|
Inu és Kago
Bogee 2005.10.10. 17:07
 Kagome korán kelt fel aznap:
- Húúúúú, de jó……öööööö…..vagyis nem……
Körbenézett és megszólalt:
- Azt hittem, hogy otthon vagyok……
Kagome kiment a barlangból és lenézett a sziklaszirtről:
Inuyasha és Kagome
Kagome korán kelt fel aznap:
- Húúúúú, de jó……öööööö…..vagyis nem……
Körbenézett és megszólalt:
- Azt hittem, hogy otthon vagyok……
Kagome kiment a barlangból és lenézett a sziklaszirtről:
- Jesszus! Inuyasha már megint hova hozott minket? Már el is felejtettem, hogy hol vagyunk!
Ekkor feltűnt neki valami:
- Inuyasha? Vajon mit csinál?
Kagome elindult a hanyou felé, aki kint állt egy kiálló sziklán és nézett a semmibe. Kagome megállt egy szikla mögött és figyelte a fiút:
- Vajon min jár az esze?
- Kagome!
A lány összerezzent mikor a fiú megszólította:
- Gyere ide! Tudom, hogy ott állsz a szikla mögött!
Kagome kilépett a rejtekhelyéről és odament Inuyashához:
- Inuyasha, mit csinálsz itt ilyenkor?
A fiú nem nézett fel Kagoméra, de megszólalt:
- Csak gondolkoztam!
- És min?
- Hát sok mindenen………Kagome!?
A lány azonban nem válaszolt, ezért Inuyasha ránézett:
- Kagome?
- Inuyasha nézd milyen szép!
- Micsoda?
Kagome megfogta a hanyou füleit és megfordította a fiú fejét:
- Kagome mit nézzek?
- JAJ istenem! Hát a napfelkeltét!
- Minek? Ugyanolyan mint máskor….
- Jaj Inuyasha benned egy csepp romantika sincs!
- Hogy mi? Romantika????? Kagome te beverted a fejed?
- Nem, csak megmondtam, hogy te-te……
Kagome szeméből folyni kezdtek a könnyek:
- Te annyira vagy romantikus, mint egy fadarab, de szerintem még az is jobb!
- Kagome ugye most nem sírsz?
- De igenis sírok!
- K-kagome……
- Hagyjál békén!
Kagome elfordult a hanyoutól, de nem ment el. Inuyasha ránézett a lányra:
„Nem akartam megbántani! De mit tehetnék? Tudom már!”
- Kagome….
- Hagyál!
- Csak mondani akarok valamit!
- Mit?
- Maradj itt egy kicsit mindjárt jövök! Rendben?
- Igen, de min……
Be se tudta fejezni, Inuyasha már el is tűnt mellőle.
Kagome ott maradt a sziklán és várt. A fiú nem jött vissza. Közben a többiek felkeltek. Sango hamar megtalálta Kagomét és leült mellé:
- Jó reggelt Kagome! Te mit keresel itt?
- Szia Sango! Inuyashát várom, de már jó régen elment!
Eközben Inuyasha már ott volt és a lányokat figyelte, persze messziről. Nem mert odamenni Kagoméhoz, amíg Sango ott volt. Eközben Inuyasha háta mögött feltűnt Miroku:
- Jó reggelt Inuyasha! Hát te mit csinálsz?
- Mi, hogy? Ja szia Miroku! Éppen a lányokat figyeltem, mert……..
Ekkor Miroku meglátta a virágokat a hanyounál:
- Inuyasha! Azokat a virágokat Kagoménak hoztad?
- És, ha igen? Akkor mi van?
- Jól van na!- itt összehúzta a szemét .- Szóval neki. És megmondod, neki, hogy szereted?
- Nem szeretem Kagomét!
- Én nem úgy látom!
- Ööööööö…..hát……
- Szóval? Szereted vagy nem?
- Miroku! NEM szeretem!
- Én meg nem hiszem el!
- Miroku mért mit mondjak erre? Jobb lenne, ha tudnád, hogy szeretem?
- Igen!
- De nem szeretem! És azt se fogom elmondani, hogy levegőt se tudok venni, ha ő nincs ott. Meg, hogy nincs erőm nélküle, csak benne bízok meg és, hogy muszáj, hogy velem legyen, mert akkor én-én……..Hupsz!
