünneplik a fizgoi kápolnában, a tanú a következõket vallotta: Lovasversenyeket tartanak, ahol a gyõztes egy egész évig nem dolgozik és a makkoltatók tartják el és a gyõztes lovát odaajándékozzák a sámánoknak (4)

Hetesi Mihály (de Hetes) királyi vadász (venator regis) hatvanöt éves, megesküdött és tanúságot tett, mondván: Szüleim házában sokszor megszálltak a Szent Márton monostor szerzetesei, amikor utaztak Veszprém felé, de soha sem hallottam tõlük, hogy õk építették volna a kápolnát, amelyet Szent Lászlónak ajánlottak fel. Kérdezvén a tanút, szoktak-e tizedet, vagy más járandóságot fizetni Szent Mártonnak, válasza az volt: biztonsággal tudja és állítja, hogy sem egyiket, sem másikat nem szoktak fizetni. Afelõl kérdezve, mikor és hol keresztelték meg õt, a fatens a következõképp válaszolt: a subulcusok sámánja (5) keresztelte a Szent László forrásnál, de hogy mikor, arra nem emlékszik. Arra a kérdésre, hogy ismeri-e a vádlottak tevékenységét, vagy sem, igenlõleg válaszolt mondván, hogy Boksa ismeri az állatbetegségeket és mindenféle orvosságokat. A sertéskanokat Szent Mihály napja táján Kerecsnuk villában, Fizgo (?) és környékén õ kasztrálja. Badhur, Delko és N u e s, népi nyelven Jankó, tanítják a gyermekeket és ifjakat a makkoltatók csoportjainál és tudja, hogy Jankót mint "ludi magister"-t is emlegetik (6). Szertartásaikról annyit tud, hogy látta, amikor haldoklóhoz hívták Boksát, aki bement a házba a beteghez, de két társa Badhur és Delkó kívül maradtak és nagy lármát csaptak, füstölték a ház sarkait, a fákat, bokrokat, amelyek közel voltak hozzá. Badhur madártollas öltözetben ugrált, miközben hangosan énekelt. A beteg meghalt és csak akkor ment el a sámán, amikor már a küszöbre olajat és bort öntöttek (7). Azt is kérdezték a tanútól, hogy a vádlott, vagy vádlottak kértek-e, vagy elfogadtak-e valamit szertartásaikért, mire a válasz az volt, hogy a szokásos falbontásért és sírbarakásért egy lovat, nyergestõl. Vallatták, hogy ki volt a halott, mire a tanú megemlítette Moghi Domonkos úrnak a nevét.

Bolkhas Lóránt királyi jobbágy megesküdött és tanúságot tett, amint következik: Hetven, vagy talán még több éves vagyok, de sem szüleimtõl, sem másoktól nem hallottam, hogy a Szent László templomot a Szent Márton apátság építette volna, de annál inkább hallottam, és gyermekkoromban láttam is, hogy egy lovasszobor állt a kápolna elõtt, még mikor a tatárok nem is jártak arra, ahová a forrás miatt az emberek és betegek sokasága sereglett a nagy ünnepekre. Kérdezték, hogy az apátság, vagy a veszprémi püspökség papjai jártak-e ezeken az ünnepeken istentiszteletekre, vagy a szentségek kiszolgáltatására, mire a tanú nemmel válaszolt és hozzátette, hogy ez az "öregek hagyományos istentisztelete" volt, amikor még a nemzetek mind pogányok voltak. Megkérdezték, hogy kinek fizettek tizedet, vagy más ilyen természetû járandóságot, a fatens határozottan válaszolt azzal, hogy senkinek sem, csak voltak, akik Szent Márton ünnepén elzarándokoltak az apátságba és vittek magukkal kenyeret, mások libát, mert a más falvak lakóitól ezt így látták, de ez az adomány csak jószántukból (motu proprio) volt. Boksa sámánt és három társát, a tanú ismeri, mondván, hogy az elsõ gyermekkorában játszótársa volt, mert anyja halála után az õ szülei vették maguk házába az árva Boksát, amíg ifjúsorba jutott és apja magával vitte a subulcusok falvaiba. Badhur testvére Boksának és született sámán. A tanút saját keresztsége felõl is megkérdezték, hogy hol és mikor keresztelték, mire õ azt a választ adta, hogy miután szüleinek hetedik gyermeke volt és sámánnak kellett volna lennie, az isteni gondviselés szerint a thepey-i pristaldus személyesen vitte a szent forrásra ahol a plébánia templomban keresztelték meg már akkor, amikor még nem tudta használni az eszét. A fatens ismeri a sámánok csodás írásait, amelyeket botokon õriznek és az õsi, pogány, ördögi istenek neveit, a szellemek öt rosszát is tartalmazzák. Arra a kérdésre, hogy mûködött-e mint sámán és bölcs (írástudó), a tanú nemlegesen felelt és kiegészítve monda, hogy a pristaldus tanította meg írni és õ kérte meg, hogy a sámánok tudományát az emberek és állatok gyógyítására tanulja meg. Megkérdezik, hogy a fizgói kápolnában mikor tartják az ünnepeket és hogy azok keresztény ünnepek-e, erre a következõket vallotta: Szent Györgykor tavasszal, amikor az erdõket füstölik, Szent László ünnepén, amikor a lovasfutások vannak és "elsõt" választanak, és Szent Márton napján nagy embertömegek látogatják a szent forrást és a kápolnát. Hogy keresztény ünnep-e, azt nem tudja biztonsággal, mert a bessenyõk is ünnepelnek ezeken a napokon és sok keresztény vesz részt, de Szent Mártonból még nem voltak ott az õ tudása szerint a presbiterek. Saját magát kereszténynek tartja és vallja a tanú.

Bagói Tamás királyi szolgálattevõ (serviens regis), hatvan éves, megesküdött és a következõ tanúságot tette: Sohasem hallottam senkitõl, sem magam nem láttam, hogy a Szent Márton apátság szerzetesei építették volna a fizgói Szent László kápolnát, azt ellenben hallottam a régiek hagyományából, hogy itt már régen szent hely volt és, hogy valamikor egy szent lovasszobra állott fából, mégj mikor a tatárok jöttek, akkor is meg lett volna. - Arra a kérdésre, hogy fizetett-e valamilyen formában tizedet, vagy valami más járandóságot a fentnevezett monostornak, a tanú nemmel válaszolt. Megkérdezték, hogy ki keresztelte õt, hol és mikor, a tanú azt válaszolta, hogy a makkoltatók Szent László ünnepén sok fiatal fiút szoktak keresztelni a forrásnál a sámánok, akik a kondásokkal élnek és azok gyermekeit tanítják; õt egy öreg sámán keresztelte, akinek a nevére nem emlékszik, de tudja, hogy nem messze a forrástól van eltemetve. Amikor meghalt, emberek nagy sokasága jelent meg a temetésen, és arra is emlékszik, hogy a keresztelése akkor történt, amikor a tanú elsõízben vett részt a Szent László-napi "elsõ" (8) választásánál a lovasversenyen. Arra a kérdésre, hogy a vádlottakat látta-e mûködni a kápolnában, a tanú nemlegesen válaszolt. Azt is megkérdezték a tanútól, hogy kereszténynek vallja-e magát keresztség szerint, mire õ igennel felelt.

Hedmeghi Bálint (de Hedmegh) ötvenöt éves, megesküdött és a következõ tanúságot tette: nem hallotta, hogy a fizgói kápolna Szent Márton monostor birtoka lett volna, tizedet soha a nevezett apátságnak nem adott. Boksa mágust személyesen ismeri és mint a környék legnagyobb jótevõjét tiszteli (benefactor maximus), mert az állatbetegségek idején õ mentette meg tudásával a sertésállományt, ezért nevezik õt a bessenyõk fõpapjának is (9). Arra a kérdésre, hogy a vádlottak szoktak-e fizetséget elfogadni a gyógyításokért, a tanú nemmel felelt. Megkérdeztetvén, hogy kereszténynek vallja-e magát, a tanú igennel válaszolt.

