Gyönyörű napsütéses reggelre ébredtek a faházlakói.Minden nagyon nyugodt volt ami rikán történt meg hiszen a dzsungel közepén éltek!

Elkezdtek reggelizni amikor.....

... hirtelen panaszos üvöltés verte fel a környéket. Roxton a jól bevált mozdulattal azonnal a puskája után nyúlt. - Valaki nagyon éhes.- mondta aggódva. - Nem kizárt, Lord Roxton! De ha lehet, nem én szeretnék lenni a főfogás.- felelte Marguerite a maga csípős modorában. Az üvöltés újra felhangzott ,de most...

Most sokkal hangosabb volt mint az elöbb!

-De minek lehet ekkora hangja?-kérdezte Veronica!

-Bele sem merek gondolni Veronica!-Mondta Marguerite!

Már mindenki felállt az asztaltól és feszülten figyelt a faház erkélyén!

Mégegyszer felhangzozz a szörnyű üvöltés erre mindenki összerezzent Veronica közelebb húzodott Nedhez Marguerite pedig Johnhoz!Persze ez nekik nem volt ellenükre, inkább élvezték a helyzetet!

Az üvöltés ismét felhangzott; sokkal közelebbről...
És ezúttal egy másik hang is társult hozzá. Egy halálsikoly. Egy emberé. A faházban mindenki megmerevedett, mozdulni sem tudtak. Az vérfagyasztó, fájdalmas ordítás percekig visszhangzott a dzsungelben.
 - Szentséges ég! - nyögte Challanger. - Mit művelhettek a szerencsétlennel?
 - Nem kéne megnéznünk, mi volt ez? - kérdezte Roxton a puskáját szorongatva.
 - Isten ments! - vágta rá sietve Marguarite. - Maga is így akarja végezni?
 - Dehogy! - felelte Roxton. - De mégis...
A vadászt egy kintről érkező robaj szakította félbe.
Az elektromos kerítés sercegve, hangosan szíkrázott, drótok szakadása, oszlopok dőlése hallatszott, majd visítás és dühös mográs
Valami kidöntötte a kerítést, és most ott volt közvetlenül a faház alatt...

Hirtelen egy hosszú, szőrös karmokban végződő kéz nyúlt föl az erkélyre. Margurite síkitozva hátraugrott, követték a többiek is. Majd egy másik kéz is, letörve az erkélyből egy darabot... Majd hirtelen a feje is felbukkant. Ocsmány és szőrős volt, a fogai 7 cm-eresek. Rövid füleivel és órási agyarával egy disznóra emlékeztetett. De volt benne valami más... Egy kicsit mintha egy emberhez is hasonlított volna!

Igen hasonlított az arca!Az arca olyan volt mint egy emberé!Hirtelen beugrott az erkélyről és üvöltve elkezdett mászkálni a házba majd egyszer csak meglátta amiért is jött!

Marguerite nyakára nézett a vadállat ami lehet hogy nem is volt annyira vad, odalépett a nőhőz, hogy letétje a nyakláncát, de Roxton még időben odaugrott így a szörny nem tudta megkaparintani a láncot!De félrelökte John-t aki megsebesült a kezén és újra Margueritehez fordult...

Mostmár semmi nem tarthatta vissza. Ezt Marguerite is jól tudta. Körülnézett, hogy valami fegyver után kapjon, de semmit nem talált... Így futásnak eredt! De rájött, ezt nem kellett volna! A szörny már a nyomában volt...

Marguerite nagyon félt, de csak futottt amerre tudott!Beugrott a felvonóba és elinditotta lefele!A Szörny kiugrott az erkélyröl és egy indán követte Margueritet!A többiek dermedten álltak mire Veronica feleszmélt és az erkélyhez futott és látta, hogy Marguerite a földön fekszik mozdulatlanul....

Csak a nyaklánca hiányzott! A szörnyeteget még látták, de hamarosan belevészett az egyhamgú tájba. Mindenki lefutott Margueritéhez. A nő még mindig mozdulatlan volt. A sok seb, amit szerzett erősen vérzett. Fölcipelték a faházba...

Ahol Roxton bevitte őt a szobájába és lefektette az ágyra!

-Challenger mennyire súlyos a sebe?-kérdezte aggodva a férfi.

-Sajnálom, de nagyon súlyos a sérülése 50% esélye van arra, hogy túlélje!-mondta George szomorúan.

-Nem az nem lehet Marguerite nem halhatsz meg!Ne hagyj el kérlek!-mondta halkan John, miközben Margueritere nézett!

Roxton egész éjjel Marguerite mellett maradt reggel azonban ......

Reggelre azonban elaludt. Marguerite teste már sehol sem volt! Roxtonnak az ereiben megfagyott a vér: Marguerite eltűnt, ő meg itt durmolt! Semmi kétség, erről egyedül ő tehet! Nem csoda hát, hogy jajveszékelve körberohanta a faházat.

