1982-ben jelent meg – zajos sikert aratva – a Tárih-i üngürüsz, amely a magyarok őstörténetét feldolgozó latin nyelvű krónika török fordítása nyomán készült. Feltételezések szerint a magyar ősgeszta Székesfehérvár elestekor került török kézre, amelyet azután a szultán saját szórakoztatására magyar íródeákjával fordítatott le. E mű Blaskovics fordította változata azóta több kiadásban is megjelent.

Magyar Titkok, Madzsar Tarihi

Ér, ered, erecske, erdő, eredő, erdei homály - magyarok eredete. Honnan ered nemzetünk? Hol az őshazánk?

Mi van a magyarok eredetével? Százszor megírták már: "tisztázott kérdés". Százegyedszer rá kell döbbennünk: semmi sem tisztázódott. Eredetünket homály fedi, őserdei homály. Széchenyi így vall erről: "Több mint nyolcszáz éve senki se tudja bizonyosan mi okból és honnan Hunnia határán termett egy mindent meghódító maroknyi nép."

Mindent meghódító maroknyi nép. Nyolcszáz éve. Hun nép Hunnia határán. Ezer éve már és senki sem tudja.

Béla király névtelen jegyzője szerint Árpád vezér így szólt erről: "Az én ősapám, a nagyhatalmas Attila király bírta vala a földet, mely a Duna s Tisza között a bolgár határszélig terjed".

Kézai Simon mester így vall a "magyarok második bejöveteléről": "Jézus Krisztus születésének nyolcszáz hetvenkettedik esztendejében jövének be ismét a hunok vagy magyarok Pannóniába".

A Képes Krónika már az avarok második hullámát, a griffes-indásokat nevezi magyaroknak; vagy talán éppen magukat az avarokat: "Az Úr megtestesülése utáni hatszázhetvenedik évben, száz évvel Attila halála után, a nép nyelvén magyarok vagy hunok, latinul pedig hungarusok, III. Constantinus császár és Zakariás pápa idejében ismét benyomultak Pannóniába."

A közel fél évezreddel az árpádi bejövetel, s három és fél évszázaddal az őshagyományok inkvizíciós elpusztítása után keletkezett szöveg érthetően homályos és ellentmondásos.

Száz évvel Attila halála (454) után ugyanis, 560 táján nem a griffes indások, hanem maguk az avarok költöztek be hazánkba; a griffes indások 670-ben követték őket.

Jordanes gót püspök (550 körül) írott források alapján arról számol be, hogy hazánkban már az időszámításunkat megelőző időkben is hunugorok, azaz magyarok éltek: "A hunugorok pedig arról nevezetesek, hogy tőlük ered a hermelin bőrökkel való kereskedés. Róluk azt olvassuk, hogy első tartózkodási helyük Szkítia földjén volt a Meotis-tó mellett, azután Mysiában, Thrákiában és Dákiában, harmadízben ismét Szkítiában a Pontusi tenger fölött laktak."

Dákiában tehát hunugorok, azaz magyarok éltek az időszámításunk körüli időben.

Ősgesztánk, a Tarih-i Üngürüsz arról tudósít, hogy mikor a Vízözönt közvetlenül követő időben, Nimród életében Hunor a természetfölötti hatalmak, illetve az isteni erők parancsára seregével a Kárpát-medencébe siet, itt vele azonos nyelven beszélő népre talál, az üngürüsz, azaz hungarus népre.

Figyelemre méltó, hogy valamennyi krónikánk beköltözésről, bejövetelről, kijövetelekről, visszajövetelről ír, nem pedig honfoglalásról, idegen terület fegyveres erővel történő elfoglalásáról.

Ősi híradások szólnak a Kárpát-medencében élő és az azon kívül tartózkodó magyar népek érintkezéséről, szoros kapcsolattartásáról.

Így Anonymustól tudjuk, hogy a Kárpát medencében élő - és itt őshonos - székely nép fegyveres hadai 896-ban az Álmos vezérlete alatt közeledő magyar hadak elé vonulnak "Ruthénia határáig", hogy egyesüljenek velük a Kárpát-medencei őshaza felszabadításában a bolgár-szláv megszállók uralma alól.

Egy évszázadok pora alá temetett és mindmáig megíratlan magyar őstörténet körvonalai bontakoznak ki ezekből az adatokból, miket még az adatok sűrű sora, egész légiója egészít ki, tengernyi titkos adalék.

