Mi nagyon szeretünk színházba járni, de csak ritkán van alkalmunk rá. Nekünk legjobban a Rómeó és Júlia, mint musical tetszett.

Mennyi ideig próbáltátok a darabot?

Bereczki Z.: - Két hónapig.

Melyik eddig játszott szereped volt számodra a legkevesebb és mért?

Bereczki Z.: - Mercutio. Szeretek táncolni!☺

Mennyire hasonlít rád a szereped?

Bereczki Z.: - Nagyon és semennyire.

Én játszom, és táncolom, én éneklem, tehát az én energiáim szabadulnak el, még a világot is hasonlóan látjuk, de sokkal zárkózottabb ember vagyok a hétköznapokban….

Egy sikeres darabot sokszor előadtok. Az utolsó előadáson is úgy érzed magad, mint az elsőn?

Bereczki Z.: - Természetesen nem! Minden előadás más. Nem feltétlenül jobb, vagy rosszabb, csak más!

Néhány személyesebb kérdés:

A legtöbb gyerek, ha lát egy jó előadást, és magával ragadja a darab, felötlik benne a gondolat: „Én is színész leszek!”. Sokan idővel elfelejtik ezt a vágyat, de jó néhányan választják ezt a pályát.

Te mikor döntötted el, hogy színész leszel?

Bereczki Z.: - Soha nem döntöttem, így alakult. Elég zárkózott kisgyerek voltam.

Az iskola elvégzése után, hol kezdted a pályafutásodat?

Bereczki Z.: - A családi cégnél! Nagyon jó két év volt!

Nyolcadikosok révén mi is átestünk a pályaválasztás gyötrelmein, mely nem kis szülői felháborodást váltott ki. Hosszas érvelések után, persze a szülők győztek.

A te döntésedet, hogy fogadták a szüleid?

Bereczki Z.:- Azért Nekem is van egy „polgári” szakmám! Számítástechnikai adatfeldolgozó a hivatalos neve, ami annyit tesz, hogy a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskolában koptattam a padokat négy évig!

Amikor váltottam, a szüleim elfogadták, hisz már húsz éves voltam, de féltettek is (azt hiszem, a mai napig féltenek)!

Mi miatt választottad ezt a mesterséget?

Bereczki Z.: - Lehet, hogy közönyösen hangzik, de Ő választott engem! Én énekesnek készültem! Egy színházi előadáson aztán nagyon nem bírtam magammal, mert rettenetesen idegesített, hogy rosszul énekelnek, és rosszul játszanak! Mikor anyukám rám szólt, azt mondtam, ezt így én is el tudom énekelni, sőt…! Erre: Ő

            -Lássuk!

            -Szerezz nekem egy ének tanárt és megmutatom…!

Másnap felhívtuk Toldy Máriát. Innen minden ment magától. Marika néni egy zeneiskola vezető tanára, ahol színészképzés is van. Éppen a Fame – Hírnév című musicalt próbálták (valamikor az évad közepén). Meghallgatott és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem beállni a csapatba, persze abba a csapatba, ahonnan kiválogatják, hogy kik játszhatnak a darabban.

            -Kipróbáljuk – mondtam. Ottragadtam. Innen már csak egy lépés volt a Főiskola.

Melyik darabban szerepeltél először?

Bereczki Z.: - Fame – Hírnév, Utazás, Elisabeth – 1996-os bemutatók kicsit összefolyik, hogy melyik volt először, de korábban már játszottam amatőr előadásokban is… Pl.: Starlight Express, aminek én írtam a magyar szövegét.

Milyen szerepet szeretnél feltétlenül eljátszani a pályafutásod során?

Bereczki Z.: - Nincs klasszikus értelemben vett szerepálmom, és azt hiszem, nem is panaszkodhatok, mert megtalálnak a jó szerepek!

Nekünk néha a kötelező szövegek pontos megtanulása is gondot okoz, nem beszélve arról mikor mindezt vissza kell mondani. Legtöbb gondot számunkra a lámpaláz jelenti, mert olyankor mindent elfelejtünk. Néha kabalát viszünk magunkkal, hogy egy kicsit megnyugodjunk.

Neked van kabalád?

Bereczki Z.: - Nincs. A Rómeó és Júliában van egy „varázsgyűrűm” ami „megvédi” az előadást, mert az egy elég veszélyes közeg, de egyébként a kemény munkában hiszek, az megvéd!

Biztosan lépten – nyomon felismernek az utcán. És autógrammot kérnek tőled. De ha mégis előfordul, hogy olyan társaságban, vagy ahol nem ismernek.

Mi a reakciójuk, mikor megtudják, hogy színész vagy?

Bereczki Z.: - Először is nagyon ritka, hogy az utcán megismernek!

Ha megtudják, hogy színész vagyok, az mindig nagyon jó beszélgetésindító téma, de nem több! Úgy értem, hogy akit érdekel a zenés színház, az általában tudja, ki vagyok, akit nem, annak csak annyit jelent, hogy, mint színész biztos nyitott vagyok a világra, és bátrabban kezdenek beszélgetni.

Hogy megnyugtassuk a rajongókat és a csodálókat:

Ha újra kezdhetnéd, ismét ezt a pályát választanád?

Bereczki Z.: - Korábban kezdenék hangszeren tanulni, de a válaszom igen!

Feltettünk kedvenc színészünknek néhány olyan kérdést, ami talán segíthet az olyanoknak, akik komolyan gondolják, hogy mások szórakoztatásának szenteljék egész életüket.

Mikor és hol álltál először közönség elé?

Bereczki Z.: - Apukám szerint egy pelenkázás után fütyörészni kezdtem, de nem mondta el senkinek, mert úgysem hittek volna nekem… ez lehetett az első!☺

Mit tudsz tenni akkor, ha előadás közben véletlenül elfelejted a szöveged?

Bereczki Z.: - Ez minden színész rémálma! De erre való a súgó!

Te hogyan tudod megjegyezni a hosszú szerepeket, monológokat?

Bereczki Z.: - A mozgáshoz kötöm.

Szerinted tanulható mesterség a színészet, vagy erre születni kell?

Bereczki Z.:- Egy része tanulható (beszédtechnika, énektechnika, kondíció, stb.) egy része, viszont nem De ez minden szakmában így van – nem?

Szerintünk a folytonos, későig tartó próbák és az állandó stressz biztosan nagyon kifárasztanak.

Hogyan tudsz pihenni?

Bereczki Z.: - Minden nap kétszer fél órát meditálok.