Ez volt a kezdet

Ez a történet egy szomszéd galaxisban, a Deucalion incidenssel egy időben játszódik. A Palaneteia bolygón vagyunk. Egy hatalmas épület vendéglőjében. Épp egy narancs, színű hajú lány italt visz egy nagyon-nagyon morcos képű embernek.

- Jövök már Mr. Black!

- Igyekezzen végre! Nem akarom az egész napomat itt tölteni! Már kerek 10 perce várok az italomra. – válaszolt ingerülten a férfi

- Rendben jövök már, de nem maga az egyetlen vendég ezen a helyen. - fújta mérgesen a lány

- Parancsoljon Mr. Black. Meghoztam a Whiskyt, amit rendelt.

- Már épp ideje volt.

A lány vissza, vitte a tálcát. Majd jött a barátnője.

- Kirara gyere. Le, járt a műszakod drága barátném.

- Na végre! – sóhajtotta a lány- Már azt hittem, hogy ma innen nem szabadulok.

- Délután 3 kor után képzés. Ott leszel?

- Mi, az hogy. Mehetünk Sango. A lányok elindultak, majd kisebb gyaloglás árán elértek egy üres termet. Nem volt ott semmi. A falai csupaszok voltak és mindenhol repedések és lyukak látszottak. Kisvártatva négy ember érkezett utánuk. Két fiú, két lány.

- Áh, csakhogy ideértetek!- köszöntötte őket Kirara

- Ó, csak nem hiányoztunk?- kérdezte az egyik furcsa kinézetű fiú

- Dehogyis nem Zelgadis!

- Mi?? Mi hogy hiányoztunk volna, hiszen jöttünk dolgozni nem maradtunk otthon. –mondta a másik szőke srác

- Nem úgy te idióta!!!!! Nekik hiányoztunk! Jaj, Gourry hogy lehetsz ennyire ostoba!!! – a lányok közül az egyik úgy ordított, mint egy veszélyes házőrző.

- Lina, nyugodj meg. Szegény még a végén félni fog tőled. - Próbálta csitítani Sango a lányt.

- Had féljen! Megérdemli! Hogy lehet valaki ilyen sík hülye!?

- Lina, te közveszélyes vagy. – mondta Gourry aminek a vége az lett, hogy az említet jól gyomorszájon vágta.

- Az után képzésen is ráértek majd egymást püfölni. Nem? –kérdezte Zegadis

- Lina kisasszony, Zelgadis úrfinak igaza van. Hagyd most Gourryt. –szólt a másik lány

- Amélia jól mondja. Nem most kéne megölnöd a FIUDAT! – mondta Kirara hatalmas vigyorral az arcán. Lina elpirult és már majdnem nekiesett a lánynak, amikor hirtelen megszólalt valaki a hátuk mögött.

- Szép napot drága barátaim. –köszönt rájuk egy fiú.

- Xellos csak hogy ide evett a fene! Két napja nem jársz dolgozni, mi van megártott a sok tea? –kérdezte pimaszul Kirara

- Nem.

- Hanem mi? –a fiú a szája elé tette a mutató ujját és válaszolt.

- Az, TITOK!

- Az idegeimre mész a titkaiddal!!!! Miért nem tudsz egyszer normálisan válaszolni? –sóhajtott egyet Kirara

- Na mi van, elkezdjük már végre?! –nyafogta Xellos mellet egy lány.

- Martina életedben először mondtál valami hasznosat. –sóhajtott Lina, aki már rég elfelejtette mit is mondott Kirara.

- Ne szólj be állandóan te lapos mellű csitri!!

- Mit mondtál?!

- Elég volt kezdjük végre! –mondta Zelgadis

- És a többiek? –kérdezte Sango

- Ők így jártak! –ez volt a végszó. Két lányrohant be a terembe Luna és Filia

- Na végre! Csak hogy ti is kegyeskedtetek ide fáradni. –mondta Kirara

- Bocs a késésért. Kezdhetjük?

- Már el akartuk, de rátok kellet várni, és…

- A jó ég áldjon meg, után képzésre jöttünk nem traccs partira! –mondta Zelgadis

Ez hatott. A társaság elkezdte tenni a dolgát.

