Delfinfogás:

A nyílt vízi "vadbefogásoknál" rendszerint 2 km hosszú és 2-4 m széles, erős parlonzsínorból készült hálókra van szükség.

A delfináriumokb olyan hálók kellenek, amelyek átérik a legnagyobb medencét, így az állatok nem tudnak egérutat nyerni. A háló felső szegélyén parafa vagy hungarocell gömbök, az alsó részén pedigólomgömböcskék legyenek. Így mint felfüggesztett függöny működik. A legjobban beváltak a 10 cm szembőségű hálók.

A hálót úgy kell a vízbe kihelyezni, hogy a pánikba eső állat még véletlenül se gabalyodjon bele. Előfordulhat, hogy a víz alá szorult, hálóba kuszálódott példány felzaklatott állapotában levegő helyett vizet nyel, amienk következtében megfullad.

A hálóval mindig úgy kell "manőverezni", hogy a bekerített állat mindinkább a sekély rész felé kerüljön, ahol 2-3, úszni tudó, erős férfi megfékeszheti az erősen csapkodó, ficánkoló példányt. A lefogott delfin alá kell csúsztatni a függesztehető hodágy ponyváját. Miután tökéletes a felfekvés, az úszókat átbújtatják a ponyva résein, megkezdhető a kiememelés kézi erővel, vagy daru segítségével.

Ha egy palackorrú delfin a szárazon fekszik, akkor rögtön megnyugszik, viselkedése apatikussá válik.

Delfinszállítás:

A kifogott és megnyugtatott állat szárazföldi szállítására legjobban bevált a csőálványra felfüggesztett hordágy. A felfüggeszthető rész erős, lenvászon ponyvából készül. Ez úgy van kiszabva, hogy az állat kényes szeme szabadon marad, és a mellúszók kibujtathatók rajta. Az ilyen hordágy tökéletesen idomul a testhez, a törzshöz, a gerincet biztonságosan rögzíti. Mivel a mellúszók kilógnak belőle, az állatnak még némi mozgásra is módja van, ami számára olyan illúziót kelt, mintha nem is volna teljesen fogva. Ez pedig roppant fontos. A ponyvás hordágyon még egy nyílás található, amelyen keresztül az ürülék akadálytalanul kieshet.

A vékony ponyvából készült hordágyon az állat nincs védve se a lehülés, se a felmelegedés ellen. Éppen ezért a felforrósodás és a bőr kiszáradásának megakadályozására laza szövésű, nyirkos nuszkinkendőket vagy flottirtörülközőket kell az állat testére borítani, melyeket állandóan nedvesen kell tartani. A kiálló, szabadon lévő testrészeket lanolinkrémmel vastagon be kell kenni.

Ha a palackorrú delfineket szállító járművön a levegő hőmérséklete 20 C-fok alatt van, akkor könnyen előfordulhat, hogy a nyirkos ruhadarabokkal letakart állatok megfáznak, tüdőgyulladást kapnak. Függesztett hodágyon, kedvező hőmérséklet mellett a delfinek 30 órás szállítást könnyedén és károsodás nélkül képesek elviselni.

A kihelyezést a következő módon kell végrehajtani: Az állatot hodágyastul leemelik az álványról, majd ponyvástul a vízbe viszik. Ezután megkezdődik a hordágy óvatos lefejtése és az állat szabadon bocsátása. A frissen érkezett állatnál helyes állandó ügyeletet biztosítani. Így az esetleges rendellenesség azonnal érzékelhető, és a szükséges intézkedések megkezdhetők.

Delfinbefogás a modern világban:   

A delfinek befogásával ma már több részvénytársaság is foglalkozik. E csoportok egyes tagjai több éves, sőt több évtizedes tapasztalattal rendelkezik, és korszerű befogóeszközeik, járműveik vannak.

A befogásnál helikopterekkel derítik fel a delfincsapatokat, rádiókon keresztül irányítják a motorcsónakor befogóembereket, akik igyekeznek úgy helyezkedni, hogy a delfinek a csónakok és a part közé kerüljenek. Ha észreveszik az állatokat, a befogóhálókat a vízbe helyezik. A többnyire 1500-2000 m hosszú, 2-4 m széles és 10-15 cs szembőségű háló mint valami függüny útját állja a bekerített és netán menekülni szándékozó delfineknek. A hálót lassan és észrevétlenül a part felé vontatják. Ha a delfinek már csak néhány m-nyi távolságra vannak, a könnyűbúvárruhába öltözött emberek a vízbe vetik magukat. A meglepett delfinek pánikba esnek, és menekülnének, de egyik oldalról a háló, a másikon a sekály víz és a part. Néhány percig tartó vízibírkozás után megadják magukat, és hagyják, hogy kisebb hálókkal gúsba kössék őket.