Hát... hol is kezdjem? Mire vagytok kíváncsiak? (he-he gondolom semmire!) Na jó de azért ha már följöttetek írok pár sort magamról...
1988. augusztus 29.-én születtem a szűz jegyében. Budapesten, a János kórházban. Bár születésem közben semmi komplikáció nem merült fel, sajnos beteg lettem. Betegségem neve Osteogenesis Imperfecta ami magyarul annyit jelent, hogy Befejezettlen Csontfejlődés. Ez hasonló a csontritkusláshoz és sok töréssel, műtétekkel jár. Nem sokan szenvednek ilyen betegségben a világon (szerencsére) és nézőpont kérdése, hogy ki milyen súlyosnak ítéli meg. Én kifejezetten "aljas" betegségnek tartom, mert az embernek (a csontritkulással ellentétben ) a gyerekkorát teszi tönkre. Ahogy telik az idő, lassan megkezdődik a gyógyulási folyamat és az illető felnőttkorára majdnem"egészséges" lesz. Amennyire lehet az ember a csonttörések és műtétek után... Azért osztottam ezt meg veletek, mert ha már feljöttök a honlapomra tartozok nyektek ennyivel és mert bizonyára elég meglepettek lennétek a képtáramba belépve...
Egyébként pedig igazán klassznak mondható életem van (egy-két dologtól eltekintve) és a gyerekkorom sem volt rossz. Bölcsödébe és óvodába nem jártam, állandóan felnőttek között voltam. E miatt már 5 évesen tudtam olvasni és azt mondták, a koromhoz képest nagyon okos voltam. (Kár, hogy ennek már semmi nyomát nem látni ;-))) ) Bár jól éreztem magam a felnőttek világában, nagyon hiányzott a társaság és "nagyobb koromra" már utáltam egyedül játszani. Örültem is, amikor anyukám talált egy számomra megfelelő iskolát a Mexikói úton. Szép éveket éltem meg ott... De erről bővebben a "Felhőtlen éveim" menüpontban olvashattok.
Elballagtam, "felnőttem" amennyire fel lehet nőni ennyi idősen, bár azt hiszem én még 80 évesen is gyerek leszek (ha megérem...) Sokszor úgy érzem "koravén" vagyok, sokszor meg, hogy túl gyerekes, de egy biztos: semmiképp nem érzem magam 17 évesnek! :-D Most pedig itt vagyok... álmokkal és tervekkel mint minden ember és várom, hogy beteljesedjen a sorsom... (hú ez nagyon irónikus volt! Ne is várjatok mást tőlem, imádok ironizálni! :)) Na de azért remélem némi humor is szorúlt belém...! Bár ezt én nem tudhatom, csak a külső szemlélők...úgy is eldöntitek előbb-utóbb, ha átnézitek a honlapomat! Csak győzzétek olvasni! |