Köles Zsolt
Köles Zsolt 2005.08.30. 11:38
Köles Zsolt
Búcsú
Szép szirom szád
- rőt orchideák
vad szín-orgiák -
ontja mámorát.
Indul a vonat
(az állomás tolat ?)
egyre távolabb.
Osonok a tájba
olvaszt magába
minden hiába.
Fehér liliom
fehér ajkamon
fekete alkalom:
örökre búcsúzom.
Köles Zsolt
Az alkalom
Egyedül imbolyogsz
padlásszobád gyomor.
Egyedül imbolyogsz
életed nyomor.
Kihűlt a dunnád
ablakodon jégvirág
deres a kötél
üresen ásít az ágy.
Nem mi táncolunk -
árnyak a falon
Nem mi vígadunk -
csont a csontokon
Nem mi haltunk meg:
csak az alkalom.
Köles Zsolt
Az alkalom
Egyedül imbolyogsz
padlásszobád gyomor.
Egyedül imbolyogsz
életed nyomor.
Kihűlt a dunnád
ablakodon jégvirág
deres a kötél
üresen ásít az ágy.
Nem mi táncolunk -
árnyak a falon
Nem mi vígadunk -
csont a csontokon
Nem mi haltunk meg:
csak az alkalom.
Köles Zsolt
Anyám
Ránc datál az arcodon
óra-szíved zakatol
megáll majd egyszer bennem
örökléted valahol.
Köles Zsolt
Akár a rák
Megyünk az úton. Köpjük a szotyit, a turhát. Nem aranyköpések ezek. Megyünk az úton. Szórjuk a szemetet, s szórjuk a szitkokat. Lassan mindannyian szétszóródunk. Megyünk az úton. Elfricskázzuk a csikket, megfricskázzuk mások orrát. Mások meg a miénket. Megyünk az úton. Átgázolunk tócsán, átgázolunk mozdulatlanul fekvő (halott, részeg ?) testeken. Egyszer majd rajtunk is átgázolnak.
De addig megyünk tovább. Haladunk. Akár a rák...
1994
Köles Zsolt
A hűvös magány
A hűvös magány csontomba hasít
szinte fáj, ahogy az éji sötét-
ben hirtelen elveszek,
álom-ködből kapott versbe fogok,
pedig tudom, csak szomjamat oltó
forró tested segíthet.
Köles Zsolt
Buksza
Csattan a csat
hull a selyem
vacak-kacat
bagóért vett
utcasarki
szerelem.
Köles Zsolt
Vízió
Pincehideg kék szemed,
akár a jó házibor.
Tiszta, csábít, dicsérem,
míg elragad a mámor.
Pincehideg kék szemed,
Már elfogott a mámor.
Lehetnél az ágyasom !
- ám csak fejemben szült a bor…
Köles Zsolt
Virradat, Tehozzád
Szélfújta madarak
Tavaszi ég alatt
Suhan a virradat.
Tengerpart, homok
Zokogó habok
Úton vagyok.
Két szemed ragyog
Távoli csillagok
Úton vagyok
Szélfújta madarak
Tavaszi ég alatt
Suhan a virradat.
Hamvad a hajnal
Ezer harmattal
Lettem szegényebb.
Újra közelebb
Kerültem
Tehozzád.
Köles Zsolt
Vallomás
Fellobogóztad napjaim
-faágat a levél-
Átboronáltad álmaim
-sivatagot a szél-
Szétszakítottad magányom
-eget a sarki fény-
Beragyogsz szobámba
ahogy én is tehetném
Beivódsz csontomig
ahogy én is szeretném
Belőled láng lobban még
az összes pillanatban.
Köles Zsolt
Vajon hazatalálok ?
Ólmait rakja vállamra az élet
Arcomra vés megannyi árkot
Átperegnek rajtam az évek
Menedéket hol találok ?
Köles Zsolt
Vacsoránk emlékére
Kilöttyent vörösbor
a fehér abroszon
áramlott csókom
tiszta ajkadon
és gyümölcsízű
öled rámzuhant
mint egy malomkő.
Tegnap történt-
isteni volt
vagy évezredek óta-
és Istené.