Sengur György, ötven éves Thepey-i lakos, megesküdött és a következõket vallotta: a Szent László kápolna mindig a makkoltatóké volt, õk díszítették és tartották benne az ünnepeiket a szent lovasszobor elõtt, amely már nagyon régi volt és mikor a tatárok lerontották a kápolnát, újra csak a kondások építették fel. Arra a kérdésre, hogy adtak-e tizedet valakinek a fizgóiak, azzal válaszolt, hogy nem, és csak a sámánoknak adtak szabad akaratból, amit akartak, mikor azok a "gorgoló vesszõcskéket" (10)osztották szét Szent György-napján a népnek. Boksát ismeri és nagyra értékeli, mint az állatok orvosát és aki sok éneket és históriát tud a régiekrõl énekelni. Testvére Badhur írástudó és tanítja a makkoltatásra vonult családok gyermekeit. Saját kereszténységét érvényesnek tartja, bár õt is a sámán keresztelte sokadmagával és sót nem hintett szájába, de vízzel úgy mosta meg a fejét, mint a keresztény papok szokták.

A jegyzõkönyv teljes záradéka: "Ez a vizsgálat Boksa sámán és követõi ellen a Veszprémi Püspök Úr parancsára Tepey villában tartatott, az Úr megtestesülésének 1252. esztendejében, olajbanfõtt Szent János elõnapján. A vádlottak a hit elleni nem vétettek és a jog szigora a jóság szelídségével enyhíttetik velük szemben, azonban a tanúk mindegyikét újra kell keresztelni és ez a döntés érvényességéhez tartozik..." (11).

VIZSGALAT KOMA FIA GAGO SÁMÁN ELLEN DALANTHA FALUBAN

Ifjabb Moys nádor, kúnbíró és Simon fráter vezetik a jelzett ellen az eljárást a nevezett Moys nádor Dalantha nevû birtokán. A vádak: a sámán nõies ruhákban jár, jövendölésekkel nyugtalanítja a népet, dobbal és hamuval jósol. Ünnepségeken a tilalmazott tollruhát magára ölti, haját régiek szokása szerint hordja és a fiatalság énekléseiben részt vesz. Vádolják továbbá, hogy sokszor volt részeg az új kenyér ünnepén és ilyenkor a lakosságtól ajándékokat fogadott el, mintha az õsi dézsma lett volna. Az ügyben kihallgatott 6 tanú a vádlott mellett szólalt fel és így a szokásos "contra fidem nihil est" végzéssel felmentik.

HITVÉDELMI ELJÁRÁS LÕRINC FIA TAMÁS SÁMÁN ELLEN KAPARUSKA (KAPROSKA?) NEVÛ FALUBAN

Az elõbbi bizottság , valamint Muthmer királyi orvos prépost folytatták le a kihallgatást a Moys-család birtokát képezõ faluban. A vádlott híres volt a szülések levezetésében, ahol esetenként a "szent bábát" hívta segítségül, tilalmak ellenére a küszöbre helyezte a vajúdókat, miközben pogány szertartásokat végzett és énekelt. A legsúlyosabb vád azonban az volt ellene, hogy új kenyér ünnepén olyan cipókat osztogatott, melyektõl sokan megbetegedtek. A tanúvallomásokból kiderül, hogy abban az évben nemcsak a sámán készítette kenyértõl, hanem más lisztbõl készült ételektõl is sokan mérgezést kaptak, úgy, hogy Muthmer magister szerint "sok feketeszemû gabona" termett az évben a sok esõ miatt és az mérgezte meg a lisztet. Féléves fogságának elismerése után a vádlott kiszabadult.

VIZSGÁLAT CSENE FIA FURKUS ÜGYÉBEN SÁROS-MEGYE BORBEREK FALUJÁBAN

Ifjabb Moys, Sünön fráter és két névtelen királyi orvos vezetik a vizsgálatot F u r k u s ügyében. Vádolják, hogy több alkalommal lóáldozatot mutatott be és tömegesen jelentek meg jóslatain. A nyolc tanú, akit kihallgattak, nem vádolta, sõt az egyikük, a turuli szentágoston-rendi perjel, Balázs fráter, egyenesen védelmére kelt, mert szerinte õ távolította el szemeirõl a hályogot, amely már teljes vaksággal fenyegette. A tanúvallomásokból az is kiderült, hogy messze földön híres nemcsak gyógyításairól, hanem látomásairól is. A legmagasabb fák tetejéig nyúló létrán szokott felkapaszkodni és ott találkozott az Istennel. Ilyenkor látomásai voltak és hangokat is hallottak tõle, mintha valakikkel beszélgetett volna. A keresztény szenteket is sokszor segítségül hívta, mintha az õ javára lettek volna. Mindig madár formájában, vagy képében jósolt (effige avis) és fõképpen a katonákat tartotta rémületben jóslataival, melyek háborúról és pusztításról szóltak. Felmentik a szokásos végzéssel: "contra fidem nihil est" és erre kifejezi kérését Simon fráter elõtt, hogy a Domonkosok-rendjébe akar lépni és ott szolgálni Istennek és felebarátainak.

VIZSGALAT REGWES (REGÖS,) ÉS SEGÉDJE SÁMA ELLEN DEVECSER FALVÁN

II. M o y s és Simon fráter vádolják Devecser nevû faluban Regwest (Regõs?) és segédjét S á m á t, akiket "jaculatores" címmel illettek. Azzal vádolják õket, hogy a nép között "esõcsináló" hírüket terjesztik és ezért ajándékokat fogadnak el. Ugyancsak a vád tárgyát képezi, hogy régi meséket és énekeket terjesztenek a nép között és fõképpen a fiatalságot biztatják, hogy éjszakai mulatságokon résztvegyen, énekeiket hallgassa, miközben sok régi történetet elevenítenek fel azokból az idõkbõl, amikor még a nemzetek nem voltak keresztények. A kihallgatott nyolc tanú mindegyike érdekükben vall és bizonyítja, hogy "sok szép történetet mondanak a régi vadászok és dicsõ katonák" életébõl. Egyben azt is bizonyítják, hogy a vádlottak soha sem mondották, hogy esõt tudnak csinálni, sõt tiltakoztak ez ellen a hit ellen és egyikük sem fogadott el esõcsinálásért pénzt, vagy más adományt.

VIZSGÁLAT LÕRINC FIA TUBA SÁMÁN ELLEN KÁLNOKPUSZTÁN

A per II. M o y s és Simon fráter, M u t h m e r királyi prépost jelenlétében folyik. A vád szerint Tuba az újkenyér ünnepén, és az azt követõ napokban mezítelen leányokkal gyûjtetett volna magának bizonyos gyógyfüveket, hogy azoknak nagyobb ereje legyen. A beteggyógyítással is foglalkozó sámánról a tanúk vallomásai nagy elismeréssel beszélnek. Szerintük a vádlott a vizelet színébõl is meg tudta állapítani a betegség okát. Orvosságszerei között szerepelt egy "észveszejtõ" erõs ital, amelytõl az ápoltak erõs fokú izzadást kaptak. A legsúlyosabb vád azonban az volt, hogy az izzasztó módszert õsi szokás szerint úgy alkalmazta, hogy felhevített kövekre vizet öntve, a gõzbe ültette betegeit. Egy Kozma nevû beteg így fulladt meg, mert hozzátartozói, az õ távollétében, tovább akarták folytatni az izzasztás mûveletét. A tanúk mind a sámán érdekében szólaltak fel, még a halott Kozma fia is, akinek a vallomása szerint a sámán megtiltotta, hogy az õ távollétében gõzöljék a beteget, de az olyan állhatatosan kérte, hogy enyhítsék meg fájdalmait és így kamrájában újra gõzölték és azt hitték róla, hogy elaludt, pedig már halott volt. A bizottság "contra fidem nihil est" jeligével feloldotta ugyan a vádlottat, de Muthmer prépost halálbüntetés terhe alatt eltiltotta minden betegség kezelésétõl.

