A magyar galambtenyésztés és röptetés egyik gyöngyszeme az Egri Kék Keringő

E szép és kecses küllemű fajta tetszetős, élénk fordulatokban gazdag, gyors röpmodorával tette magát kedveltté. A századfordulótól a második világháborúig nagy tenyésztő tábora volt a névadó városban és környékén. De bőven akadt tenyésztője az ország más területein is.

A fajta kialakulásának idejét írásos dokumentumok alapján az 1870-1900-as évekre tehetjük, habár vannak bizonyos feltevések, amelyek egészen a török hódoltság idejéig vezetik vissza eredetét. A szájhagyomány szerint kis Ázsiából a törökök hoztak magukkal ilyen galambokat. Az itt maradt törökök tovább tenyésztették, azonban erre bizonyítékunk nincs, de hihető, hogy elterjedése ily régi időktől vette kezdetét. Erre utal az a tény, hogy bizonyos „Egri galamb” néven tenyésztett kistestű, kékszínű röpgalambokat említenek a felelhető írásos dokumentumok.

A hitelesnek tekinthető és részben bizonyított folyamat a fajta kialakulásáról a következő: Egri röpgalamb néven egy Stupka nevű szappanosmester tenyésztett, majd keresztezett Bécsi deresekkel. E keresztezésből sötéthátú, szürkehasú galambokat nyert, amelyek hosszabb csőrrel – úgynevezett „gyíkfejjel” és gyöngyszemmel rendelkeztek. További finomítás végett Berlini kék, valamint Budai kék galamb keresztezéséből származó utódokat vitt állományába. A későbbiek során a kék szín rögzítésére felhasználta a bécsi bibicet is.

Az idők folyamán valamilyen hasonló tulajdonságokkal rendelkező vörös röpgalamb is belekerült az Egri keringőbe, amelynek eredetéről semmilyen leírás nem tesz említést, de ezen a néven említik a rendelkezésre álló írásos feljegyzések. Az Egri kékeknek a vörös galambhoz köze van, mivel a tenyésztés során napjainkban Egerben, Pécsett és másutt is esett ki teljesen azonos fejformájú és testalkatú egyszínű vörös galamb. Sok példány viseli magán a vörös jegyeket, amelyek a kisebb fedőtollaknál, az elsőrendű evezőtollak belső részein és olykor a füstszínű tojók pántjának vöröses elszíneződésénél jelentkeznek.

Többszöri keresztezés útján létrejött egy szépküllemű, rövidtestalkatú világosabb hasaljú sötét hátú, gyöngyszemű, szürke szemgyűrűs kék röpgalamb jellegzetes fejjel, amely a későbbiek során már „Egri kék” néven szerepel.

Ezeket a jó alkatú röpgalambokat a századfordulón még féltve őrizték, eladásra belőlük ritkán került sor, s ez a tenyésztői féltés nem vált hasznára a fajtának, gátolta elterjedését. S aki nem jutott hozzá jó anyaghoz, tenyésztett hozzájuk hasonló galambokat kisebb küllemi eltérésekkel, kevésbé jó tulajdonságokkal.

A fajta rögzítése mai formájában Ébneth János nevéhez fűződik. A Stupka féle galambokból hozzákerült példányokat keresztezte Binét Sándor által tenyésztett kékekkel, amelyek kissé íveltebb fejű, de még tisztább szemírisszel rendelkező galambok voltak. Az öregedő Stupka és Binét tenyésztők egyeduralma megtört és az Ébneth János által tenyésztett kékek lettek a legnépszerűbbek Egerben.

A fajta standardleírása is elkészült és evvel hivatalosan is elismerést nyert az Egri kék keringő, mint önálló fajta.

Ez a kitenyésztett változat kitűnően repült, igen jó tájékozódó képességgel rendelkezett.

Az 1925. évben megjelent, Winkler János által készített szakkönyv részletesen leírja az Egri kék fajtajellegét, külön kiemeli a jó tájékozó képességet, élénk viselkedését, falkarepülésében az élénk fordulatokat, a tetszetős röpmodort.

A fajta felsorolt tulajdonságaiért kedveltté vált, s igen sok tenyésztő hódolt röptetésének. Büszkék voltak a tenyésztők, ha a röpcsapatuk jobban „sergett”, mint a rivális tenyésztőtársaiké, vagy a sólyom nem tudott fogni röpfalkájukból.

Elismeréssel kell adóznunk azon tenyésztők iránt, akik e szép és nemes fajtát tudat alatt, vagy tudatosan létrehozták, tenyésztését irányították. A ma tenyésztőinek feladata ezt a ránk hagyott örökséget a Fajtaklub keretein belül szervezetten, céltudatosan továbbfejleszteni, hogy az Egri kék keringő röptetése és tenyésztése a jelenben is legalább oly közkedvelt legyen, mint volt az a múltban.

 Részlet az Egri Kék Keringő Fajtaklub kiadványából