Mit eszel az egri kéken?

Ismerőseim, barátaim  - különösen, akik  korábban  főként  texánosként tartottak számon, - gyakran teszik fel ezt a kérdést nekem, mióta híre ment, hogy egri kék keringőkkel  népesítettem be a korábban texánok lakta dúcrészt. A kérdés  -  kissé átfogalmazott formában   -  a kezdő, fajtaválasztásában még bizonytalan tenyésztők körében is felvetődik:  miért is érdemes egri kéket tartani.

Ha tréfára fogva a dolgot, szó szerint veszem a címbéli kérdést, hát enni..., - hát enni bizony nem valami sokat lehet rajta, kifejezetten kis testű fajtáról lévén szó...

De miért is választja az ember ezt a fajtát, ha már röpgalambban gondolkozik. Hiszen vannak nála sokkal nagyobb röpteljesítményre képes fajták Az egyik tud jóval hosszabb röpidőt, a másik lényegesen hosszabb tűnőt, megint másik a légi akrobatikában jeleskedik: bukik, pörög, játszik a levegőben. Aki egy galambfajtában annak    szín- és rajzváltozatai sokféleségében leli örömét, netán a fésű vagy a lábtoll gyönyörködteti, nos, annak is  „idegen” az egri kék keringő. Hiszen  -  nevéhez méltóan  -  csak egyetlen elfogadott színváltozatban tenyésztik, s nincs a galambon semmi különös tollképződmény sem. Mégis, mi lehet hát  vonzó ebben a fajtában?

Ahol én lakom, az  szűk völgyekkel szabdalt hegyvidék, karnyújtási távolságban erdőkkel körülvéve. A lesből támadó ragadozó madarak ideális terepe. El is szaporodtak itt szépen, - akarom mondani : félelmetes mennyiségben. A dúcom feletti légtér mindennapos látogatói a héják és a sólymok. Van, amelyikhez órát lehetne igazítani, úgy jár ide napi rendszerességgel. S most lehet megkapaszkodni, csodálkozni : közelemben lakó egri kékes tenyésztőtársamnak  - Peták Laci barátomnak – egész idényben mindössze 2 darab (!) vesztesége volt, annak ellenére, hogy galambjait rendszeresen hajtja. A saját dúcomból hozott példa talán még beszédesebb: csepeli hófehér falkámból hetente ejt el vagy sebesít meg egyet-kettőt valamilyen ragadozó madár, míg egri kék csapatomban én is alig számlálok veszteséget.(Fehér galambjaim védelmében újabban már cselhez folyamodom : őket akkor hajtom ki, amikor a  korábban felszállt egri kékek üldözésében beleunt, elfáradt héja már odébbállt. A módszer eddig többször is bevált…)

Miért ritkábbak a veszteségek az egri kék esetében? Több oka is van. Az egyik az egri kék keringő sajátos röpmodora. Ez a madár igen gyors röptű, irányváltoztatási képessége szinte egyedülálló, s menekülés közben  a ragadozók némelyikéhez hasonlóan maga is átmegy zuhanórepülésbe. A nagy magasságban szétvert csapat szinte pillanatok alatt zuhan a háztető magasáig, s onnan gyorsan beugrik a dúcba.(A régi öregek azt tartották, hogy ez az a fajta, amit a héja sem tud megfogni. Ami persze túlzás, de  nem minden alapot nélkülöző…)

A színe is nyújt védelmet a ragadozók ellen. Az egri kék szürkéskék , majdhogynem egyenletes színe alacsonyabb repüléskor, menekülés közben szinte beleolvad a környező erdők és árnyékuk színébe, még a „sasszemű” ragadozók sem könnyen veszik észre őket.

Apró termetük sem teljesen elhanyagolható a ragadozók elleni harcban, hiszen kisebb a „fogás” rajtuk, mint más,  tömegesebb megjelenésű fajtákon.

Kitűnő e fajta tájékozódó képessége is. Gyermekkoromból emlékszem olyan esetre, amikor rövidre „sikeredett” szoktatás után eltűnt ismerősöm Egerben vásárolt galambja. Amikor a póruljárt galambász ezt pótolni szándékozva ismét az egri tenyésztőhöz utazott, nála találta meg a szökevényt! ( A két város között 45 km a távolság, légvonalban nyilván ennél jóval rövidebb…) Sokáig emlegették az esetet itt Ózdon, hatására akkoriban vált népszerűvé az egri kék mifelénk. A jó tájékozódási képesség jelentősége is a ragadozó madár támadások alkalmával mutatkozik meg. A szétvert, megrémült, hanyatt-homlok menekülő röpgalambok közül ilyenkor sok elvész : dúcától nagyobb távolságra vetődve, onnan már nem talál vissza. Az egri kék esetében ez nagyon ritkán fordul elő. Mint ahogy az elmagaslás is, a röpgalambászok réme. Az egri kék keringő nem tartozik a tűnőszállásra kötelezett fajták közé : bár a röpmagasságot a rendszeresen hajtott falkák könnyedén, gyorsan emelkedve elérik, tűnőbe ritkán is szállnak. Így viszont kisebb a  veszélye annak, hogy az erős légáramlatok, a viharos szelek elsodorják őket.(Nálunk jó időben a kert végéből a Magas-Tátrát lehet látni. Abból az irányból veszélyes szelek szoktak zúdulni  fölénk…)

A végére hagytam, de az sem elhanyagolható, hogy ez a fajta sajátos szépséggel is bír : apró, kecses megjelenésű madár, fejformája, szinte világító írisze valami gyermekies-nőies bájt kölcsönöz neki, noha, mint arra már utaltam is, a levegőben igencsak férfiasan viselkedik. Aztán a gyönyörűen irizáló, több színben csillogó nyaka ! Az egész galamb : mint egy apró ékszer !

Hogy ráadásul az egyik legrégebben kitenyésztett magyar galambfajtáról van szó az egri kék keringő esetében, az már csak hab a tortán…

Benyhe Attila