Fagyos föld
gaby 2006.12.31. 20:06
Most fagyos a föld és fehér, most fagyos a szikla, a rét. Csak a lelkem ég, s benne a szavak parazsa, mely ott maradt, mint az est ezüstfátyola. Mennyboltozat sötét arcod látom csillagok tükrén. Mosolygok, s kitárom kezem. Megérintenélek, de nem merem.
Most fagyos az arcod és fehér most fagyos a lelked, a fény. Csak a szívem ég, s benne szerelmem parazsa, melynek ott van az igazi otthona. Mennyboltozaton csillagok tükrén magányom olvasod. Sírok, s leengedem kezem. Megérintenélek, de nem vagy velem.
Most fagyos a föld, a levegő most fagyos a lelkem, mint a temető. Csak az utcai lámpa ég, s benne minden apró sötétség. Mennyboltozaton a Hold magányosabb, mint bármikor. Most fagyos a föld, a szemem most fáj igazán minden vétkem. Most bocsáss meg nekem, s kérlek fogd meg újra szerető kezem.
|