Latin név: Acynonix Jubatus

Angoulul: Cheetah
Németül: Geparden
Franciául: Guèpard
Hollandul: Jachtluipaard

Testhossz (Farok nélkül) : 1.1 - 1.5 m
Farka hossza: 60 - 80 cm
Marmagasság: 70 - 90 cm
Súj: 35 - 72 kg (A hímek nehezebbek)

Élettartam:
  Vadon: 7 - 12 év
  A legidősebb gepárd, akiről tudok, 21 évet élt

Szaporodás:
  Kölykök száma: általában 3 - 5 de akár 7 is lehet
  Ivarérettség: 2 éves korra

Életmód:
  Nappali ragadozó, a nőstények magányosan élnek, a hímek pár fős testvérközösségekben.

Alfajai:
  Afrika: Megkülömböztetnek alfajokat az égtájak szerint
  Ázsia: Ázsiai gepárd - Kis Ázsiától az Indusig
  Zimbabwe: Királygepárd

Elterjedés:
  Afrika füves pusztái, Ázsia keskeny déli sávja az Indusig
  Legnagyobb összefüggő populációjuk Dél - Afrikában - Namíbiában él, kb. 2000 - 2500 gepárd
  A világon ma kb. 10000 - 12000 gepárd él

Csúcssebességük:
  Hivatalosan elismert: 96 Km/h
  Feltételezett, elfogadott: 110 - 120 Km/h
  Csúcssebességüket kb. fél kilométeren át képesek tartani
  Gyorsulás: >10 m/s2; 3 másodperc alatt képes elérni a csúcssebességét

   A Gepárd sebességre termett macska. Igen, macska, a sok tévhit ellenére is közéjük tartozik, noha valóban alig illik rá a macskák megszokott zömök, erőteljes alkata, inkább kutyára hasonlítana.

  Bundája mintázata kis kerek foltokból áll, melyek szabálytalanul szóródnak szét szemben a másik két foltos nagymacska, a leopárd, és a jaguár körökbe rendezett pöttyeivel (őket egyébként arról lehet megkülömböztetni, hogy a jaguárnak a körök közepén is van pöttye ellenben a leopárdokkal. Utóbbi Afrikában, előbbi Amerikában él). A mintázat terén egyedülálló, legfontosabb ismertetőjegye a "könnyminta" (Angol eredetű, "tear mark"), mely a szem belső sarkától a száj sarkáig fut.

  Erejére jellemző, hogy ő a legkisebb tagja a nagymacskáknak, állkapcsa gyengébb mindannyiukénál, és behúzható éles karmai sincsenek. Az emberre (Szokásos körülmények között) veszélytelen.

  A Gepárd méreteinél maradva testhossza farka nélkül 110 és 150 centi között van, utóbbi 60 - 80 centi hosszú. A marmagassága nem éri el az egy métert; felágaskodva feje megközelítően egy átlagember fejével volna egymagasságban. Súlyra ehhez képest könnyű, legalább 35 kiló, legfeljebb körülbelül az átlagember testsúlya (72 kiló).

   A Gepárd, ahogy minden más macskaféle is, vadászó állat; más élőlények húsával táplálkozik.

  Mivel a zsákmányszerzést a futásra alapozza, alapvetően nappali életmódot folytat, hiszen éjszaka elég nehéz lenne 100 kilométeróra körüli tempóval rohangálni. Igaz, mostanra ez a nappali életmód inkább hajnalira, szürkületire váltott a turisták jelenléte miatt, akiktől nem tudnak vadászni.

  A Gepárdot noha magányos állatként ismerik, aránylag ritka, hogy tényleg egyedül él. A nőstények általában kicsinyeiket tanítgatják, míg a hímek testvérközösségeket alkotnak, ami többnyire kettő, ritkábban három Gepárdot jelent. Persze előfordul, ha csak egy fiú született egy családba, hogy teljesen egyedül él.

  Többnyire tartanak fenn territóriumokat, a nőstények kevésbbé, a hímek inkább, amelyet, ha úgy adódik, akár vérre, életre menő harcokban is megvédenek egymástól, hiszen nekik nincsenek megadási, behódolási ösztöneik.

  A kicsinyek megközelítően három hónapnyi vemhesség után születnek, körülbelül két év alatt nőnek fel, lesznek ivarérettek. Teljes élettartamuk vadon többnyire hét és tizenkét év között van (amennyiben megérik az egy éves kort), fogságban a feljegyzett leghosszabb élet 21 év volt.