VIZSGÁLAT KOPÁS, MÁSNÉVEN TAR SÁMÁN ELLEN SEPTEPUSZTÁN

II. M o y s és Simon inkvizitor vizsgálták Kopás, népi nevén Tar sámán ügyét, akit azzal vádoltak, hogy lóáldozatot mutatott be és húsát olyanoknak is szétküldözgette, akik soha sem voltak pogányok. Az áldozatot egy "Septe" nevû pusztán mutatta be és közben jóslatokat is mondott. Gyerekeket is gyógyított babonájával és kézfeltétellel, ugyancsak használta a nyilat is, mint jövendõmondás tilos eszközét és a keresztények szentelt vizéhez hasonló vizet osztott a nép között. Perében kilenc tanút hallgattak ki.

VIZSGÁLAT DASTOR SÁMÁN ELLEN BOLTERÁG (?) NEVÛ PUSZTÁN, 1272-BEN

Magister II. Moys és Simon fráter eljárnak D a s t o r sámán ügyében, Miklós comes Bolterág (?) nevû birtokán. Dastor perével az "elrévülések" során már részletesebben foglalkoztunk (12), de a szokásos vádak az exorcizmusról, ördögûzésröl is szerepelnek a tanúvallomásoknál. Az egyik tanú szerint 38 unokája volt, akik sokszor meglátogatták õt. Házában mindenféle gyógyszereket tartott, amelyeket mindenkinek ingyen osztogatott, ha hozzá fordultak. Egy Dávid nevezetû tanú szerint, nagyon értett a felfúvódott állatok megmentéséhez és ilyenkor, tavasszal, amikor friss legelõk voltak, az öreget mindenfelé vitték az állatállomány gyógyítására. Ha elment hazulról, mindig hagyott valami írásos jelet háza oldalán és olykor sokan várták hazatértét. Vele együtt vád alá fogtak 12 falubeli embert is, akik a jelzett tûznél, amikor "révületbe esett", nem engedték az oltást. Mindegyikük azzal védekezett, hogy "valami erõ" tartotta õket vissza, amikor a sámán intette õket, hogy ne oltsák a tüzet. Mint tudjuk, az egész ügy felmentéssel végzõdött a vádlott élemedett kora miatt.

VIZSGALAT CHIKÓ "SÁMÁNFÕPAP" ÉS BODFI HARSÁNY ELLEN

O m p u d u s mester és Sycardus fráter tartományfõnök elõtt, Chikó "sámánfõpap" és segédje Bodfi harsány ellen vezetett per, amelyben a vádlottak gyógyításaikért és lóáldozat bemutatásáért kerültek vád alá, Csepreg comes birtokán. A "sámánfõpap" fõként a gyerekbetegségekhez értett, legalábbis ezt vallották a tanúk, szám szerint nyolcan, és elég nagy eredménnyel dolgozott a vérhasjárvány ellen. Egy embert, akire rádõlt az épülõ ház fala és sokáig mozdulni sem tudott, mindkét lába rosszul forrott, újra eltörve sipcsontjait, úgy meggyógyította, hogy önként jelentkezett a kihallgatandó tanúk között. Ügyükben a királyi kúriai bíró is szerepelt, mert mint említettük, a "lóáldozatok" során, egy alkalommal fehér lovat vágtak le, amelyet tudtukon kívül egy "lókötõtõl" vásároltak (13). Az ügy a szokásos: "contra fidem nihil est" végsõ szavakkal zárult.

VIZSGALAT ABADÉD ÍRÁSTUDÓ SÁMÁN ELLEN FÜREDEN

M o y s nádor és Magyarország inkvizitora vezetik a peres eljárást á nagyon öreg és vak sámán ellen, akit az "írástudó sámán" c. fejezetbõl már ismerünk. A megidézett tanúk követséget menesztettek a bizottsághoz és, lelkiismeretük nyugalma érdekében kérik, hogy tekintsenek el az öreg elleni eljárástól. A vak sámán a somogyi Füred falu mellett lakott nagy szegénységben és csak jószívû szomszédsága segítette nagy nyomorúságában és fõképp télen állandóan mellette állva és nagy fázékonysága miatt állandóan tüzeltek mellette. Sok csecsemõt vittek hozzá, hogy kezeit fejükre téve, megáldja õket. Minden családot ismert, sokszor hetedíziglen elmondva azok leszármazását. Állandó látomásai voltak és mindig akadt hallgatósága, akik elõtt régi történetek sorát szokta elmondani. Gyógynövények terén nagyon széleskörû ismeretei voltak és a betegségdémonok neveit, gyógyító mondásokat botokra, rovásírással rögzítette és azokat ujjaival tapogatva, nagy könnyedséggel olvasta (14).

VIZSGALATI ELJÁRÁS BORKUS FIA MARCEL ÉS A

BESSENYÕ BOKSA SÁMÁNOK ELLEN BENEDEK

COMES FORRÓ NEVÛ BIRTOKÁN

Tumbolth nembéli Benedek comes Forró birtokán idézték meg Ompudus mester és Sycardus fráter azzal a váddal, hogy pogány szertartásokra kényszerítik az embereket, bájitalokat osztanak szét a nép között és, hogy bessenyõk módján "piliseznek". A vád egyik pontja szerint engedélyezték a bessenyõk módján történõ házassági elhálást is ("more bissinorum"). Miután életük fenntartásához erõsen hozzásegítette õket a háztartási eszközök és edények javítása, készítése, engedélyt kaptak, hogy tovább is látogathatják a családi házakat, de gyógyítással nem szabad foglalkozniuk. Szegénységükre jellemzõ a jegyzõkönyv eme mondata: ,;Tél idején mezítláb jelentek meg a bizottság elõtt..." (15). Benedek comes egyébként is megvédte Marcel sámánt azzal, hogy elmondotta, hogy sebébõl hogyan tépte ki a nyílhegyet, amely belétört, és így életét is megmentette.

ELJÁRÁS BOKSA BAKONYI SÁMÁN ÉS TÁRSAI ELLEN

A bessenyõ makkoltatók "fõpapja", Boksa már szintén ismerõs a László-lovasversenyekbõl. Az ott említett vádak mellett rovására írták, hogy társaival együtt a hozzávitt fiatalokat "pilisezi" és sertésszaporulat idején fûzfavesszõvel járják a falvakat és ezzel sértik a veszprémi püspök jogait, mert állítólag adományokat fogadnak el ezért. Annyira mentek merészségükben, hogy - a vád szerint - Bakony különbözõ részein kápolnákat építettek az "erdei embereknek", akiket a pogány szokások megtartására ösztökélnek. Hirdetik, hogy "csak a lovasszenteket kell tisztelni". A nevezett Boksa püspökök módján süveget viselt, szertartásainál tollakkal ékesített; palástot ölt és a nép "pontifex maximus bissenorum" - bessenyõ fõpapnak címezi. A nevezett sámánok egész éven át kísérik a sertésmakkoltatók csoportjait és a gyermekeket, mint "ludi magistri" tanítják mindenre, amire a papok tanítani szoktak.

VIZSGALAT URKUND SÁMÁN ELLEN

A KOMLÓSI VÁRBAN

Magister Ompudus, Sycardus fráter vezetik a kihallgatásokat Urkund ellen, akit a szokásos dézsma megtagadás vádja mellett azért is tartanak fogságban, mert a Komlós vára melletti nádas kigyulladásakor visszatartotta a népet az oltástól. A bizottság kérdéseibõl kitûnik, hogy látszat szerint tûzimádással gyanúsították, de a tanúk vallomásai e téren mind kitérõek. Urkund személyesen bevallotta, hogy õ gyújotta fel a nádast, mert éjszaka a mezei tolvajok idehajtották a lopott állatokat és az útonállók kedvenc rejtekhelye lett. Feloldják a vádak alól, csak a fahíd felégetéséért rónak ki rá 5 márka pénzbírságot.

