Hát hogy a fenébe ne... 7-től 77 évesig tombolt a szabadtér közönsége.

Parkoló nuku, gyaloglás doszt. Persze majdnem elkéstünk, de csak bejutottunk. És nem is tudom, hogy mikor kezdődött, mert elbeszélgettük az időt. Szóval feltételezem, hogy pontosan kezdődött a koncert profihoz méltóan.

Fenyő Miklós és a Fenyőgyöngye zenekara immár hagyományos (hisz az első 1997-ben volt) nyárvégi margitszigeti koncertje indult be a Kőkorszak jegyében. Erre ugyan nem tudom mi szükség volt, de ha már dilizünk akkor dilizzünk nagyon, adjunk valami "theme park" jelleget a dolognak. Bőven eladta magát a zene, a kőkorszak csak ráadás. (meg a táncosok is, akik nem kigyúrt-kikent-kifent-agyonratáncoltammmagam-és-énvagyokalegjobb stílusú rockisok voltak, hanem emberek, természetesek, és nagyon jól érezték magukat).

Közben persze Miki átvezető szövegeivel színesítette, magyarázta a műsort, hogy mikor melyik szám jön, illetve miért az. Sajnos a közönséget nem látta, és ezt többször is felemlegette a világosítóknak, úgyhogy néha engedtek kérésének és a közönséget világosították be, hogy Miki is lássa őket, ne csak a hangjukat hallja. Bár néha a hangjukat sem hallotta, ezért sok esetben többszöri próbálkozásra volt csak elégedett a közönség hangjával. Folyamatosan kérte a biztatást a közönségtől, amire nem is volt szükség, hisz minden számot dörgő tapssal jutalmaztak. Lent állva azért sokkal jobb volt a helyzet, hiszen aki a közönségben volt az láthatta, hogy nem igazán bírtak az emberek a fenekükön ülni, dehát nem is lehetett. Az egész társaság hullámzott, csak azért nem ugrottak fel táncolni, mert az előttük ülő nyakába estek volna.

Az első félóra után hívta fel első vendégét, akit kisgyerekkora óta ismert, és figyelemmel kísérte a köztudatba lépését. Marót Viki és a Nova Kultúra zenekar jött a színpadra és hagyott Mikinek egy kis lélegzetvételnyi időt, no meg hogy át is öltözhessen. Hallhattuk a zenekar buliját, valamint bemutatták a zenekart. Mint kiderült a Nova Kultúra zenekar egy hagyományőrző együttes aki szereti a régi dalokat feldolgozni, újjáalakítani. És nem is rosszul csinálták. Érdekes, hogy hagyományőrzőnek eddig csak olyan zenekart neveztek aki az évszázados hagyományokat őrizte. Azonban valóban a 60-as évek zenéje mára már a hagyományőrzés kategóriába tartozik.
Volt még egy kis “Dúdolt” duett is Mikivel. Mindez amellett, hogy a buli szerves folytatása volt, tehát a közönség nem pihent, a Fenyőgyöngye zenekarnak is kicsi szusszanást jelentett.
Aztán ment tovább a Nagy Fenyő buli. Elhangzott nagyon sok minden, a “Tranzisztorkor hajnalán”-tól kezdve a “Dzsungel rock and roll”, “Tutti Frutti”, “Utcabál” és a többi és a többi… Volt miből válogatni, hiszem Fenyő Miklós több mint 200 dalt szerzett pályafutása során magának, támogatott zenekarainak, felfedezettjeinek. Nem csak a saját slágereit játszotta hanem azokat a dalait is amiket mások vittek sikerre, pl “Jó az álmodozás” Szanditól, a “Bambina” vagy a “Csao Marina”.
A közönség majdnem teljesen törzsközönségnek minősült, hiszen Miki egy rögtönzött közvéleménykutatást végzett, mely szerint majd mindenki itt volt tavaly, tavalyelőtt, és jön jövőre is. És még néhány évig, hiszen tényleg 77 éves nénikék is ugyanúgy buliztak, mint a 7 éves gyerekek az első sorban vagy a színpad lépcsőin.

És az este nosztalgia fénypontja: az ős Hungária. Harmincöt éve játszottak utoljára együtt színpadon. Csomós Péter (gitár), Matlakovszky Miklós (basszusgitár), Klein László, Tóth József (dob), mint “nyugdíjaszenekar” olyan bulit nyomott amit mai fiatalok is megirigyelhetnének. Volt közülük a külföldről csak ezért a koncertért jött haza, de ez lehet, hogy csak helyi pletyka volt. “Koncert a Marsról” és társaik, ezekre ma már nem is emlékeznek az emberek, pedig ez is volt. A mai magyar házibulik himnusza, a “Csavard fel a szőnyeget” is ennek a formációnak az eredménye, és bár a hivatalos zsűri eltanácsolta őket a Ki Mit Tud?-on, a közönség szavazatait igencsak megszerezték… Ez is már csak a történelemkönyvek lapjain lévő sztori. A dal viszont örök.
Aztán “Made in Hungária”, meg “Duna parti randevú”, kis daltanulással egybekötve. “Csókkirály” már a vége felé, együtténekléssel, “Hotel Menthol”, “Várni rád…” meg szokásos köszönet a csodálatos közönségnek. “Csók a családnak” meg egy kis limbózás a közönséggel, és végül még egy kis rockibuli, sótöréssel, lábtörléssel, aztán jó éjszakát.

Persze, hogy nem lehet egy koncertet befejezni, csak úgy, különösen egy ilyen felfűtött hangulatú több órás bulit. (Shake baby, shake!) Csak visszakövetelte a közönség Fenyőt és gyöngyeit a színpadra immár az árokban állva, hogy egy érintést, egy autogrammot elcsípjenek, vagy egy csokor virágot át tudjanak adni szeretett művészüknek. No meg még egy “Csókkirály”-ért. Az egyik lelkes (és picit már emelkedett hanguatban lévő) rajongó néhány taktus erejéig még a pódiumra is feljutott a biztonságiak éberségét kijátszva, de alig pár másodperc múlva már le is támogatták a “renitens” nézőt. A rendezők dicséretére mondva, mindezt teljesen korrektül, emberi módon csinálták, balhé nélkül.

Jó, majd háromórás buli volt, és Fenyő Miklós keményen végigizzadta, de bírta végig. Mi az hogy bírta! Mintha az elmúlt 30 évben csak a mai estére gyúrt volna. A kísérő táncosok, a Jampi Angyalok is keményen végigtáncolták az estét, köszönet nekik is. A 3500 ember aki ott volt megkapta az esti adagját egy profi művésztől aki tudja hogy mi kell a közönségének, és úgy adja elő, hogy nem lehet kivonni magunkat a hatása alól.

Szép volt Miki!

Sir Oesh

[2005.08.28.]