Nézek ki az ablakon
furcsa mosoly ül arcomon.
Gonosznak hisz minden képzelet
megkérdőjelezik tettemet.

A lelkembe senki se lát,
csak egy igaz jóbarát.
Ki nem vádol, inkább hallgat
majd csendesen mondja hibáimat.

Felnyitja rózsaszín szemem,
s fogja remegő két kezem.
Szavai gyengéden átölelnek
vállára gördülnek át a terhek.

Szememből, ha könny folyik
nyújt egy illatos papírzsepit.
Nem fagy meg körörtte a levegő
hisz' Ő egy igazi rejtőzködő.

Kedves Igaz Jóbarát
köszönönöm, hogy mellém álltál.
Szavaid sokat jelntettek nekem
tudom összerakhatom újra életem.

Fájó magányomat enyhíti az idő,
mely gyorsan telik, mint az esztendő.
Tudom Te mindig itt leszel mellettem
s figyeled, óvod suta léptem.

S, ha majd neked kell a vállam,
hogy terhedet én vigyázzam,
megtalálsz engem bárhol,
hisz' az ablakodon én vagyok a mosoly.