 
  A szavanna kialakulása mintegy három millió évvel ezelőttre tehető, ekkor alakult ki a Kelet - afrikai óriási árokrendszer, mely megváltoztatta a környező területek éghajlatát. A régebben nedves, esős jelleg szárazabbá vált, esős, és száraz évszakra tagolódott. Ennek eredményeképp a régi erdőségek kezdtek eltűnni, a folyók felé visszahúzódni, helyükön füves puszta alakult ki.

  Ez az addig erdei életmódot folytató állatok számára gyökeres változást jelentett: eltűntek a magasból a lombok, ám helyüket töméntelen mennyiségű fű vette át, teret adva a legelő növényevőknek, ám nehéz helyzetbe hozva a fákon, a fákból élőket.

  A ragadozók - zsákmányok viszonya is átalakult, a pusztán már nem lehetett sem rejtőzködni, sem lesből, egy ugrással támadni, nem volt mi mögé elbújni, csak a magas fű. A növényevők nem menekülhettek fel a fákra, nem tudtak hirtelen eltűnni, ha valaki megtámadta őket, így kénytelenek voltak összefogni, csak az óriási csordák nyújthattak védelmet. A legtöbb mai növényevő ilyen: a gnúk a leglátványosabbak, de a zebrák, gazellák is csoportosan élnek. A ragadozók számára is ez jelenthetett kiutat a dögevés mellett, ha többen vannak, meg tudják szervezni a vadászatot, ki tudják szakítani a csordából a kiszemelt áldozatot, be tudják keríteni; ennek mai példái többek között az oroszlán, és a hiéna. Egy másik út is kínálkozott, megőrízni a régi, erdei módszereket, csak a hirtelen rajtaütés helyett hosszabb lerohanást alkalmazni. Ez utat egyetlen állat választotta: a Gepárd.

A Gepárdok kifejlődése

 
  A Gepárd kialakulása, elválása a közös őstől, mely leginkább a mai leopárdra hasonlíthatott, körülbelül három millió éve kezdődött. Ekkor zajlott le az a folyamat, mely a Kelet - afrikai árokrendszer kialakításával létrehozta a szavanna éghajlatot. E folyamat eredményeképp alakult ki a legtöbb szavannai állat, beleértve a Gepárdon kívül az oroszlánt, hiénát, gnút, de minket, embereket is. Az éghajlatváltozáshoz a legtöbb élőlény kisebb átalakulásokkal, a csoportos életmód felvételével viszonylag hamar alkalmazkodott - mint például az oroszlán, akik testalkatukban szinte teljesen azonosak a leopárddal, még foltjaik is megvannak - kölyök korban jól látszanak. Egyedül méretük növekedett meg, közel kétszeresére egy átlagos leopárdénak. A Gepárd, egyedülállóan, más úton fejlődött. Valószínűleg azoktól az ősleopárdoktól származik, akik a folyók mentén még megmaradó erdőségekbe húzódtak vissza. Ezek azonban csak átmeneti képződmények voltak, a folyók száradtak, az erdő mérete rohamosan csökkent, egyre többen szorultak ki a pusztára. Ott kellett, hogy vadásszanak, amit rejtekhelyek híján képtelenek voltak az eredeti módon folytatni. Váltaniuk kellett, messzebről lerohanni áldozataik. A futás energiaigényes, kockázatos dolog, sikere nagyban múlik az egészségen is. Sokan elpusztulhattak, azok kevesen, akik megmaradtak, már nem voltak elegen genetikai sajátságaik megtartására, több, viszonylag gyors változáson mehettek keresztül. Ezek eredményeképp alakulhatott ki a Gepárd mai testalkata: elvesztették behúzható karmaikat, erős állkapcsukat, karcsú testalkatuk kialakulását e folyamatok mellett még talán az állandó éhezés is serkentette.

  Az ábrán látható ágrajz tükrözi fejlődésük irányát: ők az a macskaféle amely leginkább külömbözik a többiektől, olyannyira, hogy régebben még csak nem is sorolták a macskafélékhez őket, hanem a hiányzó láncszemnek vélték a kutyák felé.

