A világhónapokról szólva nem haszontalan, ha néhány percet szánunk időnkből arra, hogy megismerjük ezt az asztrológiai fogalmat. A tulajdonképpeni Világhónap addig tart, amíg a Tavaszpont, az a pont, amelyen a Nap március 21-én áll, egy állatövi jegynyit továbbhalad. Egy Világhónap tartama 2200 év körül van, tehát nem földi ember-léptékű a dolog. Asztrológiai szempontok szerint a Világhónap ez: a gondolatban meghosszabbított Föld-tengely 25900 év alatt egyszer futja át az állatövet, mégpedig visszafelé. Ezt a körmozgást a Föld-tengely elmozdulása okozza, amelyet precessziónak nevezünk. A Nap és a Hold vonzerejének következtében ugyanis a Föld-tengely eltolódik az állócsillag égbolthoz viszonyítva, mégpedig évenként 50 ívmásodperccel, tehát 70 év alatt 1 fokkal, és körülbelül 25900 év alatt egy teljes körrel. Egy teljes körfutam neve Platonikus év, azaz Világév. Ha ezt 12-vel elosztjuk (ennyi állatövi jegy van), akkor 12 Világhónapot kapunk eredményül.

Az Arvisura időszámítása alatt természetesen nem egy különálló időmérő rendszert, hanem az eleink által használt kalendáriumi időmérést értjük. Nyilvánvalóan az így kialakult - a természet és a mindennapi élet által diktált ritmusra épülő - korabeli időszámítás egyben az Arvisura időszámítása is.

Az évenkénti holdtölte számítást Ordoszban és Magyarkán, a Nagy-Süán ünnepélyeken határozták meg, a mindenkori havazás beindulását figyelembe véve. Ezt pedig a csillagok járása döntötte el.
Egy medvetoros év 12 holdtöltési hónap azaz holdhónapból állott és a kézművesek havából, amelyben minden 4 évben 1 tárkány-napot tartottak és minden 100 évben, a legakalmasabb időben a Nagyszala napot. Így a csillagászati babiloni év a holdegyenlítő szerepénél fogva helyrebillent. A Névadó feljegyzések 365 napot tartottak nyilván, míg minde negyedik évben volt a tárkányok vizsganapja és ezt minden alkalommal megünnepelték. Minden 100 évben a beavatottak tartottak Nagyszala napot, és ekkor a medvetoros év nem 365 illetve 366 nap volt, hanem 367 nap. Amíg eleinte, a Hold hozzánk csapódásáig 360 nap jelentett 1-1 tűzszerzési évet, ez a beavatottak szerint fokozatosan emelkedett később 365 napra, sőt 4 évenként a tárkány képzősök napjával 366 napra egyenlítődött ki. Minden 100 évben, a Nagyszala napjával 367-re emelkedett a napok száma, s ilyenkor helyreállt az állatkép szerinti Világhónap rendje, amely minden 2160 évben változott. Joli-Tórem, azaz Földanyánk forgása a nagy Mindendségen egyenletessé vált.

Az alábbi táblázatban egymás mellett szerepelnek a korabeli időszámítás és a még ma is használatos, de a középkorban kialakult, úgynevezett katolikus naptár hónapjai. Érdekesség, hogy az Arvisura által feljegyzett korabeli naptárrendszer nem követi szigorúan a modern naptári hónapokat.

Arvisura	Katolikus	Modern
Medvetor hava	Boldogasszony hava	Január
Szarvastor hava	Böjtelő hava	Február
Bölénytor (Fák hava)	Böjtmás hava	Március
Báránytor(Rügyezés hava)	Szent György hava	Április
Borjútor (Virágzó élet)	Pünkösd hava	Május
Gödölyetor (Eper hava)	Szent István hava	Június
Tehéntor (Aratás hava)	Szent Jakab hava	Július
Aranyasszony(Bőség hava)	Kisasszony hava	Augusztus
Tigris (Almaszüret)	Szent Mihály hava	Szeptember
Oroszlán (Szüretelés)
Halak (Begyűjtés hava)	Mindszentek hava	Október
Disznótor hava	Szent András hava	November
Istenfiak hava (Tárkányok)	Karácsony hava	December

A FÉRAN naptár
A FÉRAN naptár egy jellegzetesen egyértelmű, ősi névadási-ciklus rendszer. Ez az ősi Melegvizek Birodalmának 8-as szaporodási rendszerén alapult.