-Roxton, hová tűnt?- Veronica épp akkor nézett be Marguerite szobájába. Ijedten vette észre, hogy se a férfi, se Marguerite nincs bent. Lekiabált hát Johnnak:

-Roxton! Mégis, hova lett Marguerite?- hirtelen aggodalom csöngött a hangjában.

-Ő...Ő... -John nem tudott mit mondani....

Marguerite eltünt az Ő szeretett Margueriteje eltünt az Ő hibájából!Roxton nem is tudta hogy mondja el a többieknek, hogy mindenről Ő tehet......Veronica és a többiek már lenn is voltak és Roxton mellett álltak aki még mindig döbbenten állt és csak nézte a dzsungel amikor hallott egy ismerős hangot.........

-Húhúú! Huhuhúú!- huhogott egy bagoly egy közelebbi fáról. Roxton egészen felvidult. Ezzel a bagollyal már régebben is találkozitt, nagyon jól megértik egymást. John érezte, hogy a bagoly el vezti őt szíve gyöngyéhez.

A bagoly tovaröppent egy közelebbi, majd egy távolabbi fára. Roxton követte, kit a faház többi lakói. A bagoly csak röpült, csak röpült. mostmár nem állt meg. Roxton úgy rohant, mint még soha, hamar lehagyta Veronicát, Nedet és a többieket.

Ő, tovább üldözte a baglyot. Hamarosan olyat látott, mint még soha: Marguerite....

Marguerite volt az!John még éltébe nem örült ennyire hogy viszont láthatja a nőt!Rögtön elkezdett felé futni hogy megölelje, de mikor már ott állt elötte hirtelen beleütközött valamibe!Mintha egy mágikus burok vette volna körül Margueritet.......

Roxton semmit nem értett. Megpróbált mégegyszer Marguerite közelébe férkőzni, de nem. A láthatatlan burok visszataszította Johnt. Hirtelen hörgést hallott maga mögött! Mikor hátra pillantott megpillantotta, és nem is először, a szörnyet! Ő volt ott a faháznál is! Ő rabolta el azt, aki az Ő szívét rabolta el! El határozta, hogy ezt megfogja bosszúlni...

El kezdett rohanni az óriási vadállat felé már ott állt elötte amikor elö is kapta fegyverét, de az állat kiverte a kezéböl a fegyverét!Marguerite eközben sírva kiabált Roxtonnak, hogy vigyázzon magára nagyon aggódott a férfiért ennyire talán még soha!A vadállat és JOhn elkezdtek verekedni amikor Margueritenek eszébe jutott valami...

-"Talán én, innen belülről kitudok törni..." -gondolta Marguerite, és nem is rosszul. A nő teljes erejéből belevette magát a harcba, a szörnyeteg nem kis megdöbbenésére. Ezalatt az idő alatt John is visszaszerezte a puskáját, és jópárat belelőtt a szörnyetegbe! De mintha az megsem érezte volna...

Valami más kellett ahhoz hogy legyözzék a szörnyet!De mi???Ezt se JOhn se Marguerite sem tudta!A szörny elkezdett feléjük futni amikor Margueritenek eszébe jutott a nyaklánca!Miért kellett a szörnynek a nyaklánca???

-John, a nyakláncom az a megoldás!-szólt Roxtonnak aki védelmezően elé állt.

.....

A nyaklánc!? Na de Marguerite, ne bolondozzon.. -ellenkezett Roxton.

-De! Igenis hogy az! -kiálltotta a nő és letépte nyakáról a nyakláncot -Tessék, te szörnyeteg! Mi dolgod volt ezzel? Mi!?

Marguerite! Jöjjön vissz, még megsérül!- kérlelte John.

De nem. Marguerite csak ment a szörny felé, de mintha az is hátrált volna...!

Igen a szörny egyre csak hátrált de az egyik pillanatban kiütötte Marguerite kezéböl a nyakláncot és leütötte Margueritet!

-A nyakláncot Roxton!-kiabált a vadásznak.

-Ne féljen nem lesz semmi baj!-mondta nyugodtan Roxton majd elkapta a nyakláncot és.....

És nem tudta mit csináljon. A szerencsére bízva elkezdett a szörny felé menni. Hirtelen feltartotta az ékszert, ami lilán elkezdett izzani. A szörny borzalmas hörgések közepette össze csuklott, és porrá lett.

-Hát ezt meg honnan tudta, Marguerite? Egyáltalán honnan volt ez a nyaklánc?- kérdezte gyanakodva John.

-Hát, tudja.. Szóval megláttam egy nő nyakában, így követtem, mivel ez az ékszer nagyon megtetszett...

és hát gondoltam, hogy megnézem kicsit közelebbröl is!Aztán amikor a kezemben tartottam ugy éreztem nem tudom elengedni!Furcsa érzés kerítette akkor hatalmába!Lehet hogy a kő átkozott volt és most ért utol az átok enegem?-kérdezte titokzatosan Marguerite!Erre John:

Folyt.köv...