Téli varázs

Lauri felvette a telefonját.

-Szia Aki!- szólt a telefonba. Karácsony másnapján jár az idő, amikoris Lau és a haverok bulizni szoktak.

-Rendben, akkor viszem Zita süteményét. Szia!- mondta a fiú és letette a kagylót. Zita egy magyarszármazású barátja, aki tegnap hozott neki bejglit. Zita egy igazi angyalka! 17 éves, vörös hajú és zöld szemei vannak, amitől az ember tényleg elhiszi, hogy szárnyak vannak a kék pulcsija alatt. A fiú magára kapta fekete sapkáját és kabátját, majd a bejglis szatyrával elindult. Helsinkiben most mindennél jobban volt fagyos az idő és a hópelyhek is rendesen hulltak. Hirtelen azt vette észre, hogy egy kutya jön mellette. A fiú megijedt, a kutyus pedig megnyalta az énekes lábát. A srác elmosolyodott és megsimította az állatot.

-Velem tartasz?- kérdezte a fiú. Az eb boldogan csóválta a farkát. Valószínűleg kóbor lehetett. Így mentek tovább, egymás mellett.

„-Már is szereztem egy barátot.”- gondolta magában a srác. Egy lány rohant el előtte nagyon gyanúsan. A kutya ugatva a lány után futott.

-Hé! Kutyus!- mondta a srác és az eb után rohant.

„-Talán egy bűnözőt kerget?”- kérdezte magában Lauri. A lány egy sötét alagútba futott. Kimerült, már nem kapott levegőt. Megállt. A kutya meg állt előtte és még mindig ugatta. A kutya mögé futott a Lau.

-Boldrik! Elég!- szólt rá a srác. Nem is rossz név! A lány arca látható lett. Hosszú barna haja szemei közé borult, kék szemei félelmetesen világított, falfehér bőre pedig sápadnak tűnt. Egy kést vett elő.

-Menj innen!- szólt rá fenyegetően a fiúra. Lauri egy pillanatra meglepődött.

-Nyugodj meg!- szólt rá a srác kedvesen és picit félve. Ez a lány meg van őrülve?

-Ne jó pofizz velem!- mondta a lány és hirtelen a saját lábába szúrta a kést. A titokzatos csaj összeszorította fogait.

-Úristen, te nem vagy normális!- mondta a fiú és a lány felé tett egy lépést. Boldrik ismét ugatott.

-Takarodj, vagy nagyobb kárt teszek magamban és benned is!- kiabált rá Laura.

-Jó, rendben.- mondta a fiú, de nem így gondolta.

-Most lépj hátra 3 lépést!- adta ki az utasítást a lány. Lauri megtette amit kért.

-Mi a neved?- kérdezte a srác.

-Sally.- mondta a lány.

-Én Lauri vagyok.- mondta a srác.

-Az a Lauri?- kérdezte Sally, de hangja nem volt sem boldog, sem meglepett.

-Igen.- mondta a fiú. Némán nézték egymást.

-Miért csinálod ezt? Miért teszel kárt magadba?- kérdezte a fiú. Sally a vérző lábára szorította az egyik kezét.

-Ne érdekeljen!- mondta fenyegetően.

-Gyere, üljünk le és beszéljük meg!- kérte a srác. Azonban nem ez volt a teljes terve. Rá akarta venni a lányt, hogy szedje össze magát. A kutya végre elhallgatott.

-El akarod venni a késem?- kérdezte flegmán a lány.

-Mit kezdjek vele?- kérdezte a srác. Sally, mint akit meggyőztek, Lauri felé lépett.

-Üljünk a földre, ugyanis székek nincsenek itt!- mondta Lau.

-És ha jön valaki?- kérdezte Sally.

-Nem fognak, Karácsony van.- mondta Lauri. A páros, Boldrikkal együtt a földre ült.

-Nos?- kérdezte a fiú.

-Beszéljek magamról?- lepődött meg a lány. Lau bólintott.

-Te is bántani akarsz, mint mindenki! Az anyám ver, apám magasról leszarja. Barátaim nincsenek, és bántanak, mert nem vagyok Finn. Semmim sincs, és senkim!- mondta a lány szomorúan és mérgesen is. Majdnem sírva fakadt, de inkább még jobban szorította a kését.

-Ezért akarsz öngyilkos lenni?- kérdezte Lau. A lány hatalmas szemekkel nézett rá, így egy felfújt pulykának tűnt, mint akivel most közölték, hogy Hálaadáskor őt főzik meg.

-Igen, képzeld!- ordított rá a lány.

-Jól van na!- reagált a fiú. –Nyugi!

Sally halkan és egyenletesen vett levegőt.

-Jobb?- kérdezte a fiú.

-Igen.- mondta Sally.

-Téged otthon nem várnak?- kérdezte a srác.

-Ki várna?- kérdezte a lány, de nyugodtan.

-Bocs.- mondta halkan Lau.   

-Semmi baj. Te merre tartasz?- kérdezte a lány. Lauri teljesen megdöbbent. Milyen kellemes hangja lett a lánynak! Ha nem találkozik Boldrikkal, akkor a kutya nem megy a lány után, ha nem megy a lány után akkor meghalt volna!

-Öhm. A haverokhoz.- mondta ki nehezen Lau. A lány egy fájdalmas pillantást vetett.

-Oh, gondolhattam volna. Neked vannak.- mondta a lány egészen halkan. Szemei könybe lábadtak. Lauri átölelte. Sally kezében ellazult már a kés, de………..

-Szóval így állunk!- mondta Sally és gyorsan felállt. Mérgesen nézett a fiúra.

-Mi a baj Sally?- lepődött meg a srác. A lány vészesen közel tartotta a saját nyakához a kést.

-Te is bántani akarsz, vagy nevetni egy magam fajta roncson!- tört ki könnyekbe a lány.

-Te most hisztizel?

-Én?

-Aha.

-Nem hisztizem, és hagyjál békén!- kiabált a srácra Sally és szemei szinte villámokat szórtak a dühtől. Boldrik nagy lendülettel a lánynak ment, aki egyensúlyát vesztve elterült a földön. Lau ráugrott, és megpróbálta elvenni a kést. A lány átfordult, így ő volt felül. A srác egy nagy lendülettel átvette az irányítást és újra ő volt a lány felet. Kikapta a kést, és elhajította.

-Köszi Boldrik!- mondta a fiú, és a lány gyomron vágta. Nem nagyon fájt a srácnak, de leesett Sallyről. A lány felállt.

-Amúgy Angol származású vagyok.- mondta a lány és összekuporodva sírt. Lau felkelt, és átölelte a lányt. A kutya felvette a kést és kirohant vele. Elásta a hóba, majd visszafutott a párhoz.

-Gyere, megyünk a haverjaimhoz!- mondta a fiú egy mosollyal és felsegítette a lányt. Sally is fel vett egy pici mosolyt. Lau letörölte a könnyeit és arcon puszilta. Felvették a földről a bejglis szatyrot. Kéz a kézben, mögöttük a kutyussal mentek Karácsonyozni. Lauri haverjai örültek nekik, és a bejglik is hamar elfogytak.

by: Míra Crow