GATA SÁMÁN ÉS SEGÉDJE, MÁRTON BOKSA PERE CSEPTELEKEN

Ompudus mester és Sycardus fráter hallgatják ki a budavári Klarissza apácák birtokán mûködõ sámánokat azzal a váddal, hogy egy csecsemõt megrontottak nézésükkel, aki az igézés hatása alatti folyton hányt, míg végül elpusztult. Vádolják õket, hogy pogány szellemekhez énekelnek és éneküket szentek neveivel keverik és így a keresztényeket is megtévesztik. A falu plébánosa jelentette fel õket, megtoldva vádlistájukat azzal, hogy a dézsma leadás ellen lázítanak. A kihallgatott tanúk között szerepel a halott csecsemõ anyja is, aki annak idején saját maga vitte a sámánokhoz a gyermeket, hogy meggyógyítsák, de a vádlottak vonakodtak bárminemû orvosi tanácstól és kitértek azzal, hogy Isten már magának szánta a legyengült beteget. Az anya bevallotta, hogy férje erõsen ellenezte, hogy a sámánokhoz vigye és éjszaka idején verte fel õket, titkon megszökve hazulról, amíg a házbeliek mindnyájan aludtak. Azt is bevallotta nagy sírások között, hogy már a harmadik csecsemõje halt el folytonos hányásban legyengülve és az elsõ kettõt a sámánoknak nem mutatta meg. Gata mágus és segédje felmentõ ítéletet nyertek az ügyben és ez annyira meghatotta õket, hogy a bizottság elõtt "fogadalmat tettek a keresztre", ami azt jelentette, hogy adandó alkalommal csatlakozni fognak a Szentföldre induló keresztesek hadához. Sycardus fráter "osculum pacis"-szal, békecsókkal vált el tõlük.

VIZSGÁLAT HOLDU SÁMÁN ELLEN AZ ESZTERGOM MEGYEI LÁBATLANON

Ugyancsak a "makkoltató kondások" falvában, ezúttal az Esztergom megyei Lábatlan faluban, amely a veszprémi püspökség birtoka volt, idézi meg Ompudus mester és Sycardus tartományfõnök Holdu mágust. Vádolják azzal az erkölcstelen szokással, hogy újholdkor mezítelen asszonyokkal gyûjtette az orvosságokat, amelyeket a gyermektelen asszonyoknak adott késõbb, mint hathatós szert. A kilenc tanúvallomásból egyébként a halottak eltakarításáról szóló értékes adatokat tudunk meg (16). A halotti lepelt már elõre elkészítették azoknak, akik hosszan betegeskedtek, de szövésük megkezdésére jóslatot kértek a sámántól. Látomásaiban a "szent bábát" többször említik, aki "ragyogó fehér ruhában jelenik meg" a sámánnak és megjósolja az asszonyok szerencsés szülését. Vádolják amulettek osztogatásával is, amelyeket a nevezett "szent bába" megérintett. Apró kék kövecskék voltak ezek, amelyeket a gyermek nyakába fûztek a szülõk. Miután adományokat nem fogadott el és minden gyógyítást "sikeresen az Isten nevében" gyakorolt, a jelenlevõ Gellért királyi orvos közbenjárására nem ítélték el, de eltiltották, hogy az asszonyok nehéz órájában szertartásokat végezzen, de egyben, a veszprémi püspök kiküldöttjének kívánságára kitiltották az egyházmegye területérõl.

VIZSGÁLAT BOT FIA GÁL, KELCS ÉS ÖRS SÁMÁNOK ELLEN IGOL FALUBAN

István mester, pozsonyi comes, a kunok bírója és Marcell inkvizitor elõtt jelennek meg idézésre Bot fia G á l és társai, Kelcs és Örs sámánok Yagol (Igol?) faluból. A vádak szerint egy "Lapbújó" nevezetû áldozati helyen lovat vágtak volna és nagy jövendölõ szertartást szerveztek a vidék lakóinak. A nádas helyén igen sok "ál-keresztény" jelent meg, akik részt vettek az áldozatot követõ "istentelen agapén" (szeretetlakoma!). Vádolták õket azzal is, hogy a pogány szokások szerint "legényavatást" vagy keresztelõt tartanak és gyakorolják a "vércsók" szertartását. A házasságkötések szertartásainál is pogány szokásokat elevenítenek fel és ilyenkor sokat részegeskednek. Legfõbb vád ellenük azonban az volt, hogy a vásárra menõket fosztogató útonállóknak szállást adtak, mint azok elfogásuk után bevallották. Mikor a tanúk vallomásaiból kiderült, hogy a menekülõ rablók azzal áltatták a sámánokat, hogy régi vallásuk miatt üldözik õket és ezért kérnek menedéket, a bizottság felmentette a vádlottakat a bûnrészesség és rejtegetés vádja alól.

VIZSGALAT RAJAG FIA LADOMÉR ÉS BOKSA ELLEN BÉKÁSMEGYEREN

S u p (Swp) comes, Nemei királyi tiszt és Mi k l ó s fráter újrafelvételi pert bonyolítanak le II.Moys és Simon fráter által elítélt Rajag fia Ladomér és társa, a bessenyõ Boksa ellen. A jelzettek a Nyulak-szigeti Domonkos-rendi apáca kolostor birtokán, Megér villában (Békásmegyer?) mûködtek és az volt ellenük a vád, hogy a Duna-parti rejtekhelyeken áldozatokat mutattak volna be, hogy "esõcsináló hírük" volt és ezt ügyesen anyagi elõnyükre fordították, valamint, hogy gyógyfüvekkel gyógyítottak. De a legnagyobb panasz az volt ellenük, M u t h m e r prépost, királyi orvos véleménye szerint hogy "incisio"-t, sebészetet gyakorolnak; azzal, hogy a betegek daganatait felvágják és ezzel súlyos kihágásokat követnek el. Tizennyolc tanú szerepel ügyükben, akik egyhangúlag "thaumaturgus"-oknak, csodatevõknek tartják a két vádlottat. Legjellegzetesebb a tanúk között a négy "begina" (félapáca) szerepe Fehéregyházáról. Nevük szerint Mirtha, Ledina, Ágnes és Katalin, akik a jelzett faluban dolgoztak az Ispotályos keresztes lovagok szövõtelepein; felkeresték a sámánokat Megyeren, mert hallották róluk, hogy "Isten nevében gyógyítanak" éá hogy Ledina lábán levõ nagy daganatot eltávolítsák. Sikerült is a mûtét, de az Ispotályosok Szent Erzsébetrõl nevezett kórházának a perjele, aki a Gellért hegy alatt lakott, hírét vette a mûtétnek és elhurcoltatta fegyvereseivel a két sámánt, akiket nagyon meg is vertek. A Gellért-hegy alatti Erzsébet kórházban elítélték a két vádlottat és sokáig fogságban tartották õket. A négy begina vallomása szerint õket is megbüntették, mert "pogány papokhoz fordultak betegségükben". Az egész ügy valamiképpen a Nyulak-szigetén élõ királyleány, Árpádházi Szent Margit hallomására jutott és az õ kérésére (!) és V. István személyes parancsára engedték szabadon a foglyokat és tanút idéztek meg ügyükben. Az újabb perbõl tudjuk meg, hogy "Szent László füvét" is használták gyógyításaiknál és mûtéteik elõtt nagy imádságokat tartottak, valamint azt is, hogy "a beteg testének csak azt a részét látták, amely a fehér lepel nyílásán az ,incisio'-ra elõ volt készítve és így nem lépték át a szemérem határát sem nézésükkel, sem tapintásukkal". A per tartama alatt óriási tömeg jött össze, akik hangosan követelték a vádlottak szabadon bocsátását. Miklós fráter beszédet tartott nekik és elmondotta, hogy a "szentéletû és tiszteletreméltó királyi úrnõ, Margit nevében jöttek igazságot szolgáltatni, a király különleges hatalmával" és a rászoruló szegények nyugodtan jöhetnek Ladomérhez és Boksához, mert ez "Margit úrnõ akarata".

VIZSGÁLAT BÕ FIA TÓDOR SÁMÁN ELLEN

Miklós sümegi comes és Marcellus fráter inkvi-zitor elõtt lezajlott per Bõ fia Tódor ellen, akit népi nyelven "Tudó"nak is neveztek. Nagyapja is szerepel a tanúk között, aki szerint unokája azokat az énekeket és mondásokat a régiek életébõl, melyeket pogány szokásnak mondanak, õtõle tanulta, amíg a szülei házában élt, bár nem is volt "hetedik gyermek". Kénytelen volt beismerni, hogy unokája "szent kézzel választja ki a gyógynövényeket", sikeresen gyógyít és, hogy a "szegények orvosa Isten akarata szerint". Vádolták azzal, hogy megátkozott madarakat küld haragosai vetése és háza fölé, hogy azokat a jég elverje, megveri szemével a marhaállományt és az elpusztul. Miután minden tanúvallomás érdekében szólt, felmentik a szokványos: "Contra fidem nihil est" végzéssel.