Gepárdok a közelmúltban, és manapság

 
  A Gepárd fejlődése nem ért véget három millió évvel ezelőtt. Az azóta eltelt idő alatt tovább alakultak, tovább folyt a verseny zsákmány és vadász között, melynek eredményeképp a Gepárd egyre gyorsult, testfelépítése egyre jobban alkalmazkodott a sebességhez - ahogy fő prédájának, a thomson gazellának is. Ma e két állat fut a leggyorsabban Földünkön.

  A Gepárd sikeres fajnak bizonyult, ezt régi elterjedése is igazolja; náluk csak a leopárdok jutottak el messzebbre. Afrika minden területét elfoglalták, ahol nem nőtt túl sűrű erdő, de annyira száraz sem volt, hogy ne találjanak zsákmányt. A Nílus mentén feljutva, a Sínai félszigeten átkelve eljutottak az Arab - félszigetre is, onnan szétszaladtak, eljutottak Indiába is - addig, amíg volt számukra megfelelő terület; a hegyeken már nem tudtak átkelni. Ők alkották, alkotják az Ázsiai Gepárd alfajt valamelyest elszigetelődve az afrikai populációtól.

  Az elmúlt 150 évben az ember miatt nagy veszélybe kerültek a Gepárdok (Gepárdok és emberek), lecsökkent létszámuk, régen egységes populációjuk szétszabdalódott, de ezeket a megpróbáltatásokat is megkísérlik átvészelni. A Gepárdok egy része ma már átállt az éjszakai vadászatra, életmódra, mely ugyan kockázatosabb, nehezebb a sötétben futni, de védelmet nyújt az emberrel szemben. Látványosabb fejlődési irány egy új alfaj, a Királygepárd kialakulása. Első példányukat nem is annyira régen, 1926 - ban fedezték fel. Ez az alfaj Zimbabwében visszavonult az erdőkbe, ahonnan három millió éve eltávozott, éjszakai ébrenlétre szokott. Valószínűleg a ritkásabb területeken, tisztásokon vadászik, ám életmódjáról szinte semmit sem tudunk, létszámuk ismeretlen. Talán a Gepárd túlélésének egyetlen lehetősége ők, hiszen az erdőkre, az ott megtisztuló levegőre szükségünk van, talán így nekik is békét hagyunk végre...
 
 A rég- és közelmúlt

 
 A Gepárd már régóta áll az ember szolgálatában, talán ő volt az első ember helyett vadászó állat. Már az ókori egyiptomiak is tartottak vadászgepárdokat. A görögöknél is megjelentek: fennmaradtak körvonalaik pár agyagedényen, tehát már ott is használták őket. Később a Gepárd fejedelmi jelképpé vált: a mongol kánok szinte presztízsből gyűjtötték őket! Egyiküknek állítólag 1000 vadászgepárdja volt!

 A vadászat kicsit hasonlított a solymászatra: a Gepárdnak is letakarták a fejét, míg nem volt rá szükség. Mivel csak rövid távon hatásos, lovaskocsin vitték a zsákmányállat közelébe: attól nem féltek. Ezután levették a vadász szemellenzőjét, jelekkel megmutatták, mit rohanjék le, majd elengedték. Az esetek nagy részében sikeres volt. Jutalmul az áldozat kicsorgó vérét ihatták meg.

 Az 1900 - as évektől kezdődően szinte irtóhadjárat indult a Gepárd, és más afrikai ragadozók ellen, bundájuk értéke miatt. A másik ok, hogy a gyarmatosítás után betelepült állattartók érdekeit sértette a Gepárd jelenléte, mivel, mint minden ragadozó, esetleg megette a jószágot. Ennek eredményeképpen csökkent le a létszámuk a hajdani több, mint 100000-ről körülbelül 10000-re. Mára a prémért történő legyilkolásukat szerencsére nagyrészt sikerült felszámolni, de a farmerek még mindig jelentős mennyiségű Gepárdot ölnek meg. Az állatvédő szervezetek ezért próbálják átalakítani az emberek nézeteit, igyekeznek terjeszteni a megfelelően idomított nyájőrző kutyák használatát.

 Noha régóta tartanak Gepárdokat, szaporítani csak a 60-as évektől sikerült őket. Oka, hogy a Gepárdnak sok hely kell, hogy jól érezze magát. Igényli a változatosságot. Ezt egy állatkertben például elmésen úgy oldották meg, hogy építettek nekik egy dombot, ahonnan ráláttak az autópályára, figyelhették a száguldozó autókat.

