Vonaton
gaby 2006.12.31. 20:15
Milyen lassú minden. A vonat is, melynek útja feléd vezet. Nézek ki az ablakon, és figyelem a fák egyre kopaszabb ágait. Meghajolnak az árokparton. Egy sárgás levelet a szél az égfelé emel majd rátapad az ablakra. Kinyitom tenyerem, mintha ott lenne, s cirógatom ujjammal e levelet. Lassan a szél felkapja újra, és búsan nézek utána. Fáj, hogy elhagy, pedig nem volt enyém, s mégis tovaszáll, hogy az avarban sorstársaival legyen. Bánatom enyhül. A lassú vonat megáll, mint az idő, s a peronra lépek, akár egy apró felhő. Kedves mosolya villan fel előttem, és derakamon kezét érzem. A lassú égbolt erőre kap, s tovaúsznak a felhők, mint a halak.
|