Póka Angéla érdekes színfoltja a Megasztárnak. Szélsőséges, könyörtelenül őszinte, zárkózott és nem utolsó sorban: irtó tehetséges. Rögös út vezette őt a versenybe, és bár nyíltnak tartja magát, nem mindenről mesél szívesen.

"A gyermekkorom, fiatalkorom szinte tabutéma, nem szeretek róla beszélni. Nincsenek titkaim, de nem akarok sajnálatot ébreszteni az emberekben. Ugyan hozzám tartozik a múltam, ám azzal nekem kell megküzdenem. Tíz évig tartott, míg rájöttem: miért van pitbullarcom és miért rágom a számat. Fel kellett ismernem, hogy a külsőm alapján sosem fognak elfogadni az emberek, ezért meg kell szólalnom. Hiszen ha valaki rám néz, nem tud elfogadni feltétel nélkül" - meséli Angéla.

Biztos, hogy az énekesnő életére rányomta a bélyeget az, hogy hétéves volt, amikor édesanyjával Amerikába költözött, majd további két országban élt huszonéves koráig. Nehéz volt beilleszkednie a folyamatosan változó közösségekbe.

"Amikor elkezdődött az iraki háború, hazajöttem. Nem akartam egy olyan országban élni, ahol az elnök miatt százával halnak meg az emberek sok ezer kilométerrel odébb. Itthon sem felhőtlen a helyzet, de tudom: Magyarország az én hazám. Mindig büszke voltam arra, hogy magyar vagyok, ennek ellenére itthon külföldiként kezelnek" - vallja be az énekesnő.

Angéla állítása szerint életében egyszer volt igazán szerelmes; egy fekete rapper fiúba.

"Két dolog történhetett volna velünk: magammal rántom az én világomba, vagy fordítva: ő ránt az övébe, és mindketten beledöglünk. Az utóbbi történt velünk, de szerencsére én nem haltam bele. Remélem, ő sem. Pánikszerűen elmenekültem Amerikából, a Havanna lakótelepen kötöttem ki" - állítja Angéla.

A Megasztár versenyzője úgy érzi, nagyjából egyenesbe került az élete. Bár párja, Burma és közte már elmúlt a szerelem, de annál mélyebb, erősebb szeretettel szeretik egymást. Ráadásul Angéla most a tehetségét is megmutathatja.

"Irigységből jelentkeztem a Megasztárba, annak ellenére, hogy gyűlölöm ezt az érzést" - ismeri be az énekesnő. - "Végignéztem két verseny úgy, hogy nem volt munkám. Ezek után úgy döntöttem, jelentkezem, mert éreztem: ott a helyem."