Édesanyámnak
2006.12.11. 10:32
Álmosan nyújtózik a reggel jó volna még az öledbe bújni egyszer.
Újra kislány lennék, az a csacska szaladnék ölelő karjaidba. Megfésülnéd szőke fürtjeim piros arcomról törölnéd könnyeim. Bekötöznéd vérző sebem, s nyugtatnád fájó szívem. Keltkalács illata járná be a konyhát fáradt arcodon látnám a Nap mosolyát. Este mesélnél az ágyam szélén ülve, s én már nem félnék a koromsötétbe.
Drága Édesanyám megcsókolom mindkét értem fáradó kezed, s cserfes kislányodként ölellek téged. Hozzon e nap örök boldogságot, miközbe virágpaplanba bugyolálom az egész világot.
Szeged, 2006. május 07.
|