A könyvekről általánosan
Míriel 2005.11.01. 12:07
Göncz Árpád, A Gyűrűk Ura műfordítójának véleményét itt olvashatod.
A Gyűrűk
Ura tündérmese. Mégpedig - legalábbis terjedelmét tekintve - alighanem
minden idők legnagyobb tündérmeséje. Tolkien képzelete szabadon, ráérősen
kalandozik a könyv három vaskos kötetében - vagyis abban a képzelt időben, mikor
a világ sorát még nem az ember szabta meg, hanem a jót és szépet, a gonoszat és
álnokot egyaránt ember előtti lények, ősi erők képviselték. Abban az időben,
mikor a mi időszámításunk előtt ki tudja, hány ezer, tízezer esztendővel a Jó
kisebbségbe szorult erői szövetségre léptek, hogy a Rossz erőit legyőzzék:
tündék, féltündék, az ősi Nyugatfölde erényeit őrző emberek, törpök és
félszerzetek, erdő öregjei fogtak össze, hogy a jó varázslat eszközével, s a
nagy mágus, Gandalf vezetésével végül győzelmet arassanak, de épp e győzelem
következtében elenyésszen az ő idejük, s az árnyak birodalmába áthajózva átadják
a földet új urának, az emberfajnak. Különös világ ez az emberfölötti - vagy
emberalatti - lényekkel benépesített Középfölde. Anyagi valósága nincs. Baljós,
fekete várai, csodás fehér tornyai, fullasztó, sűrű erdei, gyilkos hegyei, sötét
mélységei gondoskodnak róla, hogy egy pillanatig ne érezzük magunkat a fogható
valóság közegében. Különös, hisz ebben a mesevilágban, ahol oly ékesen
virágoznak a lovagi erények, véletlenül sem találkozunk az emelkedett
eszményeket hirdető kora középkori lovagvilágfonákjával, az eszmények máza alatt
a könyörtelen társadalmi tagozódással, elnyomással, nyomorral,
létbizonytalansággal; ebben a külsőre feudálisnak tetsző világban jó is, rossz
is vele születik a szereplőkkel, ott rejlik a szívük mélyén; a könyv
személytelen szereplője a morál, az pedig kiben-kiben belső
parancs.
Göncz Árpád
vissza
előre
|