Rövid története:
A Kr. előtti 48 ezer évtől fejlődő, 63 ezer névből készült, napi 24 nevet tartalmazó névadó naptár Ataisz elsüllyedése (Kr.e. 5038) után, Kr.e. 3970-ben újíttatott fel először. A 24 Hun Törzsszövetség 4 000-es Nagyszalája, az úgynevezett Havaruti Nagyszala határozata alapján a napi 24 nevet tartalmazó FÉRAN-ból a napi 4 férfi és női nevet tartalmazó FÉRAN megküldendő a Melegvizek Birodalmának Tardosi és Pilisi Szentélyébe és ezen szetnélyek alsó világába helyezendő el. Ezzel a Melegvizek Birodalma jogot nyert arra, hogy veszélyeztetése esetén összehívhassa a 24 Hun Törzsszövetségi Nagyszalát, hogy döntsön a neveket viselők biztonságáról.

Amíg az Élet-templomában lévő "Piros" és "Sárga" könyvekben az összes FÉRAN, azaz férfiak és nők nevei szerepelnek, addig a Melegvizek Birodalmában a férfiak és nők neveinek könyvei csupán 12-12 nevet tartalmaztak, mivel a 24 Hun Törzsszövetség keretein belül a Jász síkságon Kr.e. 4020-tól Kr.u. 1625-ig 12 törzs telepedett meg újból.

A FÉRAN értelmezéshez hozzátartozik még az egy-, két-, három- és négylelkű gyermek fogalma. Minden valószínűség szerint ebben a nagyszülőkben lezajló lelki változás, felfrissülés, lelki megújulás tükröződik, melyet egy utód, unoka életfolytatása idéz elő. Az újszülött emberkét annyi lelkűnek nevezték, ahány nagyszülője élt a születésekor. Természetesen az a gyermek újszülött volt az erősebb és jobban fejlett, melynek fejlődéséhez több szeretet sugárzott a nagyszülőktől. A sarjadzó fűszá, bimbócska jobban fejlődik a Nap sugaraitól.

A FÉRAN-ból történő névadás -különösen a kezdetekben- mindent elmondott a 24 Hun Törzsszövetség emberpalántáiról, miután minden törzsnek minden napra esett a törzsnél használatos nevekből egy-egy. Az ezoterikus világszemlélethez tartozik az is, hogy a nevek a mindennapi csillagállások szerint képződtek, miután a 24 hun törzsnek kezdetben egy nyelve volt, mely nyelv Agaba idejéből úz nyelvként ismeretes. Ez a nyelv nagyrészt azonos a mai magyar nyelvvel és a ragozó nyelvek családjába tartozik. Így önálló képzésekre is alkalmas. A nyelv ősisége, rendkívüli rugalmassága, annak ragozhatósága miatt meg lehetett határozni a gyermek nevét abban az esetben is, ha arra a napra csak egytagú név esett. Ugyanis a nevek is kifejezték, hogy hány lelkű a gyermek. Annyi magánhangzós szótagból állt, ahány nagyszülője élt a gyermek születésekor. Például, ha négy nagyszülője élt, de a születésnapján csak egytagú név szerepelt a FÉRAN-ban, a Giz esetén ragozással Gizeh, Gizel, majd további ragozással Gizella, majd végül Gizellácska név felelt meg az újszülött névadásának.

Így a FÉRAN névadásból mindig meg lehetett állapítani a gyermek törzsi hovatartozását, valamint azt, hogy az év melyik napján született, hány lelkű, továbbá a születése időpontjában milyen csillagok, bolygók hatása alatt állott, ezekből lehetett a gyermek tulajdonságaira is következtetni.