- Na végre bevallottad!
- NEM!
- Sziasztok fiúk!
Mirokuék mögött megjelent Sango és Kagome. Inuyasha ránézett Kagoméra és hirtelen elugrott onnan:
- Hát ennek meg mi baja?
- Ööööö Sango ezt nem itt fogom elmondani! Kagome!
- Igen?
- Szerintem keresd meg Inuyashát, mondani akar valamit!
Ekkor egy kődarab repült Miroku felé és Inuyasha hangját lehetett hallani:
- NEM!
Ekkor kijött a barlangból Shippo:
- Jó reggelt mindenkinek!
- Jó reggelt Shippo!
Kagome ekkor a többiekhez fordult mosolyogva:
- Eljön velem valaki az erdőbe valami élelmet keresni?
- Én Mirokuval szeretnék beszélni!
- Én meg Sangoval!
- Én megyek…..
Shippo elindult a lány felé, de Miroku megfogta a farkát:
- Nem! Shippo velünk akar jönni és Kirara!
Nézett a szerzetes a lány felé induló démonra:
- Akkor mehetek egyedül!
- Ugyan! Inuyasha ott van!
- Én nem állok szóba Inuyashával!
Kagome felhúzta az orrát és elindult. Lemászott a szikláról és eltűnt az erdőben. Inuyasha a fákon ugrálva követte, persze tisztes távolságból. Mikor Kagome megállt az egyik bokornál, Inuyasha az egyik faágon ülve figyelte. Kagome magába morgott:
- Hát ezt nem hiszem el! Mért nem értik meg, hogy én és Inuyasha két külön ember vagyunk és csak barátok?! És Inuyasha is milyen volt reggel?! Bárcsak egy kicsit több romantika lenne benne! Tényleg, ha most kimondanám azt a szót akkor Inuyasha lefejelné a földet? Egy próbát megér, hisz a hangját úgyis meg lehet hallani! Fekszik…..
Ekkor Inuyasha leesett a fáról egyenesen Kagome lába elé:
- Inuyasha?
- Ezt most mért kellett?
Inuyasha felpattant Kagome szemei meg elkeredtek:
- I-Inuyasha……..
- Mi van?
- Mért szedtél virágot?
Inuyasha a kezében lévő virágcsokorra nézett:
- Hát…….ööööööö……..neked…….
- Nekem????
- Igen! Mert reggel bunkón viselkedtem veled…….
Inuyasha odanyújtotta a virágokat, Kagome meg elpirult:
- Köszönöm…….
Kagome odahajolt a fiúhoz és adott neki egy puszit.
Inuyasha nem tudott megszólalni. Kagome ezt észre vette és nézni kezdte a fiút mosolyogva. Inuyasha nagyon zavarban volt, nem tudott mit tenni:
„Kagome puszit adott volna? Ugye nem?! És én meg nem vörösödtem el?! Jaj de igen! Ez mit akar jelenteni? Csak nem azt, hogy szeretem?! Ugye nem, hisz én Kikiyot szeretem! Vagy már nem? Lehet, hogy megszerettem Kagomét? Lehet…………”
- Inuyasha……
- Igen?
- Megkérhetlek arra, hogy ha beszélünk akkor nézz a szemembe?
Inuyasha felnézett a lány arcára és egyenesen bele a barna szemekbe:
- Kagome én….ööööööööö……..
- Igen?
- Ööööööö
- Ez aztán bőbeszéd!
Kagome nevetni kezdtet, Inuyasha hallgatta a lány vidám nevetését, és ez őt is jókedvre derítette. Kagome abbahagyta a nevetést és megszólalt:
- Vissza kéne mennünk, nem?
- De igen!
Lassan visszamentek a többiekhez, miközben mentek Kagome énekelni kezdett Inuyasha pedig hallgatta. Miután Kagome befejezte Inuyasha megszólalt:
- Gyönyörű hangod van!
- A gyönyörű az elég nagy szó és nem rám vall. Nincsen nekem jó hangom.
- De igen, legalábbis szerintem az!
- Ha tetszik akkor köszönöm.
Eközben Mirokuék egy bokorból figyelve beszélgettek:
- Végre kezd valami kialakulni köztük……- szólalt meg Mirkou.
- Eddig is volt valami! Nem?