VIZSGÁLAT BAGOL SÁMÁN ELLEN LAPISPATAKON

Jak mester, a királyi hírnökök ispánja és kúnbíró, valamint László fráter esztergomi inkvizitor hallgatják ki a nyolc tanút, akiket a Lapispatakon élõ Bagol sámán ügyében megidéztek. A vádlottat a környéken "thumaturgus" - csodatevõnek nevezik sikeres gyógyításai miatt. Külön vád ellene, hogy "muliebriter" - asszonyos módon öltözködik, utánozza a keresztény fõpapok ruházatát és ezzel tévedésbe ejti a környék keresztény lakosságát. Azt állítja magáról, hogy víziói vannak, keresztény szentekkel áll állandó kapcsolatban, akik neki izeneteket közvetítenek. Dobjával jósol és sokszor rettegésben tartja hallgatóit. A legfõbb vád - amelyet minden tanú tagadásba vesz - hogy a dézsma ellen lázítja a népet.

VIZSGÁLAT MÉNFEJE SÁMÁN ELLEN PUSZTAVER VILLÁBAN

Jak mester és László perjel vezetik ezt a vizsgálatot is Pusztaver villában, Márkus nemes úr birtokán. A vádlottat a lovasversenyekbõl már ismerjük. A tizennyolc felsorakoztatott tanú a sámán érdekében vallott és végül is a szokatlan, de hatásos "propter indignationem populi causa relicta" - "közfelháborodás miatt befejezett ügy"-nek nyilvánítják a pert és a vádlott felmentést nyer.

VIZSGÁLAT SILVAG SÁMÁN ÉS SEGÉDJE, PELES ELLEN VIS FALUBAN

Ugyancsak Jak mester és László fráter hallgatják ki a tanúkat Vis faluban a megboldogult Moys nádor birtokán. Vád ellenük, hogy az ifjúságot mulatozásokra szoktatják, pogány énekekre tanítják, Silvag dobbal veri a táncütemét, míg harsánya, Beles, fuvolán kíséri az éneket. Vádolják õket, hogy hamuból jósolnak és a legények számára házasság elõtti szertartásokat végeznek. Miután erkölcstelenség terjesztésével is elmarasztalták õket, a kihallgatott nyolc tanú - mindegyike egy-egy leány szülõje - méltatlankodva utasítja vissza a vádat. Kozma, az egyik leány apja kéri a biztosokat, hogy jelöljék meg a feljelentõ személyét, de kérését rendreutasítással elvetik: "a hit védelmében nem sérthetünk meg ilyen titkot" - kifogással. A vizsgálat mindkét vádlottat felmenti.

VIZSGALAT KESE SÁMÁN ELLEN A SOMOGY-MEGYEI ECSE BIRTOKON

Jak mester és László perjel folytatják ezt a vizsgálatot is Kese sámán ellen, akit azzal vádolnak, hogy révületében fákra kapaszkodik, ahol a magasban Istennel társalog, szentekkel beszélget, akiknek izenetét a földi kíváncsiaknak közvetíti. Sûrûn használja látomásaiban és révületében a keresztény szentek neveit és ezzel tévedésbe ejti a hívõket. Felróják neki a "kék varázsgyöngyök" osztogatását is. Ért néhány betegség kezeléséhez és a kórokozó démonok neveit vesszõcskékre róva hordja magánál és ha házhoz hívják beteghez, énekléssel ûzi el a gonosz lelket. A kihallgatott tíz tanú szerint sikeresen gyógyít különféle bõrbajokat magacsinálta kenõcseivel. Az egyik tanú szerint "jobb orvos, mint a király úr fizikusai..." Ügye felmentéssel és azzal a végzéssel zárul, hogy a súlyosabb betegeket utalja orvosokhoz.

VIZSGALAT A KÉT HÉBER, APA ÉS FIA SÁMÁNOK ELLEN

Az elõbbi biztosok hallgatják ki a megidézett nyolc tanút. A sámánokat egyenesen gyilkossággal vádolják, mert izzasztó módszerükkel egy Márkus nevû beteg életét veszí tette. Az "izzasztó"-t úgy készítették, hogy a házon kívül, szélmentes helyen a beteg testének méreteihez szabott puszta földdarabon illatos füvekbõl máglyát raktak és a fû elhamvadása után, a hamut elseperve, helyére fektették a pácienst, akit takarókba csavartak. A vádlottakat az özvegy vallomása mentette meg azzal, hogy bevallotta, miszerint fiával a sámánok távollétében megismételték ezt a mûveletet, de rosszul takarították el a máglya helyét és a beteg takarói az ottmaradt szikrától lángralobbantak és mire észrevették, a beteg megégett. A tanúvallomások egyöntetûen védték a vádlottakat, mint "arvis"-okat és így az ügy "ad pedem comitis curiae", a királyi udvarbíró hatáskörébe utaltatott.

VIZSGÁLAT CHEPE, NÉPIESEN LÁPKOMÁNJA

SÁMÁN ELLEN KAPUVÁROTT

A fenti bizottság, Jak mester és László fráter ítélkeznek C h e p e sámán ellen, akit a nép "Lápkománja" néven ismer és a Kapuvár melletti vizenyõs helyeken lakik. Azzal vádolják, hogy "esõcsináló hírét költi önmagának" és ebbõl anyagi elõnyöket húz, pogány szertartásokkal ébren tartja a régiek erkölcseit, hamuból jósol és magas fákra jár Istennel beszélni. Nyolc tanú vallomása felmentõleg szól mellette.

VIZSGÁLAT KOMÁN FIA ECSÖL SÁMÁN ELLEN A CSALLÓKÖZBEN

Jak mester és László perjel vizsgálják a nevezett sámán ügyét, aki Bökény comes csallóközi birtokain, Kürtön, Pákán, Bekén és Csütörtökhelyen tevékenykedett. A vádlott szakállt visel, menyétprémes köntösben díszeleg, hermelines palástja is van, mint az esztergomi érseknek. .Vádolják többnejûséggel is, valamint állatcsontokból õrölt orvosságok és egyéb szokatlan gyógyszerek készítésével. Vallástalan beszédeket tart és "tagadja hogy a keresztény vallás jó vallás lenne". Kilenc tanúvallomás alapján a vádak bizonytalanokká válnak, de Bökény comes szolgájával a bizottság elé küldi az elkobzott hermelines palástot és kéri a bizottságot, hogy a keresztény erkölcsök védelmében a nevezett sámánt a négy faluból utasítsák ki.

VIZSGÁLAT MAJSA SÁMÁN ELLEN MONOSZLÓ FALUBAN

Jak mester és László perjel vizsgálják a nevezett sámán ügyét, akit a csázmai káptalan prépostja idéztetett az inkvizíció elé, mert hit dolgaiban veszedelmesnek tartja tevékenységét. Népi nyelven "Siger"-nek is nevezik és azzal vádolják, hogy pogány szellemeket idéz. Varázsvesszõjével megtalálja az elapadt források vizét, sõt újabbakat is feltár vele és errõl annyira híres, hogy messze földre hívják és állítólag nagy összegû pénzeket kér. A kihallgatott nyolc tanú vallomása szerint azonban mindezt ingyen, Isten szerelméért cselekszi és fõképp a szegények érdekében ügyködik, míg a csázmai kanonok kérését, hogy nekik is tárja fel a lappangó forrásokat, megtagadta. Felmentik, de kitiltják a nevezett káptalan birtokairól.