 Az után képzés két részből állt, először felosztották a négyes csapatokat. Majd eldöntötték kik, kezdjenek. Zelgadis és Gourry, ők ketten kimentek a terem közepére és minden előzetes nélkül egymásnak estek. Negyed órán keresztül megállás nélkül püfölték egymást, míg végül Gourry vesztett. Utánuk Amélia és Lina, majd Sango és Kirara végül a többiek következtek.

Erre a verekedésre azért volt szükség, mert ez készítette elő a második szakaszt. A győztesek a társukat a hátukra vették és elfutottak. Legalább is próbáltak, de mivel ÉLESBEN lőttek rájuk ez nem volt olyan egyszerű. Kirara vitte Sango -t.

Itt az volt a cél, hogy a társukat és önmagukat ki vigyék a teremből. Amit az nehezített hogy amíg harcoltak a helyiséget átalakították. Minden alkalommal máshogy nézett ki. Sosem volt ugyan olyan. Azért hogy nehezebb legyen, és ne ismerjék ki magukat. Emellett kyborgokat is küldtek be, hogy támadják az ügynököket. Három órájuk volt hogy mindezt végre hajtsák. De úgy hogy önmaguk és a társuk sem szerez komoly sérüléseket.

Kirara csak futott, de egyszer hirtelen minkét oldalán éles fájdalmat érzett. Eltalálták. Majd megpillantott egy barlangot, úgy döntött megáll egy kicsit pihenni. Már nagyon kimerült, de ugyanennyire élvezte is ezt az egészet. Ő és barátnője is nagyon szerették a munkájukat. Kirara bement a barlangba ahol ott volt még Xellos és Martina is.

- Hát ti hogy kerültök ide? –kérdezte Sango

- Ügyetlen voltam, és Martina kisasszony megsérült. –mondta Xellos

- Had segítsek!

- Au, au !!! Nagyon fáj!

- Várj egy percet Martina! –mondta Kirara azzal, meggyógyította a lányt.

- Köszönöm…

- Mi mentünk.

- Ki… Kirara.

- Csakhogy végre magadhoz tértél! Segíts megtalálni a kijáratot!

- Rendben. –a lány becsukta a szemét –Mond, merre jöttél?

- Én úgy hiszem észak felé tartottam.

- Csak hiszed, vagy tudod is?

- Mondom, hogy úgy hiszem!

- Tegyél le! –hangzott Sango utasítása

- Menjünk balra. –mondta Kirara –Nem arra, a másik balra!

- Azt úgy, hívják hogy jobb drága barátnőm.

- Nem mindegy!? A fenébe!

- A kyborgot bízd csak rám! –mondta Sango

- Tudod mit! Nekem is jár a szórakozás!

Nem telt el sok idő, és a robot komótosan, alkatrészeire bontva, egy szép kis kupacban végezte.

- Ott a kijárat! –kiáltott fel hirtelen Sango

El kezdtek szaladni, majd egy hatalmas ajtóhoz értek. Bementek rajta és egy lámpákkal megvilágított terembe értek, aminek a másik végén egy ajtó volt.

- Gratulálok lányok! Szokás szerint ti végeztetek elsőként! –egy magas és nagyon de nagyon jóképű férfi állt előttük. –Két óra telt el az indulásotok óta. Lili, vizsgáld meg a lányokat.

- Rendben. - Az orvos elvégezte rajtuk a szükséges vizsgálatokat. Majd meg gyógyította Kirara sebeit. –Kirara kétszer sérült az oldalán, Sango csak kisebb sebeket szerzett. Gondolom a verekedés alkalmával.

- Ti már végeztetek is? –a kérdést egy fiatal lány tette fel. A haja és minden ruhája rózsaszín volt.

- Igen Bendredi, elég gyorsak voltunk. –mondta Kirara

- Ha már itt vagytok nem kértek egy kis teát?

- Köszönjük nem. Arami Tama! Ugye haza mehetünk? Eléggé elfáradtunk. –kérdezte Kirara

- Persze menjetek csak.

A lányok kimentek a teremből, majd lezuhanyoztak, és átöltöztek. Ezután elhagyták az épületet. És nem sejtették, hogy olyasvalakikkel fognak találkozni, akik gyökeresen megváltoztatják az életüket.

Folytatása következik...