bocsáss meg vétkemért!
2006.12.11. 11:08
Rabságban élni oly nehéz, de lelkem édes rabsága ez az érzés. Bocsáss meg, ha vétettem bánatomban megszakad szívem. Fájdalmas magányommal elbújnék egy kis szigeten, ahol Nap fénye sincsen. Szürke, mély verem lenne ágyam fekete, göröngyös föld a párnám, s ha elnyerném bocsánatod, akkor a Napsugár ismét rám ragyog. Kérlek bocsáss meg vétkemért szeress úgy, mint a boldogság küszöbén.
|