VIZSGÁLAT TASD SÁMÁN ELLEN A TOLNA-MEGYEI LAÁZ FALUBAN

Jak mester és László fráter vezetik a Tolna-megyei Laáz falu sámánja, T a s d ellen a pert, amelyben tizenkét tanú szerepelt. A legsúlyosabb vád az "incisio corporis", - mûtéti beavatkozás volt. Fõképpen sok asszony járt hozzá a szülés után maradt betegségeikkel, akiket sikeresen gyógyított. Értett a hályogok eltávolításához is és messze földrõl felkeresték ily természetû szembetegségekkel, mint az egyik tanú vallotta Demeter katonáról, aki a vasvári Szent Mihály káptalan embere volt és Tolnába ment feleségével, hogy a szemét meggyógyítsák. A vádlott értett a lovak és tehenek meddõségének gyógyításához is és az egész környék "arvis"-nak nevezte. Az asszonyokon végzett gyógyítása miatt érdeklõdtek a legtöbbet. A kihallgatások négy napot vettek igénybe és közben a vádlott megszökött, menekülés közben nyíllal megsebesítették, de a környékbeli asszonyok bevonszolták a templomba és ott "jus asilii"-t kért. A bizottság megjelent a templomban és ott végezte be a tanúkihallgatásokat, amelyek mind érdekében hangzottak el. A bizottság felmentette "contra fidem nihil tenet" jeligével, de a királyi orvosok belátására bízta, hogy a gyógyítással fel kell-e hagynia, vagy sem.

VIZSGALAT LADÓ FIA BÕD SÁMÁN ELLEN A TOLNA-MEGYEI BELCS KÖZSÉGBEN

A jelzett bizottság, Jak mester és László perjel vizsgálják ezt az ügyet is. A vád szerint Ladó fia Bõd "nõies" ruhákban jár, madártollal ékes palástot visel, lábain pedig csörgõk vannak. Látomásai vannak, amelyeket magas fákra kapaszkodva szemlél és lejövet jóslatokat mond a népnek. Ugyancsak szerepel a vádak sorában az új kenyér ünnepén osztott cipó is, amelytõl többen betegek lettek. A tanúk mindnyájan a vádlott mellett szólalnak fel és így az ügy felmentéssel végzõdik.

VIZSGÁLAT A SOMOGY-MEGYEI KURD VILLA SÁMÁNJA, ÜGE ELLEN

Jak mester és László perjel hallgatják ki a megidézett tanúkat az Üge elleni perben, akit azzal vádolnak, hogy esõt tud csinálni és ebbõl nagy anyagi haszna van. A tanúvallomások szerint inkább "jaculator", nem sámán és nagyon ért az emberek vidámságának felkeltéséhez és ébrentartásához. Többek szerint nagyon jószívû ember és önkéntesen szegénységben él, megélhetési forrása edények, háztartási eszközök javítása, amelyért élelmiszert fogad csak el, mert a pénzt megveti. A gyermekeket tanítja, hogy botocskákra vésve írjanak, amit a lakosság szívesen vesz tõle.

VIZSGALAT EBED, NÉPIESEN "KENÕ" SÁMÁN ELLEN TENGÖLD FALUBAN

V u l f e t, a királyi étekfogók ispánja és fráter M a r c e l inkvizitor elõtt zajlik le a Tolna-megyei Tengul (?) villa Euse nevû pusztáján ez a per, ahol a vádlott sámán állítólag a szomszédos Chebrag falu lakói elõtt lóáldozattal egybekötött jövendölõ szertartásokat tartott. Esõcsináló hírben van, szándékosan késleltetni tudja a termésbetakarítást, ahol nem fizetnek neki dézsmát. Jégesõvel elvereti a határt, ha úgy akarja. Létrára kapaszkodva találkozik Istennel és üzeneteket hoz a népnek. Gyógykenõcseivel sokakat meggyógyított bõrbajukból, innét a népies neve. A tanúk mindegyike mellette vall, fõképp azért, mert mindig Isten nevében gyógyít, örökké vidám, sokat énekel és a szomorúakat vigasztalja bajaikban. Felmentik.

VIZSGALAT A TURÓCZ-MEGYEI HALÁSZFALVAK SÁMÁNJAI, MAGÓC FIA BORAS ÉS TÁRSA JÓS ELLEN

F a r c a s y fehérvári prépost, királyi alkancellár és fráter M a r c e l sorra járva a Túrócz-megyei halászfalvakat, a Vág túlsó partjáról maguk elé idézik a nevezett sámánokat azzal a váddal, hogy a "Béga" nevû víziszörnyeteggel tartanak fenn kapcsolatot, aki eltépi a halászok hálóit. Ugyancsak vádolják õket illetéktelen gyógyításokkal, amikor is istentelen énekekkel járják körül a beteg házát, vizeletet vizsgálnak és ujjukat a beteg torkába dugva, meghánytatják. Sokakat elvisznek a Szent Illés forráshoz és ott fürösztik õket, mintha annak csodálatos ereje lenne. Boras sámán ismeri a csillagok járását, jósol belõle éppúgy, mint a madarak röptébõl és hangjáról. Szertartásokat végez asszonyos ruhákba öltözve, tollas díszekkel és lábcsörgõt visel tánc közben nagy lármát verve. Gyakoroltatja az "osculum sanguinis" (vércsók?) pogány szokást is. A vallomások szerint "Béga" szellemet a vidéken a nép nem is hallotta említeni, de a gyógyításokat mindegyik nemcsak beismeri, hanem egyben nagyra is értékeli. A vádlottakat felmentik.

VIZSGÁLAT GONDAS SÁMÁN ELLEN BORHUD (?) FALUBAN

Domonkos boldogemlékû Béla király volt tárnokmestere, valamint Simon, a budai Szent Miklós klastrom perjele, IV. László egyenes parancsára eljárást indítanak a Nyulak-szigeti apácák birtokán, Borhud birtokon élõ sámán ellen, akit "víziói" miatt idéznek maguk elé, mert a népet valóságos forrongásba hozza jövendöléseivel. Vésett botocskái is vannak és mint "jaculator" járja a vidéket. Pogány, babonás szertartásaival botránkoztatja meg a környék lakóit.

VIZSGÁLAT OLBOD FIA BAKSA SÁMÁN ÉS FAMULUSA ELLEN KORTULON (?)

U z a fia Péter, somogyi comes és a vasvári Domonkos-rendi perjel, Mihály fráter, indítanak eljárást a Sághegy környéki Kortul birtokon a nevezett sámánok ellen, akiket lóáldozat bemutatással és a velejáró jóslásokkal vádolnak. A szertartás végén "keresztény agapé" módjára ételosztást rendeztek volna. Baksa sámán "révületbe" esve, Istennel társalog. Gyermekeket szoktak hozzá vinni, hogy kézfeltevéssel megáldja õket. Az asszonyokhoz is hívják nehéz órákban és õ a vajúdókat a küszöbre ülteti, segítségül hívva a "szent Bábát", akirõl azt hirdeti, hogy a "népek anyja". Miután a tanúk közül többen tõle kapták a keresztséget is, a bizottság elrendeli azok újrakeresztelését, de a vádlottakat felmenti.

VIZSGÁLAT AZ UZLÁRI BOTH SÁMÁN ÉS FAMULUSA, MARK HARSÁNY ELLEN

Gergely somogyi comes és a vasvári Szent Kereszt kolostor perjele, Mihály folytatják le a nevezett sámánok ellen. Both sámán "more episcoporum" - "püspökök módján" öltözködik, miközben harsányja "disconatu fungebatur officio" - "szerpap tisztjét betöltve mûködött". Pogány szellemû énekekkel tartják szertartásaikat. Fõképpen Márk nagy mester ebben, aki sok régi legendát ismer és énekel a házaknál tartott összejöveteleken, ahol sokszor táncra perdülnek a népek. Both ért az "aqua vitae" (pálinka) elõállításához is, rothadt gyümölcsbõl és a folyadékot mint orvosszert alkalmazza betegségeknél. "Contra fidem nihil" végzéssel felmentik mindkettõjüket.

