A film Hullaszagot érzek. No nem feltétlenül azért, mert A Karib tenger kalózai című film bővelkedik az élőhalottakban. Nem. Azon filóztam, hogy mikor készült utoljára decens kalózos film. Negyven éve? Ötven éve? Nem túlzok. Ha csak felidézem az elmúlt húsz év három legfontosabb (=legdrágább) kalózosdiját, elfog a hányinger. Polanski és a Kalózok? Unalmas! Steven Spielberg és a Hook? Mint egy falusi általános iskola jelmezbálja! Renny Harlin és a Cutthroat Island? Könyörgöm, majdnem tönkrevágta az MGM-et, akkora bukta volt! Summa summarum, a kalózos film zsánere már fél évszázada elsüllyedt, s magával vitte A vörös kalóz, A tengeri róka és más szépemlékű kalandfilmek emlékét. A hatvanas évektől kezdve filmet forgatni tengeri ördögökről, elveszett kincsekről egyszerűen nem érte meg Hollywoodnak, mikor ezek költségvetésének töredékéből forgatott szörnyfilmekkel jóval nagyobb profitot lehetett begyűjteni. S akkor azzal jön a valaha jobb napokat látott Disney egyik fejese, hogy csináljanak mozit Disneyland egyik ezeréves látványosságából, a Karib tenger kalózai névre hallgató szellemvasútból. Halott ötlet, gondolnánk, s a forgatókönyv első változatát elnézve a project után nagyfokú érdeklődést mutató Jerry Bruckheimer is hasonlóan vélekedett. De nem hiába ő az egyetlen producer a világon, kinek neve képes eladni egy filmet: Bruckheimer fogta a filmtervezetet, s elvitte a Shrek íróihoz, Ted Elliothoz és TerryRossiohoz. A fiúk nem sokáig kotlottak a sztorin, szinte azonnal előálltak a nagy fordulattal: mi van, ha a film kalózai nem egyszerű rosszarcúak, zsíros lobonccal és büdös lehelettel, hanem átok sújtotta haramiák, akik holdfénynél rothadó húsú csontváz-sereggé változnak? Képtelenek ízlelni, szagolni és érezni, amíg le nem veszik róluk az átkot. No, ez az ötlet már képes bevonzani az embereket a moziba. Végül mégsem ennek köszönhető, hogy A Karib tenger kalózai 2003 nyarának legsikeresebb élőszereplős mozija lett. Jack Sparrow kapitány szerepében JohnnyDepp parádés alakítást nyújt, ráadásul a semmiből épít fel egy olyan karaktert, amire még nem volt példa a zsáner történetében. Helyesbítek: a filmtörténelemben. Félúton egy részeg cigány és egy túlszoláriumozott transzvesztita között ingázva Depp vállvonogatással intézi el a legnagyobb veszélyt, vidáman rákacsint a Halálra, s ha olyanja van, még a seggére is ver egyet. Deppnek már régóta kijárna a szupersztári cím, ha képes lenne elcsábulni a hollywoodi fősodor irányában. Fene se gondolta volna, hogy pont egy 125 milliós költségvetésből összepakolt Bruckheimer-produkcióra fog rábólintani, amely a Disney égisze alatt hajózik. De megtette, s bizony lenyúlta a filmet: nem a látványos összecsapásokért, nem a kitűnő speciális effektusokért, s nem is Orlando Bloom bűbájos vigyoráért fogjuk megnézni a filmet (habár biztos vannak olyan fehérnépek, akik ez utóbbival nem fognak egyetérteni), hanem csakis miatta. JohnnyDeppről tudni érdemes, hogy azért vállalta el Jack Sparrow kapitány szerepét, mert "végre ismét kilencévesnek érezhettem magam" és "a kislányom azt hiszi, igazi kalóz vagyok". Derék. A jó Johnny azt sem titkolja el, hogy Jack Sparrow kapitány (ezt a három szót egyszerűen nem lehet elválasztani egymástól!) szerepének megformálásban régi cimborája, a The Rolling Stones gitárosa, Keith Richards ihlette. Ó, biztosan csak viccelt. Mindenesetre a Filmakadémiának bejött ez az alakítás, s Johnny Deppet Oscar-díjra jelölték: mire ez a cikk megjelenik, addigra az is kiderül, hogy ezt a kandidátust mennyire gondolták komolyan (semennyire: Sean Penn nyert a Titokzatos folyó főszerepéért - a szerk.). Johnny Depp egészestés magánszáma mögött mintha némi cselekményt is vélnék látni. No, nem túl magvasat. Sztoriszövésben A Karib tenger kalózai nem