A Csibefutam című animációs film 100 millió dollár felett teljesített az Egyesült Államokban. Ilyesmi elég ritkán jön össze egy olyan rajzfilmnek, amelyhez nem a Disney Pictures nevét társítják. Itt korrigálnék, esetünkben ugyanis nem rajzfilmről, hanem gyurmafilmről van szó. Ilyen őrült ötletet valószínűleg minden stúdió visszadobott volna, nemúgy a DreamWorks, aki leszerződött a Wallace & Gromit alkotóival pár egészestés alkotásra. Első közös gyerekük a Csibefutam. Peter Lord és Nick Park rendezőknek sikerült azt elérniük, amit eddig oly keveseknek: szórakozást nyújtani az egész család részére, kezdve a kicsiktől a felnőttekig.

A helyszín egy baromfiudvar. Ez így elsőre közel sem tűnik olyan borzalmasnak, de a csibék Mrs. Tweedy-nél életfogytig tartó büntetésüket töltik, és a mindennapi túlélésért küzdenek. A feladat: teljesíteni a minimális tojásmennyiséget. Amennyiben ez valakinek nem sikerül, ő szolgálja aznapi vacsorát az egyébként elég csekély létszámú Tweedy családban. A koncentrációs tábor poklából csak a szökés jelentheti a kiutat. Számtalan sikertelen próbálkozás után már-már kezdené feladni a Rozsda vezette csapat a reményt, hogy valaha is élve kikerülnek innen, mikor feltűnik a színen egy amerikai kakas, Rocky (eredeti hangja: Mel Gibson!), aki állítólag tud repülni. Mivel Rockynak is bujkálnia kell gazdája elől, az alku megköttetik: a csibék bujtatják a jenkit, ő pedig cserébe megtanítja szárnyas társait repülni. Idejük egyre kevesebb, mert Mrs. Tweedy úgy döntött, új üzletpolitikát folytat, és megváltoztatja eddigi koncepcióját: a tojások helyett ezek után a jóval jövedelmezőbb (és egyesek számára nem mellékesen: rengeteg baromfi-áldozatot követelő) csibés piték gyártásába kezd. Hamarosan felberregnek a pite-gyártó gép motorjai, és az óra nem áll meg...

A nagyszerű gyurmafigurák már megvalósítás szempontjából is magával ragadják a nézőt. Lenyűgöző, hogy "hagyományos" technikával milyen nagyszerű munkát végeztek az alkotók, mely mindamellett, hogy lekörözi vetélytársait (pl.: Karácsonyi lidércnyomás), bátran felveszi a versenyt "külsőre" a legjobb számítógépes grafikával (az ILM felkötheti a gatyáját :)). De a kivitelezés mit sem érne tartalom nélkül! Már a történet is aranyos, a karakterek jól megírtak, de mindehhez még hozzácsapódik a nem mindennapi humor. Sajnos már csak a szinkronizált változatot állt módomban megnézni, de bátran állíthatom, nem csalódtam abban sem. A képek mellett a verbális humor is helyet kap: Gibson például önmagát cikizi ki Rocky "szerepében", de összességében az egész film a börtönös-szökős filmek paródiája és az amerikai ideák teljes mértékű kifacsarása.

Reméljük azért a DreamWorksnek nem szállt a fejébe a dollár-rengetegben a dicsőség, a siker mellett továbbra is a megszokott minőséget nyújtja. Filmek szempontjából is egyre igényesebb alkotásokat tesznek le az asztalra (Amerikai szépség, Ryan közlegény megmentése), továbbá ők az egyetlenek, akik rajz- (Egyiptom hercege, Irány El Dorado!) és computer animációs-filmjeikkel (Z, a hangya) képesek felvenni a versenyt a Disneyvel. Még szerencse hogy a Csibefutam alkotói további négy gyurmafilmre szerződtek velük.