SZívemből szeretlek

Ezer csókkal ölellek

Reménnyel reméllek

                                                 Elfeledni nem feledlek

Tudom többé nem engedlek el

                                     Lelkemet lelkedtől nem eresztem el

                                     Emlékekkel várokminden éjszakát

                                    Kincsem maradsz egész életemen át!

Búcsúvers cicámnak, Marcipánnak

Mikor először megláttalak,

Rögtön beléd szerettem

Te bizalmadba fogadtál

És doromboltál nekem.

Éjfekete párducként elvarázsoltál,

Bundádat simogatta kezem.

Gyönyörű szemeid szóltak hozzám:

„Vigyél el magaddal innen!”

Ha szomorú vagyok, és sírnom kell,

Ha senki nem törődik velem,

Te vagy az első ki ott termesz

És megvigasztalsz engem!

Muzsikálsz, hízelegsz,

Küldöd felém a szeretetet.

Buzgóságodban majd feldöntesz,

Kis nyelveddel lenyalod arcomról a könnycseppeket.

Éjjelente mellém bújsz,

Együtt alszol velem,

De ha kell éber vagy és figyelmeztetsz,

Ha egy nagy pók van fölöttem.

Ha veled vagyok, mesélek neked,

Panaszkodom, vagy örülök.

Játszunk, sétáltatlak, néha elfeledlek,

De te mindig rohansz felém, ha megjövök.

Egyik esteTtéged ölelgetve

 Ezt mondtam neked:

„Édes kiscicám soha ne hagyj el,

Maradj itt örökre velem!”

De nem gondoltam,

Hogy sem örökre,

Sem egy hétnél tovább már

Nem szerethetlek.

Hamarabb eljött a pillanat

Mintsem gondoltam volna.

Valentin napra kaptalak meg,

S névnapomon viszlek most új otthonodba.

Eljött a búcsú ideje,

Többé már nem alszol mellettem.

Kérlek, ne haragudj rám és hidd el

Nagyon fogsz hiányozni nekem!

Mini-párduc, Pánika, Párduc-bébi, Marcipán,

Fel kell írnom ezt a sok nevet,

Hogy a naplómat díszítve

Mindig Rád emlékeztessenek.

Soraim közül

Most csak ennyit jegyezz meg:

„Egyetlen legénykém

Nagyon-nagyon szeretlek!”

Édes kicsi Marcipán

Remélem, hogy boldog leszel!

Csak egyet kérek tőled kiscicám,

Hogy soha de soha ne felejts el!

További verseimet is szívesen elküldöm, csak írjatok a címemre! ( rozsa.ibolya@chello.hu )