A szeretetről:
„A szeretet föloldja a félelmet.
Ezért vagy fél az ember, vagy szeret.
Ha nem a tiszta szeretet vezérli a tetteinket, akkor félelmünkben cselekszünk.
Érdemes hát a félelmet szeretetre cserélni.
A betegségböl kivezetö út az lehet, ha szeretünk.”
„Nincs az a nehézség, amelyet a szeretet le ne gyözne.
Nincs az a betegség, amelyet a szeretet meg ne gyógyítana.
Nincs az az ajtó, amelyet a szeretet fel ne nyitna.
Nincs az a szakadék, melyet a szeretet át ne hidalna.
Sem bün ,amelyet elég szeretettel ne lehetne jóvátenni.
Nem számít milyen mélyen gyökerezik a gond.
Milyen reménytelenek a kilátások.
Milyen kusza a zürzavar.
Milyen nagy a hiba.
A helyesen értelmezett szeretet mindent megold.
S ha elég erös benned a szeretet,
te leszel a világ legboldogabb és legerösebb embere.”
Emmet Fox
Te vagy
Te vagy a szív, mely bennem dobog,
Te vagy a vér mely bennem csobog.
Te vagy az ihlet, mellyel írok,
Te vagy a könny, mellyel sírok.
Te vagy a szem, mellyel látlak,
Te vagy a vágy mellyel várlak.
Te vagy a száj, mellyel csókollak,
Te vagy az íz, mellyel kóstollak,
Te vagy a lélek, mely engem éltet,
Te vagy az ábránd, mellyel képzellek.
Te vagy a Herceg, aki eljön értem,
Te vagy az, akit az égtől kértem.
Te vagy a kéz, mellyel hozzám érsz,
Te vagy a mindenem, mert bennem élsz!
„Elválni könnyű, feledni nehéz,
A szív a múltba ezerszer visszanéz.
Lehet, hogy könnyen, feledve búcsúzunk,
De fájni fog, ha majd találkozunk.
Csak a sors tudja oka, mi lehet,
Akkor majd búsan lesütöd fejed.
Százszor megállnál, de mégis tovább mész,
Elválni könnyű, feledni nehéz.”
„Higgy, remélj, szeress,
De sorsodat ne add fel csalfa álmokért,
Mert kínos lesz az ébredés,
Ha az álom véget ér!”
„Ki másokat boldoggá tud tenni,
Maga is boldog lesz sokat.
Mert nincs nagyobb öröm a földön,
Mint boldoggá tenni másokat.”
„A szeretet drága kincs,
Földön ennek párja nincs.
Ha megosztod, mégse fogy,
Inkább úgy lesz még nagyobb!”
„Tanulj meg az élet útján
Mosolyogva járni,
Tanulj meg a boldogságra
Türelmesen várni.
Tanuld meg, hogy az ifjúság
Csak múlandó álom,
Őrizd meg az emlékét,
Hogy soha el ne szálljon!”
„Mint hegyi patak,
Mely eget tükröz vissza.
Lelked is maradjon,
Hófehér, tiszta.
Szeresd szüleidet,
Testvért, jó barátot.
Segítsd a gyöngébbet,
Ha fáradni látod.
Hálát ne várj soha,
Az élet úgy rohan,
Megköszönni a jót
Elfelejtik sokan!”
„Olyan furcsák vagyunk mi emberek,
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Azt hisszük egymásról, ő boldog talán,
S irigy kedvünk is egy vidám szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
Gondolatai vidámak, szabadok.
S nem vesszük észre, dehogy vesszük észre
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Különösek vagyunk mi emberek,
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
HAZUGSÁG AZ EGÉSZ ÉLETÜNK,
HISZ AKKOR IS SÍRUNK, HA NEVETÜNK!”
„Ne higgy a hazug férfi szónak,
Akik csak szokásból udvarolnak.
Ma Neked mondja, hogy szeret,
Holnap másnak mondja ugyanezt.
De egy, ki szemedbe néz és hallgat,
Nem hízeleg, nem szavalgat.
Annak add oda szívedet,
Mert ő lesz az, ki igazán szeret.”
„Ha csókra áll a szád, tedd rá a kezed!
Soha ne tudja meg, mi az élvezet.
Mert ha egyszer megtudod, örökké kívánod
S lesz idő, amikor megbánod!”
„Várom a napot, mikor megtörik az átok,
Várom a napot, mikor nem leszel már álom.
Várom a napot, hogy megöleljelek,
S füledbe súgjam, mennyire szeretlek!”
„Csókod festi kékre az eget,
Szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret,
S világtalan az egész világ!”
„Mit jelentesz nekem?
A fényt, a levegőt!
Lelkemnek az étket, testemnek a szeretőt.
Nélküled az élet számomra mit sem ér,
Köszönöm Istennek, hogy nekem születtél!”
„Vártam a napot, hogy útra keljek.
Számoltam az órát és a percet.
A hónapnak szárnyat kölcsönöztem,
Óh, repülj idő! –könyörögtem.
Szeretnélek Téged újra látni,
Remegő szívvel ajtódban állni…
Érezni ajkad, forró tested,
Örömtől ragyogó, zöld szemed!
Hallani a dalt, mi szívem érintette,
S ne fájjon úgy, ha Te jutsz eszembe!
Uraljon a vágy, mit irántad érzek,
Örökké szeress, amíg csak élek!”
„Hiába imádlak, hiába szeretlek,
Más nézi tüzét, ragyogó szemednek.
Elűzted az álmom, mert másé az ajkad,
Tiéd volt a szívem, de Te nem akartad.
Sír a lelkem, boldogtalan vagyok,
Talán elfeledlek, talán belehalok…”
„Szeretnék egy könnycsepp lenni,
Szép szemedben megszületni.
Lecsordulni arcodon,
S elszunnyadni ajkadon.”
„Valaki könnyen megszerzi kit szeret,
Valaki sír szenved, míg övé nem lehet.
Valaki könnyen tud feledni,
Valaki meghal, mert nagyon tud szeretni!”
„Egy nap sem múlik el,
Hogy Rád ne gondoljak,
Egy éj sem múlik el,
Hogy Rólad ne álmodjak.
Mindig és mindenhol
A Te arcodat látom,
Téged szeretlek
Te utánad vágyom!”
„Ha szívedben sok a bánat,
Ne mondd el fűnek-fának!
Még ha fáj és vérzik,
Ne szólj, úgysem értik!”
„Minden éjjel azt álmodom,
Hogy mellettem állsz.
Szerelmes szavakra,
Forró csókra vágysz!
Simogató kezeidet
Érzem az arcomon,
Olyan, mint a valóság,
Kár, hogy csak álmodom!”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
