A jelentéktelen
gaby 2006.11.29. 22:02
Most fényes vagyok, és ezüstösen csillogó.
A Nap sugara szelíden süt rám. Az asztalon pihenek, és a fények is gyengéden ölelnek. Igaz a redőnyt egy kicsit lejjebb engedte, de így a félhomályban is jól érzem magam. Nem szeretem a sötétet. Sajnos volt benne részem. Az irodában ott hideg volt, sosem sütött rám a Nap, pedig szerettem volna, de még mennyire. Zöld asztalterítő kényelmes, és puha. Kinyújtózkodom egy kicsit. Milyen jól érzem itt magam. Forgat egy kicsit. Olvassa a lapot, miközben az ujjával megsimogat. Engem. De jó! Szeret. Legalábbis azt hiszem...úgy gondolom. Kapaszkodom a lap szélébe. Összehajt, és a borítékba tesz. Mosolyog! Már tudom, nem fog bántani, nem dob el, sem a fiók mélyére, sem a szemetesbe, pedig én csak egy jelentéktelen gémkapocs vagyok.
2006. október 31.
|