- Végülis igen, de most ez a valami sokkal szorosabb lett…
- Hát igen! Na szerintem menjünk vissza, mert nem fognak ott találni!
- Majd azt mondjuk, hogy együtt voltunk!
BUUM!!!! Sango fejbe vágta Mirokut:
- Soha!
- Jól van na, bocsánat!
Ők is elindultak visszafelé és előbb vissza is értek:
- Inuyasha, Kagome! Milyen későn értetek vissza, mi történt?
BUUM!!!! Sango ismét fejbe vágta Mirokut:
- Auuuu!!!!
- Megérdemled! Na hol voltatok?
- Kibékültünk!
- Ennek örülök!
Megreggeliztek, majd útnak indultak. Lassan leértek a hegyről és következett a következő nagy hegy. Ezen már Kagome is kiakadt:
- Jaj nem már! Mikor leérünk az egyik hegyről rögtön ott a másik és az mindig eggyel nagyobb!
Ekkor Inuyasha lépett mögé:
- Felvigyelek?
- Hogy? Ez nagyon megerőltetne téged!
- Dehogyis vagy, ha igen akkor szólok. Rendben?
Inuyasha meg se várta, amíg Kagome válaszol. A fiú hirtelen kézbe kapta a lányt és elindult vele a hegyteteje felé:
- Inuyasha, hogy-hogy nem a hátadon viszel?
- Mért? Ez így nem jó?
- De igen……
Kagome elpirult. Eközben Sangoék felültek Kirara hátára így követték a többieket. Ezzel a tempóval hamar felértek. A csúcson Inuyasha kifáradva rakta le Kagomét:
- Mondtam, hogy megerőltető lesz!
- Á, dehogyis!
Ám Inuyasha, ha nem ült volna le akkor összeesett volna. Kagome elmosolyodott:
- Megkérhetlek valamire titeket?- fordult oda a többiekhez Kagome.
- Persze!
- Rendben! Sango hoznál vizet? Miroku te gyógynövényeket megfázás ellen! Shippo valami élelmet!
- Rendben!
Mindhárman eltűntek. Inuyasha és Kagome kettesben maradtak. A lány leült Inuyasha mellé ás hozzábújt. Inuyasha megszeppenve nézte a lányt, majd a karjaiba zárta. Így ültek egy kis ideig, majd Kagome megszólalt:
- Inuyasha….
- Igen?
- Mit fogunk most csinálni?
- Mikor?
- Majd, ha megtaláljuk Narakut.
- Hát először is legyőzzük, és én meg teljesen szellem lehetek végre!
- Tényleg az akarsz lenni?
- Hát még szép! De miért?
- Mert én már láttalak szellemnek és, ha te az leszel, akkor mi soha többet nem látjuk egymást!
- Miért?
- Mert te gyilkolnál, és engem is biztosan megölnél!
- Mért gyilkolnák?
- Mert én még nem láttam jó szellemet, elég csak Sesshoumarura gondolnod.
Inuyasha elgondolkozott:
„Kagome lehet, hogy igazad van, de én nem ölnélek meg soha! Hisz szeretlek! Nem tennék ilyet még akkor sem, ha nem vagyok tudatomnál!”
- Kagome tévedsz!
- Miben?
- Én sosem ölnélek meg téged!
- De, ha az ékkő…….
- Semmi de! Én nem tudnálak megölni!
- Akkor jó!
Kagome még szorosabban odabújt a fiúhoz. Így ültek amíg vissza nem jöttek a többiek. Vagyis a többiek egy bokorból figyeltek:
- Vissza kéne mennünk, de, ha odamegyünk, akkor megzavarjuk őket!
- Igen ez a baj!
- Na mindegy menjünk!
Kiléptek a bokor mögül:
- Sziasztok!
Inuyasháék rájuk néztek:
- Sziasztok! Mi tartott ilyen sokáig?
- Nem találtunk meg majdnem mindent, sokat mentünk!
Kagome lassan elengedte Inuyashát és odalépett Mirokuhoz:
- Itt vannak a gyógynövények?
- Igen, tessék!
Kagome elvette a növényeket a szerzetestől és leült Sango mellé, hogy megfőzze:
- Mond csak Kagome!
- Mit?
- Mi történt köztetek?
- Semmi, csak beszélgettünk!
