Leonard Cohen: A Föld Fűszerdoboza (Spicebox Of The Earth) 1961
Ajándék (Gift)
azt mondod, hogy a csend inkább béke, mint költemény de ha ajándékképpen csendet hozok neked (amit a csendből megértek) azt mondod ez nem a csend egy újabb vers csupán és a kezembe leteszed (1961)
Vajon hányan élnek e városban? (I Wonder How Many People In This City?)
vajon hányan élnek e városban bútoros szobákban éjjel amikor a házból kinézek esküszöm minden ablakból az arcok rám visszanéznek aztán otthagyom őket és tűnődöm vajon hányan ülnek asztalhoz és írják le ezt (1961)
Menj a folyóhoz (Go by Brooks)
menj a patakhoz kedves hol halak bámulnak menj a patakhoz én is ott várlak
menj a folyóhoz hol angolnák rajzanak a folyókhoz kedves meg nem váratlak
menj az óceánhoz hol bálnák lebegnek óceánhoz kedves el nem vesztelek (1961)
Ha tavasz lennék (If I Were Spring)
Ha tavasz lennék egy embert megölnék sok falevéllé lenne és egy fán lengene
egy fa a ligetben ahol a part szakad hová a nap elől bújnak a kis vadak
és a szélben egyszer csak mind dallammá válna s kristályparányként csengene az eső koppanása
levélzöld egű ága felett s billeghet rajta törékeny csonttánca
szárnyaló fésű vérkörét borzolja s a sárgagyomrú zászló a vihar címerpajzsa
ó, áldozatom kibontod évszakodat ahogyan én enyémet burjánzó átok alatt
egy hangszer a kék égben napfénynek hangszere egy pálma a sötétben gyönyörű szeme
mily nyelven hallja meg halálod a város magyaráz a félsz felemel szomorúságod
mindenütt azt látom a világban rád figyelnek tollak írnak falak állnak húrokon billentyűkön a kezek
és jön az Ősz s hálót fonok én eged és földed között hogy ropogj belém
mezõn gyümölcsösben tavasz akar lenni nézd körülöttem az arcok fürtjeit
és hallom a cáfolhatatlan éhséget suttogják beszélik kiáltják de sosem dalolják
megölök egy embert mielőtt a hét véget ér felkötöm őt egy fára meglátom e kegy mit ér (1961)
Hölgyem elalszik (My Lady Can Sleep)
hölgyem elalszik akár egy zsebkendőn is de ha itt az Ősz egy lehullt levélen is
vadászokat láttam előtte térdet hajtani de õ álmában is hátat tudott fordítani
vajon mit adnának õk? örök szomorúságot egy zsebkendőt vagy egy levelet a zsebemben tán még találok (1961) |