* * *
Indulás előtt meg se mártóztam
a tusoló kereszttüzében
panasz nélkül fizettem
természetesen a véres lepedő
mosásdíját is beleszámítva.
Köles Zsolt
Könny
Emlékezet-ékezet a könny
Robajló vízesés-özön
Örvénylik, elragad
Visszhangzik a bánat.
Köles Zsolt
Por és hamu
Szerettem volna
verssorok között
megbújni észrevétlen
rejtőzni magam elől
kutatni harmóniát
de rám talált
és rám tört a vágy.
Látjátok gyengeségem
most újra itt vagyok
lepiszkosodva
zaklatott verssorok között.
Mandula József
1954-ben, Kisvárdában született. Az általános iskolát mai lakóhelyén, Eperjeskén végezte. Középiskolába Budapestre járt, ebben az időben írta első verseit. Nős, Záhonyban a MÁV-nál dolgozik. Rajong a rockzenéért, a labdarúgásért, gyűjti a könyveket, no és a versek szerelmese.
Nem tartozik már a pályakezdő költők közé, hiszen a vasutas városban már 1989-ben első helyezett lett egy irodalmi pályázaton, Záhony című versével. Ettől kezdve költeményei napvilágot látnak lapokban (Kelet-Magyarország, Külváros, Magyar Vasutas, Síneken a jövőbe, Záhonyi Átrakó) és irodalmi antológiákban: Hallgassd álmaim neszét (Záhony, 1990.), Gondjainkra bízva (Nyíregyháza, 1991.), Kövek között (Záhony, 1992.), Sínek monológja (Budapest, 199 .), Szárnyaló angyal (Záhony, 1994.).
Hétköznapi ballada című - több mint száz verset tartalmazó - önálló kötete Nyíregyházán, a Rím könyvkiadó gondozásában jelent meg 2000-ben.
A mesterekről egy helyütt így vall: „József Attila érzés- és gondolatvilága különösen rokonszenves számomra. Szeretem Petőfit, tisztelem Nagy László költészetét. Az előbbit hajlíthatatlan derekáért, az utóbbit, mint azt, aki talpon marad vihar után, pedig hármat csavart rajta a szél.”
Verseskötete Ajánlójában Moldova György írja róla: „Igazi költő, szeressük őt és vigyázzunk rá.”
Köles Zsolt
Köles Zsolt
Álmodjunk együtt
Éjjeli égbolt ékszere,
diadém -arcán- két szeme.
Ragyogj, csillagfény-költemény,
álmodjunk együtt: légy enyém!
Köles Zsolt
Temető
Virágkehely-tusa
e hely ritmusa.
Sírásók.
Sírások.
Köles Zsolt
Téli mezőn
Falfehér a mező
Csipkebokor-vessző
Lázba szökkenő.
Varjú-felleg reszket
Fagy-ette faágak
Gyászmisét zengnek.
Köles Zsolt
Tél
Nyeli a köd a tájat,
Pára eszi ablakod,
Behavazódik a mosoly:
Magányod csendesen vacog.
Fohász
Csillagok égetik két kezem,
Hold, hunyj szemet: vétkezem
Köles Zsolt
Szivárvány
Zsong a nyár - méhkaptár
méze csurran, pereg lassan
eső ecset szaporázza
égre feszül, szakadatlan.
Köles Zsolt
Sebzett madár
Sebzett madár
tánca sánta
égre szállna
fuvolázva
porba hulló
árvasága.
Köles Zsolt
Reménytelenül
Vágytól remegő testedben
dadogva kutat az óhaj
cserepesre száradt ajkadon
kettétörik minden sóhaj.
Köles Zsolt
Rekviem
(`Requiem aeternam donna eis, Dominie@)
Romok között szunnyad
Bölcsőd melege:
Szögek szerteszét
Ijesztő veszedelem
Feni kését.
Becstelen jutalom
Kereszttel válladon.
Fagyott virágszirmokon
Harangszó gubbaszt
Léteden tört ülő
Angyal virraszt.
Szárnyalásod szárnytalan:
Mondatod befejezetlenY
|