Kagome megfőzte a gyógynövényeket egy teába és mindenkinek adott belőle. Inuyasha miután megkapta a teáját elugrott a csapattól egy jó távoli pontra. Kagome elindult utána, mikor a közelébe ért meghallotta, hogy Inuyasha valamit mond:
- Kagome……….jaj, hogy is kezdhetnék hozzá.....
Kagome hallgatni kezdte a fiút, ám egyszer Kagome neve helyet mást mondott:
- Kikiyo….. vajon most hol lehetsz?
Kagome kezéből kiesett a tea és a bögre darabokra tört. Inuyasha hirtelen megfordult:
- Ki van itt?
Kagome odalépett a fiú elé:
- Kagome? M-mit keresel itt?
Kagome szemeiből folyni kezdtek a könnyek. Inuyasha odament a lányhoz:
- Kagome……
- Hagyj békén!
Kagome megfordult és elrohant ám mielőtt ezt megtette volna még vissza szólt:
- Pedig már azt hittem végre valami kialakult köztünk!
És a lány eltűnt a fák és sziklák között. Inuyasha sokáig nézte azt a pontot ahol a lány eltűnt, majd visszament a többiekhez:
- Inuyasha Kagomét hol hagytad?
- Nem jött vissza?
- Mért jött volna, hisz utánad ment! Ugye nem?
- Mi van?
- Ugye nem vesztetek össze?
- Hát……..
- Mit tettél már megint?
- Kiejtettem a számon Kikiyo nevét.
Kagome eközben futott tovább, majd hirtelen megállt:
- Inuyasha……… Pedig végre azt hittem elfelejtetted őt.
Kagome szemeiből a földre csöpögtek a könnyei, majd a lány felnézett az égre:
- Inuyasha………
Eközben a hanyou is az eget nézte:
- Kagome………
Ekkor Kagome mögött hirtelen mozogni kezdett valami és előjött a bokorból:
- Naraku?!
- Igen én vagyok!
- Mit keresel itt?
- Érted jöttem!
Naraku megfogta a lány kezét és elvitte magával. Miközben repültek, Naraku nem szorította Kagome kezeit, aki nem szólt és nem is sikított:
- Naraku!
- Mi akarsz?
- Meg fogsz ölni?
- Hát ez a célom, de csak, ah Inuyasha is ott van.
- Akkor inkább ölj meg most!
- Minek?
- Mert meg akarok halni.
Naraku ránézett a lányra és földet értek:
- Miért?
- Semmi közöd nincs hozzá, de el akarom felejteni a múltat, de mivel azt nem lehet, inkább ölj meg!
- A múltat el lehet felejteni, ha akarod és megölni nem így akarlak. Hisz abba semmi élvezet nem lenne, ha te akarod.
- Hogy felejthetném el örökre Inuyashát?
- Könnyen, de ahhoz engem kell szolgálnod!
- Azt nem akarom!
- Akkor nem segíthetek, most pedig menjünk tovább.
- Várj, ugye, ha téged szolgállak, akkor elfelejthetem Inuyashát?
- Igen.
Kagome sóhajtott egyet:
- Rendben.
Naraku mosolyogni kezdett. Kinyújtotta a kezét és megfogta Kagome fejét. Ekkor Kagoméban minden emlék eltűnt és csak Narakut látta maga előtt, majd hirtelen elájult.
Eközben Inuyasháéknál:
- Hol lehet már Kagome?
- Inuyasha feküdj le, majd visszajön!
- NEM……Ez Naraku szaga!
Erre mindenki felállt:
- Hol?
- Csak itt volt és ………..elvitte Kagomét!
Mindenki azonnal összeszedte magát és Narakuék után indultak.
Eközben Kagome kinyitotta a szemeit:
- Hol vagyok?
- A palotámban…..
Kagome körbenézett és az ablaknál meglátta Narakut:
- Rendben és ki vagyok?
- Kagome a neved és az én szolgám vagy!
- A szolgád?
- Igen!
Kagome fel akart állni, de észre vette, hogy nincs rajta ruha:
- Hol van a ruhám?
- Ott az ágy mellett.
Kagome felöltözött és Naraku mellé lépett:
- Mi történt velem?
- Ez egy hosszú történet……
- Nem baj, meséld el!
- Rendben!