 Ma a Gepárdok megőrzésében fontos szerepe van annak a több, mint tíz kifejezetten e nagymacskát segítő szervezet működésének, melyek közül az egyik legfontosabb a CCF (Cheetah Conversation Funds). Ezek többsége nagy területekkel rendelkezik, ahol szakszerűen szaporíthatják a Gepárdokat, befogadhatják a vadonban végzetesen megsérült példányokat.

Gepárdok szaporítása állatkertben

(Joy Adamson - A Pettyes Szfinx nyomában függelékéből)

 (A dőlt betűvel írt szakaszok idézetek a könyvből)

  Írta: V. J. A. Manton,
  a londoni Zoológiai Tudományos Társaság tagja, a Whipsnade Park (Dunstable, Bedfordshire, Anglia) gondnoka.

  1966 novemberében egy két és fél éves nőstény gepárdot (Acinonyx Jubatus) ajándékoztak Whipsnade-nek. Miután a macskák és kutyák behozatalára vonatkozó rendelet értelmében hat hónapot vesztegzár alatt töltött, füves kifutóba telepítették, ahol 1967 június 3-án egy Jack nevű szelídített hímet vezettek hozzá. A Juanita nevű nőstény első reakcióként elszaladt a hím elől, még a kifutóból is megpróbált kimászni, amelyet egy 2,3 méter magas, 5 centiméter vastag vaslánc kerítés vett körül, fölötte 60 centiméteres ferdén kiugró rész, s így a teljes magasság a földtől mintegy 2,75 méter volt. A hím egy-két felszíni karmolást ejtett rajta, amelyek azonban sebészeti beavatkozást nem igényeltek, és a két állatot a lehetőségekhez képest gyakran magukra hagyták.

  Juanita június 15 és 21 között tüzelt, a párosodást június 17-én jegyezték fel. Ezután a két állat lényegesen barátságosabb viszonyba került egymással. Újabb párzási időszakot nem észleltek nála, és augusztusban nagyobbodni kezdtek az emlői. Alaposan fontolgatták, ne telepítsék-e át a most már kétségtelenül vemhes állatot megfelelőbb szállásra, végül azonban úgy döntöttek, hogy a régi helyén hagyják, az épületet infravörös fűtéssel, a vackát szélfogó kerítéssel látják el, és eltávolítják mellőle a hímet. Szeptember 16-án Juanita már második napja nem jött ki enni, úgyhogy lyukat kellett fúrni az ól falába, hogy lássák, mi történt vele. Két egészségesnek, erősnek látszó kölyköt szoptatott...

  A kölykök sajnos végül nem voltak egészségesek, pár hónap múlva meghaltak. A későbbi kölyköket ezért már elkülönítve táplálták, hogy megelőzhessék az esetleges rendellenességeket. Ez abból állt, hogy építettek számukra egy külön búvólyukat, e mögött tudták biztosan őket etetni a megfelelő tápszerekkel (Kálciumpótlékkal - fontos a Gepárd megfelelő csontozatának kialakulásában). 1968 április 9-én újra összeeresztették a két Gepárdot, akik kisebb marakodás után újra kijöttek egymással, párosodtak. Ezúttal a hím még ellés után is legalább egy napot együtt töltött a nősténnyel, mielőtt elvitték volna. A kölykök felnevelése sikerült, 1969 április 9-én egészségesen választották el őket anyjuktól, akit újra együtt hagytak Jack-kal. A "marakodás" most már csak annyiból állt, hogy a hím kétszer körbekergette Juanitát a kifutóban.

  ... A szülők kifutójának 43 méter hosszú, délre néző része előtt közúti gyalogjáró vezetett, és kilátás nyílt a fokföldi kafferbivalyok (Syncerus Caffer) meg a pézsmatulkok (Ovibus Moschatus) kifutóira. A kifutó hátsó oldala 36 méter hosszú volt, és a keleti felében fából épült gepárdház és karám állt. Nyugati oldala 15 méter, a keleti 21 méter volt. Mindkét oldalt 1,2 méter magas hullámlemezzel borították, nehogy a jobb és bal oldalon elhelyezett állatok túlságosan felizgassák a gepárdokat. A hátsó kerítés a Whipsnade-ligetre nézett, ahol pávák (Pavo Cristatus) és észak-amerikai pulykák (Meleagris Gallopavo) élnek, és amelyen Bennet-kenguruk (Protemnodon Rufogrisea Frutica), kínai víziőzek (Hydropotes Inermis) és muntyák-szarvasok (Muntiacus Sp.) futkosnak.

