/a következő hét cikk folytatólagos/

Az üngürüsz /hungarus/ népnévről

Senki számára, egyetlen nép számára sem lehet közömbös, miért hívják úgy, ahogy hívják. Nem csoda hát, ha a kettős magyar népnév (magyar és hungár) mindmáig tisztázatlan kérdése már őseinket is izgatta. Anonymus többször is kitér erre, s Árpád Hung váránál történő vezérré választásához a következő megjegyzést teszi: "Ezért hívták Árpádot Hungvária vezérének; összes vitézeit pedig Hungról hungvárosoknak nevezték el az idegenek nyelvén, és ez az elnevezés mostanáig él az egész világon."

Különösképpen azonban azt találjuk, hogy a Tarih-i Üngürüsz fenti híradása csaknem szó szerint egyezik a XII. századi bizánci és arab szerzők hazánkról adott beszámolóival. "Jó boni, jó fegyverű nép - írja a magyarokról Konsztantinosz Manasszesz (1130-1187): Vasat viselő, páncélos, Áres megszállott megszámlálhatatlan tömegű nép, mely sokaság dolgában meghaladja a tenger fövényét, vitézsége és harcban való jártassága a tribullusokét, dákokét s a gepidákét, vakmerőség terén legyőzhetetlen, merészsége verhetetlen, harcban ellenállhatatlan, önálló, szabad, emelt fővel járó, s szabadságszerető, a maga ura."

Egy másik XII. századi bizánci szerző a következőket írja az egykorú magyarságról: "A földkerekség egyik uralkodójának sem szokott adót fizetni, minden időben féktelen és önfejű volt: mert számuk nagyobb, mint a mezők főszálaié, kezük harcra termett, mindnyájan lándzsát hordoznak, nehéz fegyverzetűek és páncéllal borítottak; s csillámló sisakjukról égig hatol a fény; lovuk is tüzes és nemes; nagy bennük a hazai virtus és a hév. S bizony volt idő, amikor e megszámlálhatatlan népnek a híre széltében rémületet keltett s mint szövetséges is félelmetes volt."

Mindezt aligha lehet elfogultsággal és túlzással magyarázni, hiszen a hazánkkal akkortájt életre-halálra szemben álló bizánci tábor historikusainak a tudósítása ez. Szavahihetőségüket megerősíti Abu Harcid al Garnáti arab utazó, aki 1150-től 1153-ig Magyarországon tartózkodott. Hazánkról, személyesen szerzett tapasztalatairól többek közt az alábbiakban emlékezik meg útleírásában: "Megérkeztem Magyarországra, melyet a baskírok, vagyis magyarok laknak, bátrak, felettébb nagyszámúak, 78 városuk van, várakkal, körülöttük falvak, hegyek, erdők és kertek. Az országban ezerszámra élnek besenyők, de rajtuk kívül horezmiek is.. A magyarok uralkodójukat kiraknak nevezik, birodalma többszöröse a bizáncinak, serege megszámlálhatatlan... Hatalmas serege és vitézsége miatt minden nép fél tőle."

A Tarih-i Üngürüsz idézett helyének ez a teljesnek mondható egybeesése a XII. századi bizánci és arab kútfőkkel megkockáztathatóvá teszi azt a feltevést, hogy az idevágó rész magyar forrása is egy korai, XII. századi krónika lehetett; jóllehet anyagának nem ez a legrégebbi rétege.