Életrajz

1975. december 15-én született, Budapesten. 1994-ben érettségizett a Városmajori Gimnáziumban, majd felvételt nyert a Pinceszínház stúdiójába, ahol színészmesterséget, beszédtechnikát, színpadi mozgást tanult. 1995 szeptemberétől Horgas Ádám vezetésével Atlantis Színház néven új színházi társulat indult, ahol folyamatos komplex színházi képzésben vett részt. (Tanárai: Horgas Ádám, Greifenstein János, Máté Gábor). Majd játszott a Szkéné Színházban, a Mu Színházban, a Merlin Színházban. 2004-től a Nemzeti Színház tagja

Interjú

A figurája a leglazább a sorozatban. Könnyedd kis viccek, gyors poénok gyakran elhagyják a száját. Talán nem is baj, hogy egy ilyen szereplő is van ebben a sorozatban – töprengek, miközben a találkozónkra sietek. A Nemzeti Színház büféjében ülünk le beszélgetni. Mivel az idő még kellemes, így könnyed pólóban és farmerben – széles mosollyal az arcán - fogad. Semmi komolyság, csak könnyedség, pont amilyen a filmbeli karaktere.

- Azért lett szimpatikus a fiú – meséli, miközben rágyújt egy cigarettára – mert üde szinfoltja a történetnek. Bírom, ahogy viccelődik, mert így nagyban megkönnyíti a különböző esetek komor felderítését.Ezért áll ő közelebb hozzám, mint a többi szereplő.

Magát a sorozatot is jónak találom, mert igényesen lett megírva a történet, a szereplők karakteresek. Ráadásul, ami szerintem még nagyon egyedivé teszi a Helyszínelők-et, az itt használt filmtrükkök tömege. Nekem nagyon tetszenek, élvezetes őket nézni. S, mivel tudom, hogy csak számítógépes effektusokról van szó, így engem nem zavar, ha néha egy kicsit „durván” alakul a látvány. 

A sorozatszinkronokat azért szeretem, mert lehetőség van a karakterrel azonosulni, van idő megimerni a figurát, és hozzá lehet alakítani a hangot. Egyedi film esetén erre néhány pillanat van, így ott gyorsabban kell reagálni. Nehéz a helyzet akkor is, ha például egy fekete fiút kell megszólaltatnom, mert az ő beszédstílusuk, hanghordozásuk elüt az átlagostól.

- Rengeteget szerepelsz színpadon, folyamatosan láthatunk filmekben. Milyen szerepet tölt be az életedben a szinkron ezen munkák mellett?

- Először, főleg csak pénzkereset volt, mivel a szinpadi fellépések nem hoztak nagy bevételeket. Ráadásul a pálya elején nem is tudtam még jól szinkronizálni, így előbb kisebb szerepekkel kezdtem, majd menetközben egyre több feladatot kaptam. Ekkor már élvezni is kezdtem a munkát, ám mostanra a többi feladat mellett már nincs sok időm, így csak olyan szinkront vállalok el, amelyet valamiért fontosnak tartok.

- A stúdióban dolgozó csapat összetétele mennyire befolyásolja az ilyen irányú választásodat?

- Fontos, hogy olyan kollégákkal legyek „összezárva”, akik biztosítják a minőségi munkavégzést. A Helyszínelőkben csupa olyan profi kollégával dolgozhatom, akik hosszú szinkronizálási tapasztalattal a hátuk mögött állnak mikrofon elé.

- Lehetőséged van-e nyomon követni a történéseket?

- Sajnos nincs, mivel sokat dolgozom, és ritkán jutok tévéhez, de érdekelne, hogyan alakul a sztori. Persze a saját jeleneteimet ismerem, így azért van némi rálátásom a történet változásaira.

- Legutóbb a Tesók című filmbn láthattunk. Van-e újabb filmes ajánlatod, illetve színházi felkérésed?

- Filmről egyelőre nem tudok. A színházban folyamatosan játszom kisebb és nagyobb szerepeket felváltva. Így teljesnek érzem a szakmai életemet, amit jól egészít ki a szinkronban vállalt feladatok elvégzése.