nagyon emelkedik ki a nyári sikermozik tömkelegéből: nagy és buta mozimonstrum ez, amely a "style over substance" jegyében fogant. Lássuk, mi vár ránk, ha megnyomjuk a play gombot! A Fekete Gyöngy névre keresztelt kalózhajó legénységét átok sújtja: ahogy azt a fentiekben ecseteltem, öröklétre kárhoztatott kompánia az övék, melyet ráadásul valamennyi földi élvezettől megfosztották. Barbossa kapitány (Geoffrey Rush) odáig ment, hogy egy tál almáért képes feladni a hallhatatlanságát. Szerencsére, a film nem sok időt hagy arra, hogy e csereügylet haszonkulcsairól elmélkedjünk, inkább hőseire koncentrál. Az átok kulcsa, egy azték aranyérme Swann kormányzó (Jonathan Pryce) lánya, Elizabeth (Keira Knightley) birtokában van, akit épp a sótlan Norrington kapitányhoz (Jack Davenport) készülnek hozzáadni, pedig valójában a kovácsinas Will Turnerbe (Orlando Bloom) szerelmes. A vonzalom közös, ám mindkét oldalról serényen titkolják. Ezen elfojtott érzelmektől terhes időkben (sóhaj) érkezik a kikötővárosba Jack Sparrow kapitány (Johnny Depp), hogy okozzon némi kalamajkát. Többek között megmenti Elizabeth életét, lóvá teszi Norrington embereit és megvív Will Turnerrel: csak a szokásos napi rutin. A nap végén börtönbe kerül, másnap talán fel is akasztanák, ám ekkor befut a Fekete Gyöngy is, hogy visszaszerezzék a csecsebecsét. Hát ez egy ilyen nap. A bepöccent Barbossa (azt jelenti, rőtszakállú!) nem elégszik meg a kikötő kifosztásával, s az aranyos csecsebecse visszaszerzésével, feltétlenül el kell rabolnia Elizabethet is. Will Turner szövetséget köt Jack Sparrow kapitánnyal, s együttes erővel erednek Barbossa nyomába. A film további részében láthatunk majd rengeteg összecsapást, földön-vízen egyaránt; Gore Verbinski rendező nem rest két kézzel meríteni a kalózos filmek kliséiből - nem mintha az átlagnéző másra számítana: lesz itt tengeri ütközet, ágyúzás, csáklyázás, visítozó majom a vállon, meg minden, s a film akár szórakoztató is lehetne, ha a csörtéknek lenne bármi értelmük. Ha esetleg valaki elfelejtette volna: Barbossa legénysége hallhatatlan, ergo nem lehet őket legyőzni. Magyarán bármennyire is szeretnék a film készítői, hogy a néző izguljon a hősökért, az nem igazán fog. Sebaj, ha már a kalandok nem képesek elvarázsolni, akkor majd a poénok fognak. Vagy mégsem? Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem a másik szövegének kifordítására épülő szócsaták egy idő után már erősen lefárasztottak, a verbális humorhoz pedig nem párosult vizuális geg. S ezzel vissza is érkeztem Johnny Depp magasztalásához: ha az egykoron volt ollókezű nem lenne, vagy pedig Errol Flynn és Douglas Fairbanks nyomdokait követné szerepével, A Karib tenger kalózai bizony baromi unalmas lenne. S ezen még a 140 perces játékidő sem segít, ami jóval több, mint amennyit egy ilyen film megengedhetne magának. Persze, mikor végre előbukkan a Hold a felhők rejtekéből, s a többnyire megbízható ILM végre beterítheti a vásznat CG-csontvázakkal, a legszúrósabb kritikus is eltátja a száját: felejtsétek el a Múmia visszatér trükkjeit, az Industrial Light & Magic most maximálisan teljesít; bármennyire szeretem Ray Harryhausen munkáit és gyűlölöm a CGI térhódítását a horrorfilmekben, most egy szavam sem lehet. Fotorealisztikus élőhalottak menetelnek a képernyőn, s felaprítanak mindent, ami az útjukba esik - de csak finoman, lehetőleg vérmentesen, hisz ne feledjük, ez még mindig egy Disney-mese. 2003 nyarán több mint két tucat folytatás került az amerikai mozikba, nem is csoda, hogy a kliséktől, utánzatoktól megcsömörlött közönség az eredetinek tűnő tengeri mókára váltott jegyet, hisz alig él már olyan ember a földön, aki még emlékezne a kalózos filmek fénykorára. Eljött hát a reneszánsz ideje: a folytatásra nem is kell sokat