BLOG : ...azt hiszem, hogy... |
...azt hiszem, hogy...
gaby 2008.06.10. 10:58
Igen, a magány mindig magány marad, mely a nyitott tenyéren is ott folyik apró kis medrekben. Lehet így is élni. Magamra csukom színtelen kagylóhéjam. Jó a csend, a béke, mely ebben a zárt világban körbeölel, igaz néha hideg, mint egy csillogó hótakaró, mégis puha...ahogy ráhajtom fejem érzem a roppanást, ami igazi csodával tölt el...közben a tavaszi, meleg napsütésre gondolok...itt nincs az, csak sötétség, mely betölti az egész kagyló belsejét...halvány mosoly jelenik meg arcomon, majd egy vonallá válik, s csendesen tovaoson egy másik mit sem sejtő látomás, érzés felé...
...hiába...a napsugár vékonyka csíkja nem tud áthatolni eme páncél felett...csend van, metsző csend, s foglya vagyok minden érzésnek, mely bilincsbe veri ütemesen zakatoló énem egy részét, vörös testét...
...némán hallgatok, figyelem a környezetem zsongó, pergő rezdülését...nem veszem át a ritmust, már nem tudom átvenni...szeretek itt lenni, ez az igazi énem, az igazi otthonom...már nem mozdulok, a kagyló végleg bezáródott...
2008. április 04.
|