Leonard Cohen: Egy nőbolond halála
(Death Of A Ladies' Man)
(1978)

Emlék
(Memory)

emlékezeted
gyomrodban vár rám
ez képe szerelmünknek

A Kávéház
(The Café)

az asztalom szépsége
a tört márványtető
a barnahajú lány tíz asztallal odébb
gyere velem
beszélgessünk
szívtam hát beszélgethetnékem van

Egy nőbolond halála
(Death Of A Ladies' Man)

a férfiba, akire vágyott a nõ hálni járt a lélek
"sosem hittem -- mondta -- hogy ennyire szeretlek"
izmai renyhültek, stílusa elkopott rég
"elkéstem" -- szólt s letérdelt elé a szépség

"nem lesz többé ilyen arca egyetlen férfinak sem
nem érzek többé ily karokat harcban, szerelemben"
de erényei mind pusztító füstbe mentek
a nõ mindent magára vett mit szerelme elvesztett

e széles föld nagyura most õelõtte állt
Szent Ferenc verebének jóságról prédikált
a hölgy elküldte messze hitének strázsáját
"combjaim közt megleled a magány iskoláját"

egy soktükrű teremben a férfi orgiába vitte
méhének magzatát védelmébe vette
pengeéles kanálban táncolt a teste
a holdutak véres rítusát elvetette

a nõé lett a férfi keleti csodalelke
s a sötétség szívéből pénzrejtő alibije
elkobozta a szőke madonnát és miseborát
"minden az enyém, elfoglaltam agyad birtokát."

megpróbált küzdeni még a sínek mellett
"a vágy művészete halál, vissza nem térhet"
elvette kocsiját, sapkáját, nőfaló táncát
gúnyolta finom lelkét, proletár bajszát

amikor utoljára láttam a férfit szívta magába egyre
a női tudást de nővé nem vált õ mégse
mikor utoljára láttam a nőt egy ifjú gyerekkel élt
ki tért adott lelkének s élvezte testét

így ért véget a nagy eset de ki tudhatta előre
hogy mind kiürülünk s hideggé válunk tőle
olyan mintha holdra szállnánk vagy a csillagokba
ha túl messzire vágyunk nem is tudjuk hova

A rajz
(The Drawing)

még a hatalmas történelemnek is
harangozik hentes ruhája
bekúszik magányodban
hogy zendülésed meggyónja

Mónika távozott
(The Absence of Monica)

elment messze
a reggeli hajóval
túl ifjú volt hozzá a szívem
szél fúj a
pék háza felől
édesen égnek
nála a tüzek
nem fésülködik többé
velem szemben
nem látom többé
pulóverét a széken
a kéményből
hamvak lebbennek
Mónika
távollétében
szellemével töltöttem
reggelem
megfogtuk a csalánt
fájdalommentesen
egy húron vittem el
kenyerem
jövök megyek
szabad lettem

Régi napok
(The Old Days)

A legszebb nõ választott ki engem. Palotájában éltem. Állandóan zuhanyozott.
Haja természetes fénnyel ragyogott. Nem kellett neki egyéb, csak víz, fésű
és nap. Azt hiszem, ilyennek kell lennie a világnak. Isten veled, Kedvesem,
sorsom, hogy egyik palotából a másikba vándoroljak.
szerelem-nyomorban élek
most szerelem-nyomorban élek
szerelem-morzsákon élek
Szerény szerető vagyok, aki szerelem-morzsákon él. Nem nagy a házam, alig
több, mint egy kunyhó. Gyere, Te lédús lény, megérintheted
szerelem-morzsáimat.
Szokatlan élvezet. A szomszédban ritkán szól ének. Csak egy kis napfény
kell, igaz?
Mint a régi napokban. El kell, hogy mondjam a hölgynek, amikor a
szépségszalonból hazatér. El kell, hogy mondjam neki, hogy meglátogatott
valaki, aki rá emlékeztet.

A Nejem és én
(My Wife And I)

A Nejem és én szeretkeztünk ma délután. Elrejtettük homlokunkat a vágy fénye elől. Később megkérdezte: édes ízemet érezted-e? Igen, Kedves Társam. Este élvezettel néztem őt meztelenül, aztán ahogyan felvette flanel pizsamáját. Szorosan magamhoz öleltem, amíg el nem aludt. Aztán leoltottam a villanyt, óvatosan kiosontam a szobából és leszaladtam Hozzád.

Barátnőd
(Your Girl)

tedd valahová
támaszd a falhoz
meztelenül az ágyba
öltöztesd fel bálba
tégy néhány szót
a fejébe tégy némi pénzt
a kezébe
bizonyosodj meg
hogy máskor is eljöhet
testvér, õ kell neked!

(és beszélgetünk a jövőről
mikor női húsodat kitárod
és szépséged felvértez
ismét egy szívbátorságot

magányomnak elmondom
az együttlét perceit meggyónom
testedből aljas tudatlanságom
s az álmodó virrasztását feloldom)

A fénykép
(The Photograph)

Sötét Társam a százszorszépek között fényképez engem
Életem művészet
Csodálatos õ amikor mosolyog
Gyakrabban is mosolyoghatna
Egyforma a természetünk
Lusták vagyunk és elbűvölőek
Egy nap visszamegyünk Tennessee-be, a kis öbölbe
és ő egy 22-essel lelő engem
Csinálj egyet ebben a kalapban
Rengeteg filmünk van
Megtanítottam őt hogyan üdvözöljön egy férfit kora reggel
Ezek a dolgok elvesztek
mint a szent csarnok és az aranyvesszők
Arra kért hogy tanítsam meg őt ezekre
-- az elfelejtett módira ha még emlékszem
Beszéltem neki az időről
Ádám és Éva megpróbált öngyilkos lenni
de a Tejút formátlan kisdedei
házat építettek velük szemben
néhány százszorszép a combomig ér
Vakít a fény
A százszorszépek visszaverik a napot
A szél lesikálja a levegőt
Talán néhány bolond megpróbál egy sirámot
Vigyétek magatokkal egyikünket

