Shrek 2
2005.09.09. 13:20
Amióta a computer-animációs filmek átvették az uralmat a kézzel rajzolt
alkotások felett, a piacot leginkább két cég – a PDI és a Disney stúdiótól
hamarosan megváló Pixar – művei határozzák meg. A DreamWorks és a PDI késve
indult, de a Z, a
hangya című munkájával hamar elismerést vívott ki, a Shrek
első részével pedig elkészítette a számítógéppel rajzolt filmek addigi
legsikeresebb darabját. A William Steig
könyvét feldolgozó mű pimaszul szembefordulva a Disney-s hagyományokkal
egyáltalán nem akart cuki lenni. Címszereplője, a mogorva ogre az egész mesevilágnak bemutatva
hódította meg a közönség szívét, szerelme, Fiona pedig boldogan rúgta szét annak
a hátsóját, aki arra merészelt vetemedni, hogy a Disney-módit követve dalra
fakadjon. Igen, a Shrek
az új generációnak szólt, ami boldogan a keblére ölelte antihősét – a folytatás
hírét azonban már nem mindenki tartotta jó ötletnek: az előző rész végén Shrek
és Fiona egybekeltek, a Szamár rendezett egy hatalmas bulit és úgy tűnt,
mindenki boldogan él, amíg meg nem hal, a film tehát nem igazán kiáltott
utódért. A második epizód mégis egész okosan veszi fel a fonalat, kiindulva
abból, hogy a szülők látni szeretnék a várból kiszabadult lányukat, akiről azt
hiszik, hogy a Szőke Herceg mentette meg. Közben a piperkőc királyfi is
megjelenik és anyjával, a Jó Tündérrel összefogva gonosz tervet szőnek, hogy a
mese úgy végződjön, ahogy szerintük kellett volna.
Az, hogy a Shrek 2. miért készült el, nem is kérdés, de azért mondjuk
csak ki: mert az első rész szép kis summát termelt. Ez meghatározza az egész a
filmet, ami természetéből adódóan nem érhet fel az alapját képező alkotással.
Nem mintha az újabb felvonás nem lenne jó móka: nagyon is az, arról a szereplők
és az írók gondoskodnak. Már a történet bevezetésében annyi humoros filmes
utalást halmoznak egymásra, amit felsorolni is nehéz. A Disney ezúttal is kap
némi fricskát az orrára, ám most már egész Hollywood a poénok kereszttüzébe
kerül. A kicsik ugyan valószínűleg a viccek jelentős része előtt értetlenül
állnak majd, de a felnőttek egész biztosan a hasukat fogják a nevetéstől. Kár,
hogy az előzetesekben túl sokat előre eldurrogtattak a készletükből az alkotók.
Ebből adódóan annak könnyen feltűnhet a film üressége, aki idejekorán
„kineveti magát” rajta. A Shrek 2. néhány mulatságos szereplő (pl.
Csízmás Kandúr) behozatalán kívül nem tud igazán újat mondani, sőt önismétlése
révén tulajdonképpen felesleges folytatás. A készítők ugyanazt a belső
szépségről szóló tanulságot próbálják a szánkba rágni, mint korábban, ami így
másodjára már határozottan fárasztónak hat. Nem képesek palástolni, hogy filmjük
már csak egy nagy show, amiben a szereplők egyetlen funkciója egymásnak feladni
a labdát a poénokhoz. Aki történetet is szeretne látni, bizony rossz mozit
szemelt ki, ugyanis a Shrek 2. alkotói ezt a szempontot tekintették a
legkevésbé mérvadónak: még az olyan kitűnő ötletek, mint Shrek és Szamár
szépfiúvá változása is csak néhány vicces pillanatnak szolgál apropójául. Amikor
viszont nem poénkodni kell, akkor az írók bajban vannak: a sztori unalmas,
kiszámítható és hányaveti, amivel lényegében csak az időt húzzák. Hiányzik a
kaland, az izgalom és a romantika, ami szintén hozzájárult az első rész
sikeréhez.
Mindezek ellenére igen kevesen lesznek azok, akik a moziból elégedetlenül
távoznak. Ennek oka, hogy a filmet elviszi a hátán a humora, amibe az alkotók
minden tehetségüket beleadták. A rengeteg egymást érő szellemes szófordulat,
ironikus célzás és komikus helyzet elfeledteti a középszerű körítést és így a
kevésbé kritikus nézőknek egy roppant élvezetes másfél órát nyújthat a film.
Ahhoz viszont, hogy a már készülő Shrek 3. meg tudja ismételni elődei
sikerét, többre lesz szükség.
|