Naraku mesélni kezdett persze nem az igazságot.
Eközben Inuyasháék nagyon siettek. És ahogy mentek, átmentek valami kapun. Inuyasha megszólalt:
- Vigyázzatok Naraku a közelben van!
Ám senki nem válaszolt. Inuyasha megfordult egy faluban volt és Mirokuék nem voltak mögött:
- Miroku! Sango! Shippo! Kirara!
Ekkor megjelent egy öreg és egy fiatal nő:
- Kaede? Kikiyo?
- Igen mi vagyunk! Hol voltál eddig?
- Ezt, hogy érted?
- Már mindenhol kerestünk!
Kikiyo odament a hanyouhoz és megcsókolta:
- K-ki-kikiyo…….
Inuyasha elvált a nőtől:
- Hol van Kagome?
- Kicsoda?
- Hát Kagome! Aki pontosan úgy nézz ki, mint te Kikiyo!
- Nem tudom miről beszélsz, mi csak egy Kagomét ismerünk, de ő se hasonlít rám!
- De……mindjárt jövök!
Inuyasha elindult a kút felé. Mikor odaért nagy meglepetés fogadta. A kutat majdnem teljesen benőtte a gaz. Inuyasha meglepődve állt ott, majd feltűnt mögötte Kikiyo:
- Mit keresel itt Inuyasha? Minek jöttél ide?
- Vasromboló lélekrabló!
A gaz eltűnt a kúttól és Inuyasha beleugrott. Hamar földet ért, de nem történt semmi. Kikiyo belenézett a kútba:
- Inuyasha mit csinálsz?
A hanyou szomorúan kiugrott:
- Semmit…… Mond csak Kikiyo, mióta vagyok itt?
- Ezt, hogy érted? Már lassan ötven éve, hogy együtt lakunk!
- Ötven éve? És mi van az ékkővel?
- Semmi, a faluban van, mint eddig.
- És te mitől vagy ilyen fiatal, hisz azt mondtad, hogy 50 éve lakunk együtt?!
- Hát az ékkő ad erőt nekem!
- És ki az ellenségünk, akitől a legjobban kell félnünk?
- Naraku és egy lány, akinek a neve……..Kagome.
- KAGOME????????
- Igen ő.
Inuyasha letérdelt a földre:
„Nem lehet! Nem lehet, hogy Kagome Narakut szolgálja! NEM! Én szeretem őt! Kagome szeretlek!!!! Most mi lesz? És hol vannak a többiek? Mi történhetett velük? Remélem jól vannak! Véget kell vennem ennek a rémálomnak! Kagome megmentelek!”
Ekkor sikítások hallatszottak a faluból. Inuyasha felpattant és Kikiyoval visszamentek. Mikor visszaértek mindenütt halott emberekből szellemek ettek. Inuyasha gyorsan megölte őket és épp egyhez tartott amikor valaki elé ugrott és megsebezte a hanyout.
Inuyasha a hasát fogva felnézett és meglátott egy lányt:
- K-ki v-vagy te?
A lány nem válaszolt csak nézte a fiút. Inuyasha végig nézte a lányt. A lány hosszú fekete haja, mintha selyem lenne úgy lobogott a szélben. Barnán csillogó szeme nem mutattak ki érzéseket. A ruhája is elég lenge volt. Egy szál selyem szoknya és egy top volt rajta. A ruhái feketék voltak akárcsak a haja és a körmei.
Inuyasha belenézett az ismeretlen szemébe és felismerte a csillogást még akkor is, ha nem voltak benne érzések:
- K-kagome?
A lány felfigyelt a névre, de még mindig nem szólt. Inuyasha mosolyogva felállt és elindult a lány felé:
- Kagome mi történik?
A lány hátrálni kezdett és felemelte a kezét:
- Pusztulj korcs!
Kagome előre nyújtotta a kezét és megszólalt:
„Hald meg szavamat, ó hatalmas nagy uram!
Irányísd te az utam!
Sötétségből hívlak téged, hald meg kérésem!
Kérlek, most segíts nekem!
ÁRNYSÁRKÁNY!”
Egy hatalmas sárkány jelent meg. Kagome felemelkedett a földről és felült a sárkányra:
- Támad meg a korcsot!