Nem mondhatom: Te
(I Should Not Say You)

Nem mondhatom: Te. Azt mondhatom: Semmi. Most már értem, miért mondták: a Név. Szétporladok a Név előtt. Szívem csökönyös a Név előtt. Adj enyhet szívemnek a Név jelenlétében. Szívem mintha várna. A szívem a Név szobája akar lenni. Tudatlan vagyok. Nem tudom, miként csináljak helyet a Névnek. Elvesztettem a Nevet kapzsiságom sodrában. Elvesztettem a lelkemben. Szívem halott. Ez a szív felhalmozza a halált. Nem csinál helyet a Névnek. Tölts meg a Semmi Névvel egészen csordultig. Úszom a szerelmedben, de belefulladok magányosságomba. Vess véget várakozásomnak. Engedd hozzám a Nevet. Védj meg hiányzó Neved terrorjában.
Ne jóslatokkal. Ne a Bibliával. Ne kísértetettel. Ne a bűvös lencsékben látható szellemekkel. Ne árnyakkal. Ne fakult házi szentekkel. Ne a levegő látszatával. Ne születő csillagokkal. Ne meteorokkal. Ne szelekkel. Ne áldozati látszatokkal. Ne feláldozott állatok belsőségeivel. Ne emberáldozatok belsőségeivel. Ne halak belsőségeivel. Ne áldozati tűzzel. Ne tüzes vassal. Ne satuval. Ne szájkosárral. Ne az oltár füstjével. Ne a szirmok számlálásával. Ne szárnyjelekkel. Ne egerekkel. Ne madarakkal. Ne szemcsipegető kakassal. Ne a hegy ügyvédeivel. Ne a Hold erejével. Ne füvekkel. Ne vízzel. Ne kutakkal. Ne varázsvesszővel. Ne édességgel. Ne lesújtó bunkókkal. Ne étellel. Ne sóval. Ne kockákkal. Ne létrákkal. Ne egy nyílvessző repülésével. Ne egy meglóbált szekercével. Ne egy felakasztott gyűrűvel. Ne egy csüngő kővel. Ne egy halomból kiválasztott kaviccsal. Ne tükrökkel. Ne hamuba vésett írásokkal. Ne királyváltozásokkal. Ne álmokkal. Ne tenyérvonalakkal. Ne a napsugarakat tükröző körmökkel. Ne számokkal. Ne sorshúzással. Ne könyvidézetekkel. Ne személynevet formázó betűkkel. Ne történetekkel. Ne nevetéssel. Ne kígyórajzolatokkal. Ne körbejárással. Ne körrajzolással. Ne egy ujjra font gyűrűkkel. Ne vízbe dobott olvadt viasszal. Ne felhőkkel. Ne áramlatokkal.
A Név nélkül a szél dadog, a világok birtoklásra vágynak. A Név nélkül temető vagyok a kertben. Várom az eljövendő lányt. Várom következő jutalmamat. A Név nélkül szívembe zárva szégyenkezem. Nem pecsételtek le. Szégyenkezem. A Név nélkül hamis tanúságot teszek a dicsőségnek. Így leszek hamis tanú. Hadd folytassam.
(1977)

Dolgozó ember
(A Working Man)

Volt feleségem és gyerekem
szombat este leittam magam
minden nap dolgozni jártam
gyűlöltem a gazdagokat
meg akartam kúrni egy főiskolás lányt
büszke voltam arra, hogy dolgozó ember vagyok
Gyűlöltem a seggfejeket
akik a forradalmat irányították
az olyanok mint én győzni fognak
nincsen szükségünk szavakra
mindannyian térdeltek
és az elveszett csecset keresitek
mi itt állunk
már felettetek vagyunk
hamarosan miénk lesz a törvény
hamarosan megtapasztaljátok irgalmunkat
nincsenek barátaim
nincsen osztályom
nincsen "mi"
szociális ábrándjaitokkal kellett játszanom
hogy idecsaljalak titeket az éj kellős közepén
áztassátok vérbe zászlóitokat
gyújtsátok meg fáklyáitokat
a nők várnak
begombolt fehér ruhában
helyreállt méltóságotok

Angelica

Angelica a tengerparton áll
bármit mondok túlságosan hangos az õ kedvének
vissza kell jönnöm
egymillió évvel később
hajdani életem
skalpjával kezemben

Senki sem les
(No One Watching)

Feküdj le. Senkisem les Téged. Számtalan szálon rángatják vissza a
hópelyheket az éjjeli égbe. Az előadásnak vége. Fordíts ki tenyérnyi
fenekeket. Eljött a lány.

A Rózsa
(The Rose)

nehéz volt mióta elhagytam a Kertet
bőrömben rosszul éreztem magam
de smasszerommal nem fogtam kezet
A Rózsához nem visz vissza utam

Lekéstem egy krisztusnyi ember bűnéről
Arthur Rimbaud-ból már túl sok van
de nem térek vissza a Paradicsomba
a Rózsához nem visz vissza utam

Könyörgések
(Petitions)

A vak szemével szeret, a süket zenéjével. A kórház, a harcmező, a kínzókamra számtalan könyörgéssel szolgál téged. Ezen a közönséges, elviselhető, sírjátékokkal teli éjszakán érintsd meg ezt a semmirekellő tintát, ezt a szégyenletes munkát. Mesélj nekem szépséged magasságairól.