Ma van a költészet napja, mint minden évben április 11-én és József Attila nevéhez fűződik.

Erről a napról mindenkinek más jut eszébe, de egy biztos, hogy a költő nagyságát el kell ismerni,
mely magasszintű, mély verseiben látható.

Magam részéről igencsak keveset tudok a költő személyiségéről, életéről és be kell, hogy valljam a költészetéről is.
Néha egy kötete a kezembe akad a könyvtár porosodó polcáról, akkor belelapozok...megérintenek a verssorok, elmélyedve olvasom őket, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve mégis visszateszem a polcra és egy másik könyvet választok.
Nem élek a versei, tanításai alapján, mégis valahogy vonz az általa képviselt irodalom.

Vannak versei, gondolatai, melyek mélyen belopták magukat a szívembe és ma is szívesen olvasom őket,
most megosztom Veletek.

József Attila: Tedd a kezed

Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.

Úgy őrzizz, mint
ki gyilkolna
mintha éltem,
élted volna.

Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.

József Attila: Sok gondom közt

Sok gondom közt veled vesződöm
bóbiskós szántón mérgelődöm
s harmatos, dobogó dombokon
szememre húzom kalapom.

Hosszúkat lépek keserülvén
legeltető borjak közt ülvén
orrocskájuk is téged idéz
s rózsás csülkökkel szívembe lépsz.

Zsákom rádobom a bokorra,
bottal ütök a virágokra,
ordítok, ha szól a billegő,
a folyóig szenved a mező.

Ha kerülsz, ne kerülj el messze,
köténykéd lennék, ne tépj össze,
dalocskád lennék, ne hallgass el,
kenyérkéd leszek, ne taposs el.

2008. április 11.