Die (folytatás)

Elkezdtük a készülődést és Lauri elindult. 4 napra ment el. Már 2 napja volt távol, amikor reggel újságot olvastam és egy cikken akadt meg a szemem. Lauri volt barátnője nyilatkozott.

„ Valóban egy darabig szüneteltettük a kapcsolatunkat Laurival, de most már végleg kibékültünk és tovább élünk együtt boldogan.”

Annyira rosszul érintett ez a cikk, hogy sírva fakadtam. Nem tudtam mit tegyek. Úgy döntöttem nem akarok vele találkozni, csak írok neki egy levelet és odarakom az újságcikket mellé.

„Nem is tudom, hogy hol kezdjem ezt a levelet. Az egésznek annyi lesz az értelme, hogy elmondjam mennyire megbántottál és csalódtam benned. Nem gondoltam volna, hogy valaha is képes lennél megbántani. Én tiszta szívemből szeretlek de ezt nem fogom eltűrni senkitől. A világ legnehezebb dolga lesz az, hogy kiverjelek a fejemből de muszáj lesz. A legfontosabb dolgot még nem közöltem veled, ami egy kicsit változtat az életen. Nem akarlak semmire se kényszeríteni. Tudom ezt nem levélen keresztül kellene közölnöm, de nagyon haragszok rád és nem tudnék a szemedbe nézni. Az a helyzet, hogy terhes vagyok. Megtartom a gyereket és neked semmibe se kell beszállnod ha nem akarod.”

Elküldtem a levelet. Lauri minden este írt sms-t amíg távol volt de én nem válaszoltam egyszer sem. Amikor hazaért tudtam, hogy meg fog keresni. Nem sokkal később kopogtattak az ajtómon.

-         Rachel engedj be!! – szólt Lauri az ajtón kívül.

-         Miért engednélek be?

-         Ezt meg kell beszélnünk.

-         Jól van gyere be.

-         Mi ez az egész? Nem értek semmit .

-         Mi az, hogy nem értesz semmit ? Legalább ne tagadd le.

-         Ez hülyeség én nem jöttem vele össze. Ez egy hazugság. Higgyél nekem. Kérlek.

-         Nem tudom hihetek- e neked.

-         Ne tedd ezt velem. Veletek akarok maradni.

-         Komolyan beszélsz?

-         A legkomolyabban. Szeretlek. És a kicsit is.

-         Egy feltétellel .

-         Mi az?

-         Tisztázod ezt a cikket.

-         Természetesen. Ez a legkevesebb.

Tehát kibékültünk és nagyon boldogok voltunk. Össze is házasodtunk. A cikket is tisztázta. Mondhatni nagyon beégett a volt barátnője. Megvettünk minden babacuccot a kicsinek és izgatottan váruk, hogy megszülessen. 9 hónap elteltével el is jött a várva várt pillanat. Megszületett a gyermekünk. Egy gyönyörű kislánynak adtam életet aki Laurának neveztünk el. Nagyon boldogok voltunk. Egyik nap kocsival mentem hazafele és zuhogott az eső. Nem láttam semmit és csúszott az út. A kocsit nem tudtam irányítani és felborult. Legközelebb már csak a kórházban láttam magamat miközben próbálnak újraéleszteni. És Laurit, hogy kint sír. Nem tudtam eldönteni, hogy most ezt csak álmodom vagy ez a valóság. De sajnos a valóság volt. Hónapok teltek el és Lauri állapota nem javult. Minden este sírva aludt el és átkozta azt a napot.

-         szia kicsim.

-         Rachel.

-         Csak egy kis időm van. Kérlek ne légy szomorú. Igaz most ne lehetek melletted de a szívedben tovább fogok élni ha te is akarod. És gondolj a kis Laurára. Rá még vigyáznod kell. Úgyhogy fel a fejjel örökké szeretni foglak.

-         Én is szeretni foglak örökké.

Azzal eltűntem. Onnantól fogva Lauri teljesen rendbe jött és újra tudott a munkájára koncentrálni. Persze szomorú volt, de nem mutatta ki senkinek. Laura szépen cseperedett és Lauri mindenhová magával vitte és vigyázott rá. Boldogan figyeltem őket fentről.

by: Zsófi