Felsírt gondolat...
gaby 2006.12.12. 10:04
Elmegyek... csak nyüszítenek bennem a szavak nincs semmi, de semmi gondolat. Távol vagyok, s oly közel bárcsak a zúgó szél vinne el. Reggel van, én mégis álmodom, hogy melletted vagyok egy vonaton. Szürke nap helyett színvilág futhatunk a virágos réten át. Állunk a peronon, csomagunk a szerelem kék szalaggal átkötve bújt meg szívünkben. Már nem tudom mitévő legyek, hogyan mozdítsam el az útban lévő hegyet. Néma vagyok... csak nézek előre, s hallgatok. Felsír bennem a félelem, és mint tolvajok lopják el belőlem a szép gondolatot. Már távol... már nem fáj... csendben.... meghalok...
|