Azon gondolkoztam, hogy feladom az eddigi elveimet.

Megtettem.

Döntöttem.

Festünk.

Sosem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz egy lakott lakást kifesteni, és igazából, ahogy tegnap kipakoltam a konyhaszekrényből rájöttem, hogy mennyi mindenem van, és én még új tányérkészletet, esetleg pohárkészletet szetettem volna venni. Mondván semmiből sem elég. Persze azért mégnem fogok megválni a nutellás- vagy mustárospoharaktól, mert azokat nagyon szeretem, de annyira klassz vizespoharak is vannak már, és persze olyan jó akciók, de most ahogy elnéztem a készleteimet, amit kiszedtem a szekrényekből...hát elgondolkodtam...

...namármost azon is, hogy a múlt héten festékért rohangásztunk és a Praktikerben rátaláltam álmaim konyhaszínére. Mandarin. Nekem nagyon bejött a szín. Nézegettem az éde kis öt literes festéket, aztán jött a csalódás, mert feltünt egy dátum. A lejárat dátuma: 2007. 06. hó - héééé...álljunk csak meg egy kicsit...2008. áprilisa van...nem ettem meszet, hogy lejárt festéket vegyek...a szép álomszín visszavándorolt a polcra. Ám a nagy szám ezt nem hagyta figylemen kívül és kíméletlenül jeleztem felháborodásomat az illetékes osztályon dolgozó kopasz pasinak, akit nem is igen érdekelt a mondandóm. Szöget ütött a fejembe, hogy bele kellene vésni nem éppen jószándékú szövegem a vásárlók könyvébe, de amikor fizettem már nem érdekelt semmi, csak az, hogy mégis honnan fogok ilyen vagy ilyesmi színű falfestéket szerezni.

Még jó, hogy léteznek más festékboltok is, ami persze már vasárnap nincs nyitva, hiszen csak én vagyok olyan, hogy nekem vasárnap jut eszembe tapétát, ragasztót, falfestéket venni. Eljött az én napom a hétfő.

Besétáltunk a festékboltba és megtaláltam a színem, ez világosabb, mint a mandarinszín, és itt flamenco-nak hívják, de kit érdekel, nekem bejött és van és az a lényeg, igaz kemény 50,- Ft-tal lett drágább, de ugyebár ez csekély összeg.

Elmentünk a TTL-be is, mert tapéta is kell. Gyönyörűt vettünk, mondom én - de amikor apám meglátta, megkérdezte, hogy komolyan gondolom ezt a meggyleves színű tapétát - naná, persze, ez így lesz szép, hiszen a világos bútor színét igazán úgy adja vissza. Természetesen hozzáteszem, hogy szegőt csak kedves kis tulipánosat lehetett kapni, de abból köszöntem inkább nem kértem. Végül is nekem lett igazam, mert rendeltek a miskolci áruházból egy másikat, ami nem éppen az, ami a kiállíott minta, de azért nekem tetszett.

Nos, egyelőre itt tartunk, meg ott, hogy totál kupi van a lakásban, és lassan már önmagam sem találom, talán valamelyik polcra tettem...hol vagyok?

Ja, még egy utózenge: ma már kibortottam szegény virágomat is, mármint a cserépből...csodásan mutatott az ágyneműn...

2008. április 17.