  A "karám" 1 méter széles, 1,5 méter mélyen nyúlik be, a látogatók két oldalról, és hátulról egyaránt beláthatnak. Második alkalommal itt hozta világra kölykeit Juanita, és csak a hím távozása után vitte be őket a gepárdházba. Ez a helyiség 3 méter hosszú és 2,25 méter mély volt. Két infravörös lámpát, egy mély szalmafekhelyet és a kölykök etető "búvólyukát" foglalta magába.

  Érdekes megjegyezni, hogy valahányszor a hímet a nőstényhez vitték, a kezdeti "marakodást" a két állat szoros barátságának időszaka követte. Párosodás után kapcsolatuk közömbössé vált. A jelek szerint 1969 áprilisában a második alomból származó egyik kölyök - körülbelül 9 hónapos lehetett ekkor - első ízben ivarzott.

  Az, hogy a Gepárd "rendbejött" lelkileg a vesztegzár után, arra utal, hogy azért "rendbe lehet szedni" őket némi törődéssel. A Gepárdszaporítás ténye maga is figyelemreméltó, hiszen egyike az elsőknek. Kiolvasható a szövegből, hogy alapvetően mire van szüksége a Gepárdoknak az élhető élethez - amire persze életmódjuk is utal. Szükségük van magányra, ha idegenek, csak párzáskor találkoznak, de a változatosságot is igénylik. Ehhez híven akár egyetlen Gepárdnak is szinte korlátlan mennyiségű hely kell. Persze a hely nem elég, azt be is kell rendezni otthonosan. Szükségük van némi "pusztára", a háttérben vonuló "gnúcsordákkal", és egy "termeszdomb" sem árt, ahonnan a vadonban szeretik figyelgetni a vonuló állatokat, esetleg kiszemelik zsákmányukat. Viszont "dzsungel" is kell nekik, ahová senki sem megy utánuk. Ahol egyedül maradhatnak, ahol a nőstények világra hozhatják kölykeiket. Nehéz dolog, nem minden állatkert lehet képes a Gepárdok szaporítására. Még ha látszólag minden meg is van, akkor is sok múlhat a gondozók hozzáállásán. Azon, hogy odafigyelnek-e a Gepárdokra, észreveszik-e, ha valami probléma van, és legfőképp azon, hogy mekkora szeretettel kezelik ezeket az érzékeny állatokat. Ha valami oroszlánidomárral zárnák össze őket, abból nem sok jó sülne ki, hiába nagymacska mind a kettő...

  Gepárdtartásról olvashatsz még a Magyar Gepárdok részben is.

Gepárdok, kutyák, macskák az emberek között

 Összehasonlító táblázat a Gepárdok, macskák, kutyák viselkedéséről. A Gepárd ahogy középre kerülése is mutatja, valahol a két általános háziállatunk között áll - kicsit macska, de kicsit kutya is. A táblázat felállítása több forrás segítségével történt.

Macska Gepárd Kutya
Testfelépítési jellemzők
 Emberhez képest kis testméret, ami félénkséget gerjeszthet. Fő fegyvere behúzható karmai, melyekkel méretéhez képest komoly sebeket ejthet.
  Felágaskodva feje körülbelül egymagasságban egy átlagemberével, súja körülbelül kétharmada. Vadon fél az embertől. Komolyabb fegyvere egyedül fogai, állkapcsa ereje.
  Változatos testméret, súja a macskákétól az emberéig terjedhet. Fő fegyvere elsősorban nem testi jellegű: a falka, összefogás.
 
Társas életének jellege
 Elsősorban magányos, szociális ösztönei nincsenek.
  Kis közösségeket kedveli, szociális ösztönei nincsenek.
  Mindenképp ragaszkodik a társasághoz, bármekkora méretű legyen is az, bonyolult szociális ösztönrendszere van, melynek alapja a rangsorrend.
 
Viselkedés bizonyos helyzetekben
Rossz bánásmód
 Mivel nincs ösztönös kapcsolata, ez esetben, ha teheti, elmenekül, vagy ellenáll.
  Valószínűleg macska mód viselkedik - otthagyja gazdáját, vagy idegenként kezeli, fenyegeti.
  A gazda mindenképp a falka része, ha nem tudja átvenni a vezérséget, eltűri, ellenkező esetben átveszi az uralmat felette.
 
