Varázslatos pillanat

A nappaliban táncoltunk, csak mi ketten. A kissrác a derekam köré fonta a lábát. Egyszerre puha és izmos, még érződik rajta az éjszakai álom illata. Csimpaszkodik belém, mint egy kismajom, az arcát a nyakamhoz dörgöli. Olyasmi történik most szülő és gyerek között, ami egészen mélyen, belül érint meg és mindenestül átad a pillanatnak. Az ilyen pillanatok köztudottan ritkák. Soha nem jósolhatóak meg előre, és mindent megtennénk, hogy minél tovább tartsanak. Csak mi ketten vagyunk, összeölelkezünk, táncolunk és megszűnik számunkra az idő. .... az ilyen pillanatok készületlenül érnek. Hirtelen rádöbbensz valamire, ami sokkal erősebb, mint valaha is hitted volna, valamire, ami szinte kézzelfoghatóan összeköt téged ezzel a kisfiúval, akit te segítettél a világra jönni, és megérzed, mit jelent Ö neked, és mit jelentesz te neki. A fölismerés e villanása oly erős, hogy csaknem lever a lábadról, de folytatod a táncot, nehogy megtörjön a varázs. Ahogy véget ér a zene, a karomban ez a kis ember hátradől és felnéz rám: - Jön a következő szám -mondja.

És arra is táncolunk.