Szűkítsük most tekintetünket ősgesztánk, a Tarih-i Üngürüsz vizsgálatára.

Páratlan értékű ősanyagot őrző geszta ez. Titokzatos módon maradt ránk, átbukdosva évszázadok fekete zsilipjein, tudatölő, nyelvfosztó évszázadokon. Hogy valamiképp megmenekedjék, ősmagyar nyelv köntösét levetve, sápadt latint öltött. Később a latint ledobva, török kaftánba bújt, s elbujdosott Bizáncba, I. Szülejmán szultán udvarába. Itt rejtőzött századokig, innen került ki felderíthetetlen ösvényeken egy török bazárba. Ott vetődött rá a kallódó kincsek, ócskaságok között egy magyar kutató szeme: Vámbéry Árminé.

Potom pénzért megvette ezt az ősgesztát, hazahozta és a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta. Vámbéry az MTA Értesítőjében rövid ismertetőt írt a talált kincsről. Budenz József hosszabb tanulmányt szánt a méltatására.

Felfedezték a gesztát. Felfedezték- hogy elfedezzék.

Felfedezték oly módon - és ez minálunk hajh, nem ritkaság -, hogy újabb ködtakarókat borítsanak rá. És az ősgeszta elmerült a papír- és betűtengerben. Útban volt - elsüllyesztették. Nem most süllyedt el először. "Bűnös" kor "bűnös" terméke olyan "bűnös" koré, amelynek megszállott makacssággal minden elérhető emlékét kiirtották a "pogánynak" nevezett ősvallás korának üldözött terméke. Zavarta a kialakult nézeteket, a monolitikus sémák uralmát. Ami titok volt, maradjon is titok.

Mert valóban titokként őrizték föld alatt, kő alatt, könyvtári titkos rejtekekben, kéz ne érinthesse, szem meg ne láthassa. Süvöltötték a fekete századok, a magyar nép kálváriajárásának és - mondjuk ki - megvakíttatásának századai.

Bizonyos tény: középkori krónikásaink (Anonymus, Kézai, a Képes Krónika, a Chronica Hungarorum stb. szerzője) nem ismerték, nem tudtak róla.

Ősgesztánk tán rejtve marad örökre, ha nem következik be újabb, egész országunk testét fölhasító véres törés. Jött a mohácsi vész, és főtt Budavár eleste s az országfeldarabolás 1543-ban

I. Szülejmán megszállta Székesfehérvárt. A királyi várost lángoknak adták.

A királyi könyvtár kincseit az iszlám rendelkezései szellemében - pusztítsd el a hitetlenek iratait - kihordták s meggyújtották.

Terdzsüman Mahmud, a nagy szultán kísérője, magyar származású tolmácsa, fejét kockáztatva, néhány más könyv kíséretében kimentette a tűzből az ősgesztát.

Mahmud - I. Szülejmán számára - lefordította törökre az ősgesztát. Így maradt fenn. Így maradt ránk így került az Akadémia könyvtárába - százhúsz évi kallódásra.

Szorgos hazafiúi kezek onnan ismét előkaparták, nyilvánosságra kaparták.

Tekintsük hát, mit őrzött meg számunkra.

A Tarih-i Üngürüsz új őstörténeti elemeinek gazdagságáról

Célszerű, ha itt áttekintésül, röviden felsoroljuk a krónika páratlan bőségű őstörténeti anyagának legfontosabb új elemeit (eltekintve azoktól, amelyeket maga Terdzsüman Mahmud jelölt meg műve tárgyául).

1. Az üngürüsz népnévről.
2. Magyarország nagyságáról és a magyarok mérhetetlen sokaságáról.
3. A csodaszarvas-monda két ismeretlen ősi változata.
4. A hunok Pannóniába költözése a mondai ősidőkben.
5. A 373. évi pannóniai hun honfoglalás ismeretlen első szakaszának története.
6. Kémek küzdelme a tárnokvölgyi csatában.
7. Elveszett regősének nyomai.
8. Miként tette adófizetőjévé Attila a római birodalmat?
9. Buda Attila elleni lázadása és a lázadás leveretése.
10. Miként furakodott a cselszövő Detre Attila bizalmába?
11. Attila fiainak viszálya.
12. A 896. évi honfoglalás ismeretlen előzményei és körülményei.