Átlagos bánásmód
 Ez esetben többnyire az élelem köti össze a gazdájával, kisebb mértékben a valós kötődés. Ha valahol jobb körülményeket talál, otthagyja gazdáját.
  Az élelem köti össze gazdájával, ha nincs más Gepárd a közelben, akkor építhet ki "testvérkapcsolatot", egyébként jól megvan a saját fajtájával, esetleg kevésbbé kötődve az emberekhez, mint a macskák.
  A gazda a falka szerves része, függetlenül az élelemtől. Ha az ember a vezér, úgy jár el, ahogy ösztönei megszabják, engedelmeskedik. Ellenben ha a kutya átveszi az irányítást, a kapcsolat az ember számára borzalmassá válhat.
 
Jó, baráti bánásmód
 Kialakulhat az érzelmi kötődés a gazdával, valódi barátságérzet a macska részéről is, ám életmódjának jellege miatt ez nem mindig következik be, előfordulhat a macska részéről a kapcsolat "kizsákmányolása". Ha a kapcsolat kialakul, nagy valószínűséggel érzékeny, a parancsolgatást nem tűri - a macska nem "tanítható".
  Érzelmi kapcsolat alakul ki, a Gepárd egyenrangú testvérként kezeli gazdáját. Az egyenrangúság miatt nem igazán "tanítható", ám a kapcsolat valóban baráti, annak minden hátrányával, és előnyével. Fontos, hogy a gazda ne próbáljon uralkodni az állaton, cserébe ő sem fog követelni. A kapcsolat kialakulásához egyáltalán nem szükséges az etetés, de fontos, hogy a Gepárd jól táplált legyen, külömben elvárná a vadászatban való részvételt.
  Valódi barátság alakulhat ki, ám ezt többnyire beárnyékolja a falkaösztön, csak kevés kutya képes feladni azt. Ha igazi barátság alakul ki, fontos a kutya lelkivilágára odafigyelni, a parancsolgatást kerülni, mert ez újra felerősíti a falkajelleget.
 
"Cirkuszi állatidomár" bánásmód
 A parancsolgatást nem tűrik, ha a lelkiviláguk ép, azonnal ellentámadást hajtanak végre az agresszív fellépések ellen. Szigorú parancsteljesítést csak a teljes megtörésükkel lehet elérni.
  A falkában elfoglalt hely szerint teljesíti a parancsokat, amennyiben az ember falkavezéri pozíciója erős, a kutyával jóformán bármit megcsináltathat.
 
Az élelem megosztása
 A legtöbb esetben nem osztozik.
  Testvéreivel, vagy azokkal, akiket testvéreinek tud, magától értetődő, hogy megossza zsákmányát, másokkal szemben igyekszik védelmezni, amíg képesnek érzi magát rá.
  A falkában elfoglalt hely szerint osztoznak, először a falkavezér ehet, utána sorban a többiek.
 
Önfeláldozás
 A legtöbb macska független, egyedül a kölykeit igyekszik megóvni, esetleg nagy áldozattal megmenteni.
  Testvérközössége tagjaival mindenben közösködik, így ha egyikük bajba jut, a többiek igyekeznek segíteni rajta.
  Annyit tesz meg, amennyit ösztönei diktálnak, ha baráti kapcsolat alakul ki, akkor bármi helyzetben segíti társait.
 

Megjegyzések:

  A falkában élő kutyák az emberre nézve veszélyesek lehetnek. Ez abból adódhat, hogy a kutyák, ha többen vannak, többnyire jobb kapcsolatban vannak egymással, mint az emberekkel, viszont többnyire az ember a falkavezér. Megeshet, hogy bizonyos körülmények között a kutyák "szövetkeznek" egymással, hogy jobban ismert fajtabelijük "vezesse" a falkát. Ekkor, ha biztosnak érzik magukat dolgukban, és támadnak, az embernek nem sok eséje van - ha nem tudja a kutyaféle behódoló magatartást utánozni, akkor bizony megeshet, hogy darabokra tépik. Természetesen ez megfelelő bánásmód esetén nem következik be, de sajnos mégis elég gyakran előfordul - ami arra utal, hogy nem igazán tudjuk kezelni kutyáinkat. Gepárdokkal - ha az embert testvérközösségük tagjának tekintik - életmódjuk miatt nem fordulhat elő ilyen, nincs a csoporton belüli agressziót gerjesztő ösztönük, vagy viselkedésformájuk. Ha ez nem áll fenn, akkor sem valószínű, hogy effélére vetemednének, csak akkor, ha az ember viselkedésével kiváltja belőlük, vagy olyan helyzetbe kényszeríti őket, ahol más lehetőségük nem marad (A Gepárd alapesetben fél az embertől, és bármilyen ragadozótól, inkább menekül, mint támad).