A sárkány megindult, Inuyasha a lányra nézett és rájött, hogy ez a lány nem az, akit ő szeretett:
- Kagome mi történt veled? És mért támadsz meg? Én nem akarlak és nem is tudnálak!
- Inuyasha segíts!
Kiáltott Kikiyo. Inuyasha odanézett, de ekkor Kagome sárkánya odébb dobta. Inuyasha felállt és elindult Kagome felé:
- Kagome……..
A lány megint támadt, de hiába Inuyasha mindig felállt és elindult felé. Egyszer Inuyasha kitért minden támadás elől és elérte Kagomét. Inuyasha megfogta a lány karját, akiben egy percre felvillant egy emlék:
- Mi ez? Mi történik velem és ki vagy te?
- Inuyasha vagyok, hát nem emlékszel?
- Nem emlékszik! Minden emlékét kitöröltem!- szólalt meg egy hang.
- Naraku nagyuram!
Kagome alól eltűnt a sárkány és ekkor megjelent Naraku. Inuyasha előrántotta a kardját:
- Mit tettél vele?
- Én csak azt amit ő kért!
- Mit kért?
- Azt, hogy töröljem ki az emlékeit rólad.
- Nem igaz!
- Ó, dehogynem!
- Mért akarta?
Ekkor Inuyashában felvillant a tegnap este:
- Kagome……..
- Hát igen!
- Naraku megfizetsz!
Inuyasha támadásba lendült, de Kagome az útját állta:
- Kagome állj odébb!
- Nem fog! A te kis barátnőd az én szolgám és az én szerelem is……….
- Kagome nem tenne ilyet soha!
- Úgy véled?
Naraku megfogta Kagome derekát és magához húzta. Naraku gyengéden megcsókolta a lányt, aki viszonozta a csókot. Inuyasha kezéből kiesett a kard:
- Kagome……
- Most már hiszel nekem? Kagome téged csak egy korcsnak tart.
Inuyasha szeméből folyni kezdtek a könnyek:
- Kagome……
Kagome erre felfigyelt, de ekkor Naraku megfogta:
- Kagome gyere menjünk haza!
A lány mosolyogva bólintott, majd még egy pillantást vetett Inuyasha felé és eltűnt Narakuval.
Inuyasha térdre ereszkedett és felordított:
- NARAKU MEGHALSZ!
Ekkor a fiú mellé odalépett Kikiyo:
- Mért fontos neked az a lány?
- Tudod Kikiyo ez egy hosszú történet, de ne foglalkozz vele! Inkább mond meg, hogy hol van Naraku palotája!
- Azt senki nem tudja!
- De hát akkor……
- De most tudom,hogy hol van, de bármikor eltűnhet onnan.
- Mutasd meg!
- Rendben, de előbb…..
Kikiyo megcsókolta a fiút, majd benyúlt a pólója alá:
- Kikiyo most hagy békén!
Eközben Naraku és Kagome visszaértek a palotába:
- Kagome van egy új ruha a szobádban, vedd fel és gyere át hozzám!
A lány bement a szobába és meglátta az igen merész ruhát. Levetkőzött és megfürdött, majd felvette az új ruháját és elindult Naraku szobája felé. Miközben ment, megállt a palota ablakánál, kinézett a lemenő napra és elgondolkozott:
„Vajon ki volt az a fiú, akivel ma találkoztam? Olyan jó lenne tudni! Mindegy nem foglalkozom vele! Csak az érdekelne, hogy mi történt velem mikor hozzám ért! Na mindegy, majd egyszer megtudom!”
Tovább ment, majd belépett Naraku szobájába:
- Itt vagyok!
- Rendben! Feküdj le az ágyra, rögtön jövök!
Kagome végig feküdt az ágyon ekkor megjelent Naraku is:
- Milyen jól áll ez a ruha!
- Köszönöm!
Naraku a lány mellé feküdt és elkezdte simogatni Kagomét. Persze ruhán keresztül.^^
Nemsokára azonban Kagome felült:
- Mi a baj Kagome?
- Mondj meg nekem valamit!
- Jó, de mit?
- Ki volt az a ”korcs”, akivel ma találkoztam?
- Ő, ahogy mondtad csak egy korcs, ne foglalkozz vele!
- De tudta a nevemet és én is azt éreztem, hogy ismerem őt! De az, lehetetlen ugye?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
