Felnőtté érett a modern zenés színház Magyarországon. A szocializmus alatt megtűrtként beszivárgó musical műfajában korábban is voltak rangos előadások gazdag hanganyaggal, nívós rendezéssel, jó csapatmunkával; mégis mindig eszünkbe jutott, hogy vajon milyen lehet mindez a Broadway-n vagy a West Enden. Éreztük, hogy a modern zenés műfaj profizmusa még mindig az óceánon, de legalábbis a tengeren túl lakik, és még nagyon sokáig tart, mire megérkezik hozzánk. 2003 májusában Az Operaház fantomja című Webber-musical Madách színházi premierje már megvillantott valamit abból a titokból, amit a műfaj mesterei ismernek csak, mégis helyenként kilátszott a fűrészpor a cukormáz alól, a színészi játék és az énekhangok nem hozták mindig azt a színvonalat, amit az ínyenc elvár. Persze nehéz beilleszteni a repertoárszerű magyar struktúrába az en suite rendszert. Magyarországon egy énekes színész is akár öt-hat darabban játszik egyszerre, és nem tud éveken át egyetlen szerepre koncentrálni.

Ezen körülmények ismeretében különösen sokat jelent a Budapesti Operettszínház legújabb bemutatójának váratlan profizmusa. A Szépség és a Szörnyeteg „non replica” rendezésben megvalósított előadásában a színészi játék, a hangok, a látvány (lélegzetelállító jelmezek és díszletek Túri Erzsébet, illetve Rózsa István jóvoltából), a színpadtechnika, a speciális effektek (David Merlininek köszönhetően) egyaránt kiemelkedő minőséget képviselnek. A „pesti Broadway” most már nemcsak egy fellengzős elnevezés: a magyar művészek bizonyították, hogy képesek új tartalmat adni a Nagymező utca ironikusan nagyravágyó nevének. A Böhm György és Kerényi Miklós Gábor által irányított csapat talán többet is ad a nézőknek, mint a garantált minőséget. Itt nem arról van szó, hogy egy Disney-musicalben a szigorú előírások miatt éppúgy nem csalódhatunk, mint a McDonald’s standard szerinti hamburgerében. Az Operettszínház művészeinek ugyanis a tapasztalata, szakmai tudása mellett a szíve is benne van ebben a zenés mesében. Banálisnak hat, mégis így pontos: a szeretet légköre tölti meg a házat estéről estére; és egy egyszerű történethez írt kellemes zene olyan érzelmi közelséget hoz létre néző és színész között, ami még rangos prózai előadásokon is ritkaságszámba megy. Szinetár Dóra rutinja, Kékkovács Mara finomsága, Homonnay Zsolt líraisága, Szabó P. Szilveszter karaktere, Molnár Piroska bája, Náray Erika hangja, Bereczky Zoltán tehetsége, Csonka András remeklése, Németh Attila ereje, Mészáros Árpád Zsolt humora és Oláh Tibor groteszksége olyan kincset adnak, ami ritka a magyar színpadokon. A társulat tagjai a közönség elé öntik saját érzéseiket, ennek hatására a nézőtéren is mindenki gyermeknek érezheti magát, még a felnőttek is. Azt mondják, a színház nevel, felnőtté tesz. A Szépség és a Szörnyeteg is nevel. Úgy nevel, hogy szűk három órára ismét gyermekké tesz, visszaadja elveszített naivságunkat. És a meséből egy pillanatra sem zökkenünk ki.

A Budapesti Operettszínház fő exportcikke a jó minőségű, páratlan virtuozitással előadott operett volt. Mostantól a magyar musicaljátszás is elindulhat világhódító útjára. A Szépség és a Szörnyeteg átugrotta ezt a magasságot. És a léc meg se rezdült.