  A Gepárdokat nem annyira könnyű tartani, ahogy a leírásból vélhetnénk. Az, hogy sokban hasonlít a macskára, igaz, ám szem előtt tartandó, hogy azoknál nagyobb, és hogy jogszabályaink a veszélyes állatok közé sorolják. Ezek miatt, míg egy macskát esetleg el lehet zavarni a háztól, ha nem jön ki velünk, Gepárddal ezt nem lehet megtenni. Mivel parancsteljesítést nem lehet elvárni tőle, hasonló problémák adódhatnak, mint a macskáknál, ám mérete, esetleg sebessége miatt sújosabb problémákat, baleseteket okozhat véletlenül is. Tartása még szakszerű táplálása miatt is nehézkes lehet, náluk különleges alkatuk, a sebességükkel járó fokozott igénybevétel miatt erre különösen oda kell figyelni. Végül, de nem utolsósorban a Gepárd jobb helyen van az afrikai szavannákon, ahová való, mint bárhol máshol!

Történetek Gepárdokkal

 
  Valamikor régen nekünk, magyaroknak is voltak Gepárdjaink. A régi nagyurak királyok nálunk is követhették a mongol kánok példáját, és követték is, talán még az első világháború előtt Budapest így kapta meg, reméljük nem utolsó, négy gepárdját:

  Anghi Csaba professzor említi egyik könyvében, hogy a budapesti Állatkert is kapott több évtizeddel ezelőtt négy gepárdot, amelyek mindaddig békésen éltek valahol egy főúri kastély parkjában, míg egy napon vérszagot szimatolva, úgy nekivadultak, hogy letépték az ott sétálók ruháját. Mivel pedig a dúsgazdag tulajdonos nem volt hajlandó eltűrni az efféle "gepárdszórakozást", a pettyes ragadozókat a budapesti Állatkertnek ajándékozta.

  A vérszagos história bizony eléggé szaglik, a Gepárd a vadonban nem vadul be effélétől - nem is teheti, azonnal vége volna. Valószínűbb, hogy megelégelték a lelki terrort, egyszerűen csak kitört belőlük a vadság, egymásra támaszkodva megpróbáltak "eredményeket kicsikarni". Szegény Gepárdok még csak nem is sejthették, mi vár rájuk - az akkori Állatkertben alíg pár négyzetméteres cellák várták őket - hacsak nem suvasztották be mindannyiukat egybe helyhiány miatt... Akkor még messze nem voltak az állatoknak "jogai", azóta talán szerencsére fejlődtünk valamicskét...

  Végül egy kissé derüsebb történet:

  A gijóni állatkert három jól megtermett hím gepárdja megszökött ketrecéből, és felfedezőútra indult a városba. Kettőt közülük némi riadalom után viszonylag hamar elfogtak az utcán, de a harmadik - a legnagyobb - bemenekült egy nyolcvanegy éves öregasszony lakásába. Az idős hölgy kutyának nézte az ágyára fölfekvő, megszeppent szép ragadozót, és addig - addig becézgette, míg az megnyugodva el nem aludt mellette. A nénike csak akkor lepődött meg kissé, amikor a gepárd ápolója, megfelelő rendőri díszkíséret mellett, beállított hozzá, és fölvilágosította hívatlan vendége kilétéről.

  Hát lehet nem szeretni egy ilyen állatot? :)
 A Gepárd valóban ilyen - emberre sohasem támadna, legfeljebb fenyegeti a kölykeit védő anya. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek az állatok egyáltalán nem veszélyesek! Ne feledjük, hogy azért ők is ragadozók, embert még nem látott Gepárd vélhet zsákmánynak egy magányos gyereket - igaz efféléről még a vadonból sincsenek feljegyzések. Azonban ha egy Gepárd az ember barátja - talán jobban megbízhatunk benne, mint a falkaösztönnel terhelt kutyában...

  (Az idézetek Veress István - Sztárok anekdoták nélkül című könyvéből valók)