VIZSGÁLAT LEUKO ÉS MÁRK SÁMÁNTESTVÉREK ELLEN CSEPTELEKEN

Móric, Erzsébet királyné tárnokmestere és Ciprián esztergomi perjel folytatják le a tanúkihallgatásokat a nevezett testvérek ellen a Csepel-szigeti Csepteleken. A vádak szerint a két testvér "muliebriter" öltözködik, pogány erkölcsöket hirdet, gyógyítás ürügyével látogatják a környezõ falvakat, miközben jóslással is foglalkoznak. A nyolc tanú vallomása szerint inkább "jaculator"-ok, igricek, mint sámánok.

VIZSGALAT LAZKO SÁMÁN ÉS SEGÉDJEI ELLEN A ZALA-MEGYEI LETENYÉN

M o y s varasdi comes és fráter Simon a budai kolostor perjele idézik maguk elé a sámánokat, akiket a fiatalság megrontásával vádolnak, mert pogány szertartások szerint avatják õket, karácsonykor sólyomáldást tartanak és ezzel elvonják a népet keresztényi kötelességeik teljesítésétõl. Pogány szellemû énekeikkel botránkoztatják a híveket, sámándobjukkal jövendõt mondanak és ebbõl anyagi elõnyökre tesznek szert. A nyolc tanúvallomásból kitûnik, hogy a nép hívja õket elõszeretettel, mert értenek a vígasságok élénkítéséhez.

ELJÁRÁS BOGOMER, A ZALA-MEGYEI BESSENYÕFALU SÁMÁNJA ELLEN

Az elõbbi perben nevezett Moys és Simon hallgatják ki a megidézett tanúkat a sámán elleni perben. Vád: a nevezett dobjóslással foglalkozik, "megátkozza a madarakat" amelyek ellenfelei háza felett átrepülnek, vagy a vetéseket elvereti átkával. A legényeket házasságkötés elõtt pogány szokás szerint avatja. A tanúk mindegyike érdekében tesz vallomást.

VIZSGÁLAT ARTA SAMÁNNÕ ELLEN SZENT GÁL, SOMOGY-MEGYEI FALUBAN

Moys comes, Simon fráter és János királyi orvos vezetik a hosszadalmas vizsgálatot a már több perbõl ismert agarászfaluban, Szent Gálott, a híres sámánnõ ellen. A sümegi várban már hónapok óta letartóztatásban élõ sámánnõt fegyveresek kísérték Szent Gál faluba, ahol tizennyolc tanút sorakoztattak fel ellene, többek között a fegyveres kíséret vezetõjét, Dénes "tizedest" is. A vád nagyon súlyos volt: három gyermek halvaszületéséért vádolták, mert a szülés elõtt álló asszonyoknak egy "arandug" nevezetû gyökér fõztjébõl adott inni. A tanúk sorában szerepelt mindhárom asszony, akik elvesztették gyermeküket. János orvos kérdéseire válaszolva Hasa asszony tanúról kiderült, hogy eddig már négy gyermeke született halva, amikor még Arta sámánnõt nem ismerte, míg Janka asszony, Péter felesége, a második gyermekét szülte holtan. János mester megállapítása szerint mindkét asszony "in summa debilitate" - a legnagyobb fokú gyengeségben szenvedett és ez volt az oka, hogy halott gyermekeket hoztak a világra. A harmadik asszony pedig a születés elõtt nagy életveszedelemben volt, mert kigyúlt felette a ház és két élõ gyermekét csak nehezen tudta kimenteni férje távollétében a tûzbõl. Arta asszony elmondása szerint az "arandug" nevû gyökeret sokáig fõzte és tiszta vászondarabon átszûrve adta inni a szülés elõtt az asszonyoknak, hogy "mozduljon a vérük". A vádak között szerepelt az is, hogy a "szent Bábát" hívta segítségül a szülésnél és hogy énekkel riasztgatta a gonosz szellemeket. A tanúk mindegyike felsorolja, hogy Arta hány gyermeküket segítette a világra jönni és mindnyájan egészségesek. Dénes katona szerint a rabságban az asszony nagyon sokat sírt és imádkozott "ismeretlen szentjeihez", de mindenben nagyon engedelmes volt. Az egyik asszonytanú szerint, ha egy várandós asszonyt megszáll a "s u klán" nevezetû betegségdémon, akkor a gyermek mindenképpen halva születik.

VIZSGALAT PETRA ÉS PAULA, VALAMINT FÉRJEIK ELLEN GYÕRÖTT

P ó s a fia Nána, a királyi halászok comese, János mester, V. István király orvosa, Muthmer prépost, valamint Marcell és Pál inkvizítorok jelenlétében zajlott le a gyõri sámánok monstre pere. I t h e mágus és felesége, Petra sámánnõ, valamint ennek nõvére Paula és sámán férje Jakab ellen indítottak egy nagy pert, ahol az egész város mozgásba jött. A szokott módon vádolják õket vizeletvizsgálattal, ütõértapintással, szivárványhártyavizsgálattal. Nagy hírük volt sikereik miatt, különösen a két sámánnõvérnek. Ithe szemgyógyítással is foglalkozott nagy sikerrel. Használták a csanaki forrás vizét, mint gyógyító hatású ásványvizet is. Tevékenységüket már ismertettük a "Gyógyító sámán" c. fejezetben.

VIZSGÁLAT MANOK ÉS LEVED FERTÕ-VIDÉKI VÁNDORSÁMÁNOK ELLEN

Az elõbbi bizottság elõtt vallanak a megidézett tanúk a két sámán ügyében, õk is inkább "regõsök" - "jaculator"-ok, bár két tanú szerint ismerik a gyógynövényeket. "Contra fidem nihil" jeligével felmentik mindkettõjüket.

VIZSGÁLATI JEGYZÕKÖNYV A NEMESI SZÁRMAZÁSÚ GUTHA DE ZUB (SZOB?) ÜGYÉBEN MÓRICHIDÁN

Moys nádor, Sopron comese, kománbíró, valamint Ladolfus és Jakab királyi orvosok jelenlétében Simon fráter, a budai Szent Miklós kolostor perjele, mint Magyarország inkvizitora elõtt folytatott vizsgálat tizennyolc tanújának vallomásával. A nevezett vádlottat Orbacius, pozsegai nagyprépost jelentette fel, pogány vallás terjesztésének gyanújával. A nemesi vádlottra a mórichidai premontrei prépostság szerzetesei is panaszkodtak, hogy birtokaik nyugalmát állandóan zaklatja és érdekeiket sérti. Vádolják azzal is, hogy jobbágyaitól megköveteli, hogy a régi vallás szertartásain részt vegyenek. Állítólag lóáldozatot is mutatott be, ahova messze földrõl összesereglettek az óhitû magyarok. Menedékjogot ad azoknak, akiket a törvény és magányos sérelmesek üldöznek, izmaelitákkal üzleti kapcsolatokat tart fenn, a mórichidai révnél illetéktelenül vámot szed, az iskolákban, amelyeket birtokán tart pogány szokásokat elevenítenek fel, a fiatalságból éneklõ csoportokat szervez és ezzel a keresztény híveket botránkoztatja.

A tizennyolc tanú érdemben a vádlott javára vall, bár az anyagi természetû vádakban nem mernek nyíltan véleményt formálni. Az ítélet: "Contra fidem nihil", de vagyonelkobzásra ítélték és ez a végzés megfellebbezhetetlen úgy a királyi kúriához, mint magához a király személyéhez.

JEGYZÕKÖNYV A KALOCSAI SÁMÁN-LÁZADÁS BÛNÖSEINEK VALLOMÁSÁRÓL, 1269

Ez az egyetlen jegyzõkönyv, amely eltér a többi periratoktól és nem sorol fel tanúvallomásokat, hanem csak a kínpadra feszített vádlottból kicsikart vallomásokat rögzíti. A vallomások egy közelmúltban lefolyt sámánégetésrõl tesznek említést. A jegyzõkönyv bevezetéseként a következõ sokat sejttetõ mondat áll: "Többeknek, akik õt õrizték, sok dolgot önkéntesen bevallott, de miután bûntársait megnevezni nem akarta, tüzesvassal kínoztatott" (17).