várnunk, s figyeljétek meg, hogy a jelmezbálokon újra menő lesz a kalóz-jelmez. A DVD A nyár legsikeresebb filmje hogy jelenhetne meg másként, mint kétlemezes speciális kiadvány formájában, ízléses, dombornyomású papírhüvelybe csomagolva? A Karib tenger kalózai DVD-változata maximálisan megfelel a házimozi barátok igényeinek, s még a dts elvetemült rajongói sem fognak méltatlankodni, ha meghallják, milyen dinamikával szól a Dolby Digital 5.1-es hangsáv. A film magyarítása is nagyszerűen sikerült: mindhárom audiókommentárt lefordították a számunkra, s kivétel nélkül valamennyi adalékanyagot feliratozták. A lemezek szitázása ugyan angol nyelvű, de a magyarra fordított papírfeknit legszívesebben fényesre simogatnám, olyan csudaszép. A film kezelőfelülete egyszerű, jól átlátható, bár egy kicsit lassan bontakozik ki: szerencsére az almenük már nem animáltak, így a beállításokkal nem kell sokáig bíbelődnünk. A kép A film képaránya 2.35:1, a képkeret természetesen anamorfikus; a tömörítési bitráta 6.5 MB/s-os átlagot mutat, ami szép teljesítmény lenne, ha a transzfer minősége nem hagyna némi kívánnivalót maga után. A színkezeléssel, s sötét felületek visszaadásával nincs gond (a transzfer amúgy meglehetősen sötét, így nem is csodálom, hogy zabálja a biteket), viszont a mesterséges zajszűrés és élsimítás elég rendesen visszajön, amely egy csöppet bosszantó. Így aztán a kép meglehetősen szikár, a felületek kontrasztja túlságosan éles, s a ragyogó felületeket jól kivehető zaj borítja. Ennél azért többet vártam. Még szerencse, hogy A Karib tenger kalózai többnyire sötétben vagy félhomályban játszódik. A hang Itt is akadnak gondok. S mint mindig, most is a magyar szinkronnal van bajom (nem, nincsenek előítéleteim, sajnos ez a szomorú helyzet). Végre sikerült eloszlatni a műterem bántó illúzióját: a hangok teljes egészében beilleszkednek a környezetbe, viszont a szinkronhangok elég szerencsétlenül lettek összeválogatva. Barbossával, Elizabeth-tel és a legénység többi tagjával általában nincs gond, viszont az elég zavaró, hogy e filmben Legolas Frodó hangján szólal meg. Erre azért ügyelhettek volna. A fordítás is elveszíti néha a fonalat (Will Turner mesterét következetesen Mr.Swann-nak szólítják, pedig az egy teljesen más szereplő...), becenevek cserélődnek le, akcentusok vesznek oda, s szinkronizáltan még Johnny Depp sem az igazi. Ha elfogadtok egy jótanácsot, akkor angol hangsáv - magyar felirat jól bevált párosa mellett maradtok. Az angol Dolby Digital 5.1-es keverés amúgy is jóval dinamikusabb, mint magyar párja: az effektek öblösebbek, s a térbeli hangzás illúziója is valóságosabbnak hat. (A szerkesztő beleszól: tény, hogy A Karib-tenger kalózai szinkronjával komoly gondok vannak - az ember egy szuperprodukció szinkronjától elvárná, hogy ne csak technikáját tekintve legyen magas színvonalú, hanem a részletek is a helyükön legyenek: megfelelő szinkronhangok, pontos és szellemes fordítás, hiteles színészi játék. Ehhez azonban pénz, és idő kell, az időhöz pedig még több pénz. Sajnos a Disney a legnagyobb baklövést akkor követte el, amikor a magyar mozibemutató számára nem engedélyezte a szinkronnal járó többletköltséget, így az alapvetően családi mozifilm a lehetőségeihez képest bizony bukott a magyar mozikban. A DVD- és a VHS-változatnál már elengedhetetlen volt a szinkron, viszont egy videó-szinkron költségvetése csak töredéke a tisztességes mozis szinkronokénak, és ez bizony komoly korlátokat jelent. Nincs idő és pénz arra, hogy a legoptimálisabb színészeket szerződtessék, a szinkronszínészeknek nincs elég idejük felkészülni, ráhangolódni a szerepre, kísérletezni stb. Tekintsük tehát a szinkront extrának, ami ugyanakkor elengedhetetlen is, lévén családi szórakozásról van szó.) Extrák Első korong - Audiókommentárok 1. Gore Verbinski, a rendező és Johnny Depp közös kommentárja. A három beszélgetős hangsáv közül egyértelműen ez tűnt a legígéretesebbnek, ehhez képest a direktor és a főszereplő diskurzusa meglehetősen szárazra sikerült; akik Johnny Depp sziporkázó humorára várnak, csalódni fognak: a színész komolyan beszél karakteréről, az improvizáció művészetéről (íme, egy öntudatos színművész!), míg Verbinski rendezői kunsztok helyett a film fejlődési folyamatáról szövegel. Informatív, bár kissé repetitív kettőjük beszélgetése, s azt sem bántam volna, ha kicsit visszavesznek a "de jó volt együtt dolgozni mindenkivel" faktorból. 2. A forgatókönyvírók, Ted Elliot, Terry Rossio, Stuart Beattie és Jay Wolpert kommentárja. A három sáv közül magasan a legjobb. A négy szkriptmester leginkább arról értekezik, hogy lett vidámparki látványosságból filmes sztori. A beszélgetés során nem felejtik el megemlíteni azokat a szereplőket, helyzeteket, melyek a Disneyland-i látványosságban is helyet kaptak. A Karib tenger kalózai című film volt az első produkció a filmtörténelemben, ami vidámpark alapján készült (azóta Eddie Murphy is megpróbálkozott hasonlóval, de a HauntedMansionról inkább ne beszéljünk), így az írók jogosan lehetnek büszkék munkájukra. 3. Keira Knightley és Jack Davenport, valamint Jerry Bruckheimer szeparált kommentárja. A harmadik beszélgetős sávot a producer és a két színész felosztotta egymás között kb. fele-fele arányban. Knightley és Davenport fülhallomást baromi jól érzik magukat, mindenesetre a humorizálgatás fontosabb szerepet játszik diskurzusukban (hisz britek!), mint információ-szolgáltatás. Ezzel szemben Bruckheimer beszámolója jóval komolyabb témákat feszeget: informatív előadása kitér a szereposztás nehézségeire (hallani pletykákat arról, hogy Bruckheimer ki akarta rúgni Deppet, de erről itt nem esik szó), a forgatás aspektusaira (beleértve az elő és utómunkát), valamint a forgatókönyv és a kész film közötti különbségekre. Lehet, hogy Bruckie filmjei hagynak némi kívánnivalót maguk után (s most finoman fogalmaztam), de hogy az előadásai érdekfeszítőek és tanulságosak, ahhoz nem fér kétség. Második lemez - Bónuszmatéria 1. Monstre kaland a tengeren, dokumentumfilm (kb. 38 perc). Ez a werkfilm először egy kicsit megijesztett, az intró ugyanis bűzlik a promóciótól, s azokra az HBO készítette werkekre hajaz, amitől nyüszítve szoktam menekülni. Hála istennek, a doksi hamar levedli magáról a vállveregetős-vigyorgós hangnemet, s inkább a forgatás lényegi részére koncentrál. Gore Verbinski, Jerry Bruckheimer és a fontosabb szereplők elkalauzolnak minket a forgatás helyszíneire (Verbinski félig-meddig keserűen jegyzi meg, hogy alig lehet már olyan helyet találni a Karib tengeri partok mentén, ahol ne éktelenkedne minimum egy szálloda); beleszagolhatunk a trükkök készítésébe (többnyire CGI-vel felturbózott miniatürizált hajók mesterséges körülmények között) és az ütközetek forgatásába (uszályokra épített hajótörzsek a nyílt tengeren). Kapunk néhány vívóleckét BobAndersonról, akiről azt érdemes tudni, hogy az elmúlt ötven évben készült valamennyi kardozós filmnél ott asszisztált; a látott képsorokon épp a levegőért kapkodó GeoffreyRushból próbálta kihozni a lehetetlent. A werkből kiderül az is, hogy készítők mindent megtettek azért, hogy a díszletek, jelmezek, használati tárgyak mind-mind korhűek legyenek: Johnny Depp pisztolya pl. nem is kellék, hanem egy valódi fegyver a 18. századból! A filmet számos fejezetre osztották, melyek közül a menüben választhatunk, de le is játszhatjuk egyszerre mindet. 2. A kulisszák mögött, werkfilm (kb. 21 perc). Ez a filmmontázs A Karib tenger kalózai öt fontosabb jelenetének forgatására viszi el a nézőt. Narrációra, interjúmorzsákra ne számítsunk, most senki sem fogja kommentálni a látottakat. Olyan érzésem volt e film nézése közben, mintha ott leskelődnék a forgatáson. 