Roxton végső döntése

Köszönöm a sietségét,
oh az adrenalin h csillapitja éhségem

de a többiek sosem tudhatják
különösen az én édes Maegueritem

Kérdezem magamtól, Lord Roxton
Mivé lettél?

Minden amit válaszol az én vérengző mosolyom

Hogyan is tudhatná hogy belémmart a vadállat

a vágy vadállata, elvágyódni erről az elhagyatott fennsikról

Nem akarom h a többiek tudják, zokogok és imátkozom h elmehessek

De hamarosan véget ér, mert megtaláltam az egyetlen utat

Egykoron , már hallottam hivó szavát

Mert, igen, végre megtaláltam kiszabadulásom kulcsát

Csöndben kell távoznom és nem szabad kétségeket ébresztenem

Tudod nem találnék megértésre,
mindannyian azt hinnék h örült vagyok

Megcsókolom igaz szerelmemet, Margueritet,
és Isten bocsánatát kérem, mert ez
az amit tennem kell

Természetesen biztos vagyok abban h a kihivom nagyon hamar rá fog jönni

Hogy a bájitala a birtokomban van

De tudom h 1 nap mindannyian megértik majd

Mikor végső nyugalomra hajtom fejem,
Mennyei képzetekkel a fejemben

Látom már h barátaim nevetnek és viccelődnek,
és búcsút intenek nekem a fennsikon

Mindannyian hiányozni fogtok
de várjátok ki még ismét együtt leszünk

Addig is legyetek bátrak
és küzdjetek életetekért

és legyetek erősebbek mint én

és ezzel végő búcsút veszek tőletek......