A jegyzõkönyv teljes szövege:

"Márkus fia Phylpes, a kalocsai érsek volt katonája, önkéntes akaratából az alább írottakat egészben és részleteiben bevallotta, hogy tudniillik, amikor a sümegi várba volt számûzve Kalocsa érsekétõl, mivel az említett érsek által megégetésre ítélt rokonainak és sámánoknak a védelmére kelt lévén, arra gondolt, hogy Kalocsán ott van még Miklós úr, az õ unokaöccse (Nicolaus dominus eius nepos) és a megégetett D e m e s sámánnak a fia, valamint mások, akiknek nevére most nem emlékszik és akiknek a rokonait megégették és, hogy annakidején több alkalommal és különbözõ idõben felkérték õt arra, hogy a régi szokások védelmére visszatérve újra kiálljon és az érsekre, aki rokonai halálát okozta, megfelelõ büntetést szabjon és a még fogságban levõket kiszabadítsa.

Item dixit: sümegi számûzetése alatt sokszor gondolt ezekre a felhívásokra, és elhatározta, hogy azoknak eleget tesz, legfõképpen akkor, amikor körülbelül 25 nappal ezelõtt egyik rokona azzal az üzenettel küldötte a fentnevezett Miklós úrhoz és Demes sámán fiához, hogy azoknak tudomásukra hozza, miszerint hamarosan Kalocsán lesz. Mást nem mondott neki, sem megbízást nem adott.

Item dixit: hogy ettõl az idõtõl kezdve, talán öt másik nap múlt el, amikor egy másik futárt menesztett Kalocsára, hogy a következõ héten már úton lesz.

Item dixit: hogy a várfogságból ételosztás utáni idõben, fogolytársai közül kilépett, fejét, arcát eltakarta és sikeresen távozott egy zalai faluba, amelynek nevére nem emlékszik. Itt szállást kért egy házban, ahol még a régi erkölcsök szerint éltek, A szállásadók egyik familiárusa elkísérte õt az erdei úton és éjjel-nappal lovagolt, csak annyi idõre szállt le lováról, amig az legelt, és bár városokon, falvakon keresztül ment, igyekezett, hogy fel ne ismerjék. Kalocsára érkezett egy keddi napon, alkonyatkor és a piaci kapu felõl lépett a városba, közel a Szûz Mária templomához, ahol lováról leszállt és rögtön bement a templom melletti szõlõskertbe és ott éjjel egy óráig, vagy még tovább idõzött.

Item dixit: hogy ebben az éjjeli órában elküldötte a fa-miliárust Miklós úrhoz azzal, hogy értesítse, miszerint már megérkezett és, hogy abban a bizonyos szõlõkertben van. Üzente, hogy Miklós úr hozzon magával két friss lovat, egyiket önmagának, másikat pedig Phylpes úrnak és amikor a két lovat a nevezett Miklós elhozta, minketten nagyon óvatosan, ahogy csak tudtak, Phylpes úr házába mentek és egy óráig, vagy körülbelül addig, ott maradtak.

Dixit etiam: hogy amíg a házban voltak, megjelentek Demes sámán fia és sokan mások, akiknek nevére nem emlékszik, de akiket, amint mondotta, Miklós úr és Demes fia bizalmasan értesítettek érkezésérõl és õ minden jelenlevõnek; elmondotta, hogy nem királyi kegybõl hagyta el a sümegi várat, amint azt elõször mondották volt, hanem megszökött, hogy az érsek õszentségét fogságba ejtsék, kíséretét, ha ellenáll, levágják, amire vonatkozólag két tervet dolgozott ki.

Prima: hogy barátaikkal és a velük rokonszenvezõkkel megszállják az érsek palotáját és õt magát fogságba ejtve, gyorsan lórakapnak és elvágtatnak vele, ismeretlen helyre elrejtve õt és utána szétszélednek.

Secunda: hogy Vízkereszt ünnepén a reggeli órákban a templom körül szétszóródva felkészülnek, hogy a barátokkal és rokonszenvezõkkel mise közben elfogják az érseket kanonokaival együtt, ez utóbbiakat az úton eleresztik, míg az érseket foglyul viszik. Miután a jelenlevõk a második tervet könnyebben keresztülvihetõnek ítélték, szétszóródtak, hogy még több barátot szerezzenek az ügynek, kivéve Demes sámán fiát, aki képtelennek mondotta magát fegyveres fellépésre levágott keze miatt, de felajánlotta szolgálatait az ügyben és õ is eltávozott.

Item dixit: hogy az említett Miklós úr meghívta házához Demeter milest is, akit annakidején Demes sámán meggyógyított súlyos bajából és kérte, hogy csatlakozzék a barátok csoportjához, mire az említett Demeter elõször megígérte, hogy részt vesz az ügyben, de késõbb meggondolta magát és házába távozott azzal az ígérettel, hogy titokban tartja a hallottakat. Hasonlóképp beszéltek Sombek katonával, akinek a fiát gyógyította a megégetett sámán, mire õ is megígérte, hogy 15 katonájával részt vesz az összeesküvésben, de amikor meghallotta, hogy dominus Péter is részt vesz embereivel az ügyben, akkor azt mondotta, hogy neki ellensége Péter úr és visszalépett. Similiter meghívta Menyhért urat is, aki harminc lovat ígért alkalmas idõben, alkalmas helyre a barátoknak.

Item dixit: hogy pénteki napon átment dominus Miklós házába, ahol összejöttek a barátai és ott látott több, mint hetven alkalmas ifjút (ultra septuaginta apti iuvenes supra nominatos) a nevezetteken kívül.

Item dixit: hogy elrendelte (decreverat), hogy a szombatot megelõzõ éjjelen, amikor Vízkereszt ünnepe esett és amely napon tudomása szerint az érsek a katedrálisban az összes kanonokkal és prelátussal misét celebrálni készült, minden a csoporthoz tartozó ember, akiknek a számát kétkedés nélkül több mint 300 fegyveresre tette (quos ut asseruit non dubitabat, quod excessisent numerum CCC armatorum), hogy a templom körüli lakatlan házacskákban rejtõzködjenek el, az éj sötétje idején. Az összeseket, mint mondotta, négy csoportra osztotta: az elsõ csoport a város piaci kapujához, a második a templom két oldalára, a harmadik és negyedik pedig a templomtérre kellett, hogy menjenek, amikor az érsek úr és a nép a templomba bevonulnak.

Item dixit: hogy Demes sámán fia megkapta a rendeletet, hogy négy társával Krisztus teste konszekrálásának pillanatában, a tisztelendõ érsek istállóira és palotájára tûzcsóvát vessen, hogy amikor minden ember a palotát menteni siet, könnyebben foglyul ejthessék az érseket és kíséretét (ipsis tempore consecrationis Corporis Christi ignem in stabulo Reverendissimi ac su palacio impossuissent...).

Item dixit: hogy elrendelte, miszerint mindenkit, aki ellenáll, meg kell sebesíteni, ha szükséges, le kell szúrni, és az érseket élve kell elhurcolni kanonokjaival együtt.

Item dixit: hogy nem kételkedett abban, hogy a megégetett rokonai és a sámánok életéért bosszút áll és, hogy a királyi kegy az érsek életéért az összes még fogságban levõket szabadon bocsájtja.

Jegyzet: Phylpes urat még Vízkereszt ünnepén elfogták és kínpadra vonva az inkvizíció szorgoskodása folytán bûntársait folytatólagosan vádolta, amíg majdnem ötvenet ezek közül felakasztottak a vesztõhelyen, magát Phylpes urat pedig a városon kívül akasztották fel, miután az inkvizitor kihirdette felette az ítéletet... és sokan vannak még a vádlottak, akiket folytatólagosan akasztanak és ennek az inkvizíciónak a befejezését megírni nem tudom, mert még nem ért véget."

Eddig a jegyzõkönyv. A világi hatalom kara ebben az esetben O m p u d u s mester személyében volt képviselve és miután az inkvizitor fráter személye nincs megemlítve, feltételezzük, hogy a majdnem minden esetben vele együttmûködõ Sykardus fráter lehetett. Ompudus mester egyébként a Phylpes ügyben még egy év multán is megidézi Nádasdi Kornélt, a nagyváradi monostor jobbágyát és István pozsonyi grófot, akikkel a nevezett valamikor kapcsolatban állhatott.