Leonard Cohen: Vessük össze mítoszainkat (Let Us Compare Mythologies) (1956)
Vers (Poem)
beszéltek egy férfiról ki olyan szépen szól hogy elég a nőknek ha csak kiejti nevüket s máris előtte hevernek
ha néma maradok tested mellett és ajkunkon rákosan virágzik a csend hallok egy férfit ki a lépcsőket rója s az ajtó előtt torkát hangolja (1956)
A Hősök (The Heroics)
ha ragyogna a fejem és az emberek utánam fordulnának a villamoson ha fényes vizekbe mártanám magam hogy együtt ússzak halakkal siklókkal ha égetném szárnyamat a nap közelébe szállva itt maradnék-e véled hogy szavaljam versemet szád egyetlen rezdülésére? (1956)
A légy (The Fly)
a légy fekete páncéljában befutja Freda alvó combjai közti teret s nem törődik a puha kézzel mely alig mozdul hogy elhessegesse
és ez elrontja napomat mert e légy ki nem akart soha tetszeni vagy elbűvölni őt vakmerőn tapossa a földet hová annyira vágytam letenni reszkető térdemet (1956)
Ima a Messiáshoz (Prayer For The Messiah)
madármeleg vérét karomom érzem ólommadár szíve kezemben szerelemtiszta szeme szememben ó küldj varjat a galamb előtt nekem
embernél kisebb életét ízlelem kőnek keményebb szíve mellemen szerelemtiszta szeme szememben ó küldj varjat a galamb előtt nekem
ó küldj varjat a galamb előtt nekem énekelj vasakban börtönmélyen szerelemtiszta szemed szememben sírt rombol véred énekemben
ó dalolj vasakban börtönmélyen szerelemtiszta szemed szememben ólommadár szíved kezemben madármeleg véred karomon érzem
szakíts le ágaidból zöld szerelemvirágot varjúhalálból támassz galambot (1956)
Levél (Letter)
nem érdekel hogyan irtottad ki családodat amikor szád végigszántja testemet
ismerem álmaidat a lóhalálú túl közeli napú végtelen éjszakájú leomlott városokról
de mindez hidegen hagy ahogy tested mellett heverek
tudom hogy odakint háború dühöng hogy parancsokat adsz hogy gyermekeket hallgattatnak el hogy tábornokokat fejeznek le
de a vér nem érdekel ne zavarja meg húsodat
a vér íze nyelveden nem döbbent meg és kezem behatol hajadba
ne hidd hogy nem értem mi történik amikor katonákat koncolnak fel s kurvákat hánynak kardélre
csak azért írok hogy ne tudd meg egy napon vértől csöpögő fejemet a többi tábornokkal együtt ajtódra szegezik (1956)
Szeretők (Lovers)
házaik romjai mögött találkoztak az első pogrom idején édes üzlet: szerelem egy versekkel teli történetért
és még az égő kemencék előtt nagy ravaszul gyors csókot válthattak mielőtt egy katona kitépte arany fogaikat
és még a kohóban is a férfi míg a lángok magasra csaptak magához vette a nõ izzó melleit amint elhamvadtak a csencselésnek hát vége? adta később a balgát míg körülötte fosztogattak jól tudta: becsapták (1956)
. |