3. Naplók. Ez szekció három részre tagolódik. Először is megtekinthetjük Jerry Bruckheimer fotókollekcióját, amit a forgatáson készített - a producer bevallja, hogy gyermekkora óta rajong a fotózásért. Nos, én csak annyit jegyeznék meg, hogy Jeff Bridges jobb. Megnézhetjük az egyik statiszta naplóját is (kb. 10 perc), amely bemutatja, hogy lesz valakiből a hét tenger ördöge, s mivel telik jobbról a 23. kalózt játszó szupersztár forgatási napja. Mókás darab. A harmadik napló (kb. 11 perc) egy igazi hajónapló, méghozzá a Lady Washington nevezetű korhű vitorlásé, amely a Lopakadó szerepét töltötte be a filmben. 4. A fedélközben, interaktív werkfilm (kb. 53 perc). Ez a szekció kimerítően foglalkozik a kalózok életével: Disney-hangnemben. Egy animált vitorláson vándorolva tekinthetjük meg az egyes fejezeteket, de ha nincs türelmünk a távirányító basz... izé... birizgálásához, akkor megnézhetjük az egész filmet egyben is. Johnny Depp azt nyilatkozta valahol, hogy a kalózok voltak a 18. század rocksztárjai: ezt a filmet elnézve azt kell, hogy mondjam, nem is járt messze az igazságtól. 5. Törölt jelenetek (kb. 20 perc). Ha esetleg van olyan egyorrú a világon, akinek a film 140 perce nem nyújtott elegendő szórakoztatást, az most tapicskolhat örömében: ez a szekció 19 törölt (illetve kibővített) szcénát tartalmaz, összesesen 20 percnyi időt rabolva a jóravaló emberek életéből. (Elnézést a szarkazmusért.) Túl sokat nem tesznek hozzá a film sztorijához (ahhoz a kevéshez), viszont rendesen lelassították volna a tempót, amely biztosan nem tetszett volna a film törzsközönségének. 6. Bakik (kb. 3 perc). A Közönséges bűnözők forgatása idején Bryan Singer vezette be először azt a szokást, hogy megajándékozza színészeit az elrontott jeleneteikből összeállított fotomontázzsal. Úgy tűnik, ez a tradíció egyre több hívet szerez magának, A Karib tenger kalózai sem ússza meg egy viccesnek szánt, de csak halvány mosolygásra késztető bakiparádéval. Figyeljétek meg, hogy Geoffrey Rush alig szerepel: De Sade márki sosem hibázik! 7. Walt Disney csodálatos színeinek világa (kb. 21 perc). Igen, kb. olyan szörnyű ez a film, mint amilyennek hangzik. Na jó, igazándiból mókás dolog elnézni ezt a korabeli kisfilmet a mozifilm alapjául szolgáló látványosság megnyitásáról. "Disneylandben bármi lehetséges!" Csupán az örökérvényű kérdésre nem kapunk választ: ha Plútó kutya, akkor Goofy mi a franc? :) 8. Holdfény-szerenád. A cím senkit se tévesszen meg! Ez a kisfilm éppenséggel nem Orlando és Keira tinédzser-románcába avatja be a gyanútlan nézőt, hanem egy sokkal érdekesebb témával foglalkozik, méghozzá a film csontváz-effektusainak készítésével. Láthatunk egy rakás "előtte és utána" szekvenciát: személy szerint jókat vigyorogtam a levegővel viaskodó katonákon. 9. Képgaléria. Szerintem a cím magáért beszél. Az összkép Igazán örvendetes dolog azt látni, hogy kis hazánkban is milyen szépen fejlődik a DVD-forgalmazás. Öt éve még az is esemény-számba ment, ha a film mellett egy előzetest is találtunk a korongon, manapság viszont akkora üzlet a DVD-kiadás, hogy a stúdióknak megéri mindenféle bónusszal telepakolászni a lemezeket, a filmhez mellékelt csecsebecsékről nem is beszélve (lásd a Kill Bill japán kiadását). Nem ritkán az extrák képesek eladni egy közepes filmet is, amely DVD-értékesítéséből jobban lehet kaszálni, mint a vetítésekből. A Karib tenger kalózai mindkét médiumon (vásznon és korongon) kiemelkedően jól teljesített, bár a film nekem nem különösebben tetszett (képzeljétek el az egészet Johnny Depp nélkül!), azért örvendeztem azt látva, hogy a kalózos filmek zsánere "nem döglött, csak pihent."